Régi muzsikusdinasztiában született, tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Nagyváradon folytatta, s Pozsonyban fejezte be. 1828-tól Kolozsváron zongoraművészként majd karmesterként működött. Kolozsváron került kapcsolatba Ruzitska Józseffel, akinek a hatására figyelme az opera felé fordult. 1834-ben került a fővárosba, majd egy évvel később végleg letelepedett Budapesten.
1835-ben a Magyar Színjátszó Társaság karmestereként helyezkedett el, majd a rákövetkező két évben a pesti német színház másodkarmestere lett. 1838-ban a Pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti Színház) első karmesteri, majd 1862-től egy évtizeden át a Nemzeti Színház főzeneigazgatói állását töltötte be. 1840-ben szerezte el első operáját, a Báthory Máriát, melynek szövegkönyvét Egressy Béni írta, aki később állandó segítője lett operaszerzői munkájában. Ő volt az Operaház első zeneigazgatója egészen haláláig. A Kölcsey Himnuszának megzenésítésére hirdetett pályázatot 1844-ben nyerte meg.
A szabadságharc után minden erejét a fővárosi hangversenyélet fellendítésének szentelte. 1853-ban megalapította a Filharmóniai Társaságot. Pályája csúcsán írta a Bánk Bánt, mely az utolsó Egressy Béni-szövegkönyvű operája volt. Erkel fél évszázados munkával teremtette meg a magyar operajátszás alapjait. Saját operái mellett írt népszínmű-, balett- és kísérőzenéket is. Pedagógiai tevékenysége mellett zenei intézményeket is alapított, illetve vezetett (Filharmóniai Társaság, Országos Magyar Daláregyesület). 1875-től 1886-os nyugdíjazásáig a Zeneakadémia igazgatója és zongoratanára volt. Szülővárosa, Gyula 1888-ban díszpolgárává választotta.
A zene mellett neves sakkozó volt, az 1864-ben alakult Pesti Sakk-körnek előbb alelnöke, majd egy év múlva elnöke lett.
1839-ben feleségül vette Adler Adélt, s házasságukból később szintén zenei pályát választó fiúk születtek: Gyula, Elek, László és Sándor.
1893-ban hunyt el.
1835-ben a Magyar Színjátszó Társaság karmestereként helyezkedett el, majd a rákövetkező két évben a pesti német színház másodkarmestere lett. 1838-ban a Pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti Színház) első karmesteri, majd 1862-től egy évtizeden át a Nemzeti Színház főzeneigazgatói állását töltötte be. 1840-ben szerezte el első operáját, a Báthory Máriát, melynek szövegkönyvét Egressy Béni írta, aki később állandó segítője lett operaszerzői munkájában. Ő volt az Operaház első zeneigazgatója egészen haláláig. A Kölcsey Himnuszának megzenésítésére hirdetett pályázatot 1844-ben nyerte meg.
A szabadságharc után minden erejét a fővárosi hangversenyélet fellendítésének szentelte. 1853-ban megalapította a Filharmóniai Társaságot. Pályája csúcsán írta a Bánk Bánt, mely az utolsó Egressy Béni-szövegkönyvű operája volt. Erkel fél évszázados munkával teremtette meg a magyar operajátszás alapjait. Saját operái mellett írt népszínmű-, balett- és kísérőzenéket is. Pedagógiai tevékenysége mellett zenei intézményeket is alapított, illetve vezetett (Filharmóniai Társaság, Országos Magyar Daláregyesület). 1875-től 1886-os nyugdíjazásáig a Zeneakadémia igazgatója és zongoratanára volt. Szülővárosa, Gyula 1888-ban díszpolgárává választotta.A zene mellett neves sakkozó volt, az 1864-ben alakult Pesti Sakk-körnek előbb alelnöke, majd egy év múlva elnöke lett.
1839-ben feleségül vette Adler Adélt, s házasságukból később szintén zenei pályát választó fiúk születtek: Gyula, Elek, László és Sándor.
1893-ban hunyt el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése