A Corvin kitüntetéseket Horthy Miklós kormányzó 1930. október 11-én alapította Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter javaslatára a tudomány, az irodalom, a művészet, illetve a művelődés fellendítésének elismeréseként.
A három részből álló kitüntetés közül a Corvin-díszjelvényt a Magyarországért tevékenykedő külföldieknek adományozták.
A két világháború közötti időszakban a legnagyobb állami kitüntetésnek számított a tudósoknak, íróknak, művészeknek járó jutalom.
A magasabb fokozatot, a Corvin-láncot egyszerre 12 személynek ítélhették oda, a Corvin-koszorút egyidejűleg 60 kitüntetett kaphatta.
Utoljára 1943-ban, illetve 1944-ben osztották ki a Corvin-láncot, vagyis a koszorút.
Az addig eltelt 13 év alatt összesen 23-an kaptak Corvin-láncot, többek között olyan személyiségek mint Klebelsberg Kunó politikus, Ravasz László református püspök, teológus, Reményik Sándor író, Rudnay Gyula festőművész, gróf Teleki Pál földrajztudós, miniszterelnök (1939-41).
A Corvin-koszorút 105 kiemelkedő alkotó vehette át az adott időszakban, többek között Bajor Gizi színésznő, Kodály Zoltán zeneszerző, Makkai Sándor és Molnár Ferenc, írók, Kós Károly építész, Szent-Györgyi Albert orvosbiológus.
Az Országgyűlés a 2000. február 8-án elfogadott kitüntetésekről szóló törvényében újra lehetővé tette - miniszterelnöki hatáskörben - a Magyar Corvin-lánc, Magyar Corvin-koszorú és Magyar Corvin- díszjelvény adományozását a tudomány, a művészet, valamint az oktatás és művelődés terén szerzett kimagasló érdemek elismerésére. 2001. augusztus 14-én Teller Ede atomfizikus kapta elsőként a Corvin-lánc kitüntetést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése