Kodály Zoltán (Kecskemét, 1882. december 16. – Budapest, 1967. március 6.) zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, az MTA tagja.
Kodály Zoltán zenei nevelési koncepciója a magyar zenei köznevelés alapját jelentette valamikor, jelentős szerepe volt a szakoktatásban is. Ezek az alapelvek fokozatosan alakultak ki, fogalmazódtak meg és mentek át a gyakorlatba, azután, hogy a zeneszerző figyelme 1925 táján a zenepedagógia felé fordult.
Elgondolása szerint a jó zenész kellékei négy pontban foglalhatók össze:
1. kiművelt hallás, 2. kiművelt értelem, 3. kiművelt szív, 4. kiművelt kéz.
Mind a négynek párhuzamosan kell fejlődnie, állandó egyensúlyban.
Mihelyt egyik elmarad vagy előreszalad, baj van. … Az első két pontra a szolfézs és a vele kapcsolt, összefonódott összhangzattan és formatan tanít.
Szükséges kiegészítés: mennél sokoldalúbb gyakorlati zenei tevékenység: kamarazene, karéneklés nélkül senkiből sem lesz jó zenész.
Legyen a zene mindenkié! – Kodály Zoltán
Ha belegondolok, hogy ma az a legnagyobb gondunk, hogy megszüntették a Danubius vagy a Sláger Rádiót. Kodály országában ma ez a zenei kultúra??! (Valószínű, most sokak szemében nem vagyok népszerű, de számomra rémisztő az a igénytelenség, amit ezek a kereskedelmi adók közvetítettek. Persze megérkezett az utánpótlás :(((
Vajon eszébe jut-e valakinek ilyen országos "kék-piros szalagozásos" összefogást hírdetni az ének-zenei nevelésért???)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése