2009. január 5., hétfő

153 éve halt meg Pollack Mihály


Pollack Mihály (Bécs, 1773. augusztus 30. – Pest, 1855. január 3.) építész, a reformkor egyik legkiválóbb alkotója, a magyar klasszicista építészet egyik nagymestere, életének főműve a Magyar Nemzeti Múzeum

Atyja építőmester volt, s fiát kora ifjúságától iparkodott foglalkozásának titkaiba beavatni. Komoly építészeti tanulmányait Bécsben kezdte meg. Miután elméleti kiképzését befejezte, a milánói dóm építésénél dolgozó bátyjánál, Leopold Pollacknál dolgozott, s mellette közreműködött a dóm kiegészítő munkáin, s Leopold kisebb építkezésein. 1803-1804 körül Pesten telepedett meg, végleg Pestre helyezte át építészeti vállalkozásának terét, s egész sor nevezetes épületet alkotott.
Magyar Nemzeti Múzeum

Eleinte mint építőmester szerepelt a régi német színház építkezésénél. Kiváló intelligenciája, széles körű ismeretei csakhamar előkelő helyet juttattak neki a pesti társaságban, így 1825-ben már pesti százas választópolgár majd a József nádor alapította szépészeti bizottság elnöke lett, hol közvetlen befolyást gyakorolt a Városliget megteremtésére, valamint a városi rendezési tervek elkészítésére.

Sándor Palota

Nevezetes épületei 1810 és 1830 között meghatározták a pesti városképet. Ilyenek az Almássy-palota, (Szép u. 6.), Horváth –ház (Kossuth Lajos u. 3.), befejezi a Wurm-ház, (Dorottya u. 6.) és a Festetics-palota (Zrínyi u. 10.) építését. 1815-19-ben készült Dégen Festetics Antal impozáns kastélya. A legjelentősebb kastélyainak egyike az József nádor Alcsúti kastélya. A Rumbach Sebestyén u. 9. alatt 1819-ban épült a Staffenberger család háza, amit később Kasselik Fidél kétemeletesre bővít. Ma az R.S.9. Színházat találjuk az alagsorban.
Ludodvika

Műveiben a klasszikus egyszerűségre való törekvés jutott kifejezésre, a díszítésben csak a legszükségesebbre szorítkozott. Ő építette a pesti és a dégi volt Festetics-kastélyokat, a nagylángi volt Zichy-kastélyt, a tengelici volt Csapó-kúriát, József főherceg alcsúti és budai palotáját, mindkét épület elpusztult a II. világháborúban. A régi Vigadó épületét 1826-1832 között építette, legszebb alkotásai közé tartozott, sajnos az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Pest bombázásakor találat érte, s újat kellett helyette építeni, (az már Feszl Frigyes alkotása, Pollack halála után, 1859-65-ben). Ő építette továbbá a Deák téri evangélikus templomot és annak oltárát (ettől kezdve tagja a Szépítő Bizottmánynak) 1799-1808-ban, közben a Sándor palotát 1806-ban. Ő építette Terézvárosban a Paulay Ede u. 33-ban Vogel Sebestyén híres pesti asztalosmester házát és valószínűleg a Füvészkert Festetics villáját is. Pollack tervei szerint épült a székesfehérvári megyeháza homlokzata, majd 1828-tól a szekszárdi új megyeháza, amely egyemeletes, hat dór oszlopos, timpanonos középrizalitjával és nemes egyszerűségével a vidéki klasszicista stílusú középületek példája lett. 1832-ben ő tervezte a jászberényi városházát. Az ő műve a Ludovika Akadémia is (1829-35). Ennek befejezése után fogott hozzá legismertebb alkotásához, a Magyar Nemzeti Múzeum építéséhez (1837-47).

A múzeum építése közben, 1840-ben fiával, Pollack Ágostonnal együtt megtervezték a volt József fiúárvaházat.

Úgy dolgozz, mintha száz évig élnél; úgy imádkozz, mintha holnap meghalnál. (Benjamin Franklin)


2009. január 4., vasárnap

Sting

Önálló minta - keresztszemes


Paradicsomos-sajtkrémes lepény (8 db)

Tészta:
50 dkg liszt
1 tasak élesztő (7 gr)
5 púpos ek joghurt (3,5 %-os)
2 tk só
1 tk cukor
1 tojás
1 kis pohárnyi olvasztott vaj (1-1,5 dl)
2-3 mokkáscsészényi langyos víz


A lisztet az élesztővel, a sóval és a cukorral elkevertem, mélyedést csináltam a közepébe és beleöntöttem a vajat, a tojást, s elkezdtem kevergetni, hogy felvegye a liszt a nedvességet. Amikor már úgy éreztem adtam hozzá egy mokkáscsészényi vizet (feltétlenül langyos legyen). Ezt addig folytattam, míg végül egynemű, laza tésztát kaptam. Lisztezett deszkára borítva alaposan átgyúrtam, itt még vett fel némi lisztet. Egy tálban, letakarva 1 óra alatt a duplájára kelesztettem.

Töltelék:
2 tömlős sajtkrém (20 dkg)
2 dl sűrű tejszín
3 nagy gerezd fokhagyma
1 nagy csokor petrezselyem
kicsi só (ha szükséges)
frissen őrölt bors (ne sajnáljuk)
1,5 ek keményítő

További hozzávalók:
3 nagy paradicsom
10 dkg Taleggio sajt (bármilyen kedvelt, olvadékony sajt választható)

A sajtkrémet kikevertem a tejszínnel, majd befűszereztem. Hozzáadtam a keményítőt, jól eldolgoztam, hogy csomómentes legyen. Az előkészített fokhagymákat vékony lapokra vágtam - ha túl nagynak tűnnek a darabok, keresztben is át lehet vágni. A felaprított petrezselyemmel együtt a krémbe kevertem, s hagytam állni.
A sütőt előmelegítettem 190 fokra, s egy sütőtepsibe papírt fektettem. A megkelt tésztát újra átgyúrtam, s hengerré formázva 8 egyenlő részre vágtam. Kis labdákat formáltam, majd kinyújtottam bő 1,5 cm-esre. A peremeket kialakítottam, s négyesével ráültetgettem a tepsire. A tölteléket elosztottam a lapényekben. A paradicsomokat elfeleztem és szeletekre vágtam, ezeket tettem a sajtkrémre. Végül a Taleggiot kis darabokra tépkedtem (kb. 40), hogy 5-5 darabka olvadozzon a lepényeim tetején.
Ezután kb. 25 perc alatt pirosra sütöttem, s azon melegében tálaltam. Legközelebb egy paradicsomsalsát készítenék hozzá és friss salátát is el tudnék képzelni mellette. Egy pohár jó sörrel kiváló ebéd.

forrás: sajtkukac.hu

Önálló minta - keresztszemes


Narancsos-mézes almakompót


A hozzávalók:
6-8 apró alma,
egy egész narancs,
fél citrom,
3 ek méz,
egész szegfűszeg,
fahéj

Az almákat meghámoztam, miközben azon gondolkodtam, hogy muszáj-e. Talán nem. Most mégis megtörtént, de azért a héjából a szép darabokat félretettem, majd belefőztem a kompótba. A gyümölcsöt cikkekre vágtam, hozzáadtam a fűszereket. A fél citromból egy szeletet félretettem, a többi levét kifacsartam, és ráöntöttem az almára. Annyi vizet adtam hozzá, hogy éppen csak ellepje. Felforraltam és pár percig főztem. Közben az egész narancsból is eltettem egy szeletet, majd a levét a már takarékra vett kompóthoz adtam. Végül belekevertem a mézet és beledobtam a félretett gyümölcskarikákat.

forrás: napmátka tűzhely

Paloma

Romhányi József: A róka és a holló


Megírta Aesopus. Mindannyiunk előtt ismerős ez opus.
Mégis elismétlem e témát pár szóval, s megtoldom néhány variációval.

A téma: Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán, csőrében jó nagy sajt fogyasztásra várván. Arra kószált búsan a ravaszdi róka, ki nem jutott sajthoz fagyosszentek óta. Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve, felujjongva tört fel mohó gyomornedve. És szólt álnok bájjal:
- Tollad ó be ékes, hogy madárkirály légy, régen esedékes! És a neved "Holló" oly olvadó-omló. Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló. A dícséret szép szó, ámde a bírálat már olyas valami, mit ki nem bír állat. Így hát a holló, hogy meggyőzze a dőrét, vad rikácsolással tátotta ki csőrét. A sajtja lehullott, erre várt róka, ezúttal elnyerte tetszését a nóta.

Első variáció: A róka szájában egy jó darab rokfort. Megette a felét, de már az is sok volt. Komoran ült ott fenn a holló a hársfán, s megakadt a szeme mesebeli társán. Nosza, ő is rögtön ravaszkodni kezdett, fondorkodott, tervelt, s az eredmény ez lett:
- Ha ez nem ismeri Aesopus meséjét, megadta a sors a sajtszerzés esélyét. És máris megszólalt, cifra ódon módon:
- Ó rókám, ne hidd, hogy tán csak gúnyolódom! Királyi palástnál szebb vörhenyes bundád, le is nyúzzák rólad, mielőtt megunnád, mégis tekintélyed csorbítja a szégyen, hogy hangod megcsuklik fenn a magas cé-ben. Rókánk e sértésre tágra tátva száját, cáfolatul tüstént üvöltött egy skálát. De meg kell jegyeznem erről az esetről, hogy sajt a fára, azért nem esett föl.

Második variáció: Fenn csücsült a holló, falt sok pusztadőrit, annyi maradt mégis, majd lehúzza csőrit. Lent a rókánál egy jó nagy ementáli, de már falánk gyomra kezdett ellenállni. Hogy látta a hollót ez a megcsömörlött,
- Brr, még egy sajt, - morgott - Vigye el az ördög! - Hogy vagyunk? - szólt oda a holló ásítva, s a sajt lehullott a selymes pázsitra. - Fujj, vidd el! - nyöszörgött undorral a róka, s amit tett, azóta nevezték el róla.

Harmadik variáció: Éhesen gubbasztott hollónk a hárs ágán, s töprengett az idők változandóságán. Éppen arra kószált a bús, sovány róka. Sajtlikat sem evett húshagyókedd óta. Meglátva a hollót, könnyesen sóhajtott:
- Mit ér ravaszságom, ha neked sincs sajtod?
- Nincs - felelte a holló. - Rég nem ettem sajtot, viszont dalolhatok, hogyha úgy óhajtod. Tudom kedvedre volt múltkor is az ének.
- Sajttal! - szólt a róka. - Így kell a fenének! ...

Negyedik variáció: Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán. Csőrében trappista hivalkodott sárgán. Jött az éhes róka. Látta, hogy a helyzet megegyezik azzal, mit Aesopus jelzett. Szólt hát álnok bájjal:
- Tollad ó be ékes, hogy primadon légy, régen esedékes! És neved! Hallga, hogy leng lágyan: holló! Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló. De hiába várta a ravaszdi róka, hogy sajtesőt hullat majd a holló-nóta. Mi volt eme nem várt, különleges, ritka szerény, józan okos hallgatásnak titka? Nem hajszolta dicsvágy? Sem nagyzási hóbort? Nem!... Az igaz viszont, hogy fehér holló volt...

Ötödik variáció: Fenn a hollócsőrben egy szép kicsi kvargli. Gondolta a róka, jó lesz kicsikarni. S bár az aesopusi helyzet elétárult, csak felnézett szótlan, ácsorgott és bámult. Bámult sóvár szemmel, csendben, pedig tudta, ravasz hizelgéssel könnyen sajthoz jutna. A holló csak várt, várt odafenn a hársfán, szeme kérdőn függött mesebeli társán. Miért hallgat a holló? Miért nem szól a róka, holott más a szokás kétezer év óta? A róka néma volt, a holló meg süket.
- Kérem elnézésüket ...


366 éve megszületett Newton

1643. január 4-én megszületett Sir Isaac Newton angol fizikus.


Woolsthope-ban látta meg a napvilágot, középiskoláját Granthamba-n végezte, majd 1661-ben a cambridge-i Trinity College hallgatója lett. Az egyetemen a tananyag mellett megismerkedett a heliocentrikus világrendszerrel, Galilei kísérleteivel, Descartes mechanikus materialista világmagyarázatával. 1665-ben befejezte tanulmányait, felfedezte a binomiális tételt, kidolgozta a differenciál- és integrálszámítást. Dolgozatot írt a színekről, vizsgálata a körmozgást, és megállapította, hogy a bolygókra ható sugárirányú erő a Naptól mért távolság négyzetével arányosan csökken. Két év múlva beválasztották a Trinity College tanárai közé. Közreadta a végtelen sorokról írt dolgozatát, amely ismertté tette a nevét.
Előadásait 1670-ben kezdte meg, a fénytan kérdéseiről - ebből született az Optika első kötete. Fontos felismeréseket tett a színekre vonatkozóan, ő mondta ki először, hogy a fehér fény a színekből tevődik össze.


1671-ben készített tükrös távcsöve nagy sikert aratott, a Royal Society tagjává választották. 1675-ben dolgozatot írt a vékony rétegek színjelenségeiről - ez lett az Optika második kötete. Felfedezte a Newton-gyűrűket, amelyek sík és domború üvegfelület között keletkeznek, s távolságuk a levegőréteg vastagságától függ. 1679-től a rejtélyes jelenségeket - a kémiai affinitást, a vegyi reakciók során jelentkező hőt, a felületi feszültséget, a hajszálcsövességet és a testek kohézióját - az anyagi részecskék között vonzással és taszítással kezdte magyarázni. Ezt később kiterjesztette a bolygók mozgására is.


Nyolc év alatt készült el a Philosophiae Naturalis Principia Mathematica, amelynek első kötete 1686-ban jelent meg. Ez a modern fizika alapműve, amely a látható testek mozgásának egzakt leírását adta, s amely a mechanika általa alkotott és az ő nevét viselő három alaptörvényén alapult. Kimutatta, hogy a Hold-Föld távolság kb. 60-szorosa a Föld sugarának. A Hold 1 mp alatt 3600-szor kisebb távolsággal tér el az érintő irányától, mint a Földön egy nyugalmi állapotból zuhanni kezdő test, tehát a hatás a távolsággal fordítottan és négyzetesen arányos. Úgy találta, hogy ez mindig érvényesül, s a jelenséget gravitációnak nevezte el.

Megalkotta az egyetemes tömegvonzás törvényét. A bolygórendszer kialakulását is a gravitációval indokolta, amely a szétszórt anyagot testekké tömörítette össze.
A Principia azonnal nemzetközi hírnevet szerzett Newtonnak, aki Londonba költözött és ott a Pénzverde őre, majd vezetője, 1703-ban a Royal Society elnöke lett. 1705-ben Anna királynő lovaggát ütötte, ő volt az első tudós, aki nemességet kapott.

Kensington-ban hunyt el 1727. március 31-én.

Mit van mit kivánni még Ily áldott időben? - Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. (Arany János)


2009. január 3., szombat

Könyvajánló!


Pörzse Sándor - Kubinyi Tamás: Bulcsú







Leírás:

Bulcsu könyvünk csak egy történelmi regény. Azonnal megkérdezhetjük: csak egy történelmi regény? Ha ilyen egyszerű lenne, nem fogtunk volna hozzá. Több annál: nem csak és nem egy. Ez az a könyv, ami nekünk hiányzott, és abban bízunk, hogy az olvasó magára vonatkoztatva is ezt fogja érezni. Aki veszi a fáradságot, hogy e rövidre fogott könyvet elolvassa, beavatottá válik.

A történelem az élet tanítómestere - mindennapi döntéseinkhez fontos az elődeink életéből merített tapasztalat. A hivatalosan tanított történelem hiányérzetet teremt, először csak érezzük, majd zsigereinkben tudjuk, később a valódi forrásokat megismerve tapasztaljuk, hogy nem az igazságot tanítják az iskolákban. Mi hát az igazság? Tény, hogy forrásszegények a tankönyvek, az általános iskolától az egyetemig olyan nézetrendszert mutatnak be a múlt leírására, amely legfeljebb egy szűk szelete a valóságnak, ha nem éppen ellentétes azzal. Könyveink gyakran egy ki nem mondott cél alátámasztására, használják múltunkat, és ez a cél nem ritkán esik egybe a magyarságot alávető, kihasználó és gyarmati sorba taszító érdekekkel.

A rendelkezésünkre álló források végtelen gazdagsággal mutatnak gyökeresen más történelmi tapasztalatokra. A befogadásához nyitott lélek és az információk arányos kezelésének képessége szükséges, amit egyelőre csak a kiválasztottaknak tanítanak, így az átlagember számára hozzáférhetetlen. Ha a forrásokat vizsgáljuk, azok sokkal gazdagabbak, ha nem csak a magyar nyelven elérhető dokumentumokból vonunk le következtetéseket, hanem vesszük a fáradságot, hogy a nemzetünk múltjához kapcsolódó bajor, szász, török, örmény, francia, feljegyzéseket, évkönyveket, adatforrásokat elemezzük. Végtelen a forrás, véges a tudás. A kettő egyeztetéséhez kulcs az adathitelesítés, szűrés, kiemelés és tipizálás, valamint a korábbi munkák látókörén kívül eső alapvető motivációk, a vallási késztetések, életösztönből fakadó küldetések, személyiségi mélymagban rejlő sorsvezetettségek bemutatása.



Televíziós szakemberként megtapasztaltuk a modern információkezelés útvesztőit, tudjuk, hogy sokkal több a rendelkezésre álló adat, mint amit be lehet mutatni, és be lehet fogadni. Ami ennél fontosabb: nem elég egy dologról beszélni, mert azzal csak az információs szmogot növeljük annak arányában, amennyivel több újdonságot sorolunk fel. Bizonyított tény, hogy az emberi tapasztalat a legmagasabb rendű tudás, következésképpen ha nem sikerül élményszerűen bemutatni a múlt történéseit, akkor az olyan felesleges adattenger marad, amelyben eligazodni képtelenség, hétköznapi életünkra ható következtetéseket levonni pedig lehetetlen. Mindezeket figyelembe véve úgy döntöttünk, megírjuk ezt a hiányzó munkát. Bulcsu vezér életén keresztül mutatjuk meg, mi az, amiben a XXI. században többet kell nyújtani a kanonizált forrásfeldolgozásnál, a romantikus, realista vagy bármilyenista történelemszemléletnél.

Szépirodalmi eszközökkel éltünk, szándékosan nyitva hagyva a kutatók számára az ajtót a teljesebb feldolgozás felé. Meggyőződésünk, hogy a modern történelmkutatást nem lehet többé elválasztani a gazdaság, a földrajz, a vallás, lélektan és ezek számtalan társtudománya eredményeitől, de legalábbis nem kerülhet a végeredmény, azaz bármely tárgyú történelmi leírás azokkal ellentmondásba.
Ilyen szintetizáló munka eredménye e Bulcsu könyv, melynek olvasásához a képolvasás, az illusztrációk nyomán folytatódó belső képalkotás is hozzátartozik. Szándékaink szerint e folyamatban szabadabb és teljesebb világba jutunk mindannyian, olvasók és alkotók egyaránt. Célközönségünk 12 évestől kezdődik, tehát igyekeztünk a tényeket úgy feldolgozni, hogy az olvasás különös előképzettséget ne igényeljen, ugyanakkor minden korosztály számára tartalmazza azt a többletet, amely bennünket írásra, rajzolásra, könykiadásra késztetett.

Jó szórakozást kívánnak: az alkotók



A könyv kapható:
Magyar Menedék Könyvesház
1126 Budapest, Márvány utca 25.
Tel: 213-7057
Nyitva tartás:
H-P.: 10:30-19:00-ig,
Szo.: 10:30-13:30-ig




Úgy gondolom, hogy interneten is megrendelhető!

Babits Mihály: Halavány téli rajz



"Milyen fehér csöndesség ez!
Messze házunk télben ül.
Gyere az ablakhoz , édes!
Csókolj meg és nézz körül!
Süt a nap, elállt a hó már,
mégis pelyhek hullanak:
puhán, halkan, pehelymód száll
pillanat és pillanat."

Hátha, így hamarabb megérkezik a jó idő - keresztszemes




Roy Orbison


Weöres Sándor: Újévi jókívánságok


Pulyka mellé, malac körme
liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt,
tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot.

Tavaszra sok rigófüttyöt,
hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
diót, szőlőt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,
ördögbőr nadrágot,
a lányoknak tűt és cérnát,
ha mégis kivásott.

Hétköznapra erőt, munkát,
ünnepre parádét,
kéményfüstben disznósonkát,
zsebbe csokoládét.

Trombitázó, harsonázó,
gurgulázó gégét,
vedd az éneket a szádba,
ne ceruza végét.

Teljék be a kívánságunk,
mint vízzel a teknő,
mint negyvennyolc kecske lába
százkilencvenkettő.
...

El Condor Pasa

Alaszka 50 éve vált az USA 49. tagállamává

Alaszka 1959. január 3-án vált az Amerikai Egyesült Államok 49. tagállamává.
Területe alapján a legnagyobb, lakosainak száma alapján azonban a harmadik legkisebb állam.


Keletről Kanadával (Yukon és Brit Columbia államokkal) határos, északon a Beaufort-tenger, nyugaton a Csukcs-tenger, a Bering-szoros és a Bering-tenger veszi körül, délen pedig a Csendes-óceán. Az USA legnagyobb tagállama, 1 477 261 négyzetkilométer területű. Ha képzeletben a 48. szélességi fok alatti államokra helyezzük, Minnesotától Texasig és Georgiától Kaliforniáig húzódik.


A partvonal – a számtalan szigettel együtt – közel 54 700 km hosszú (apály idején). A délen húzódó szigetlánc az Aleut-szigetek, ahol több aktív vulkán is található, soruk egészen az Anchorage-tól nyugatra lévő Mount Spurrig húzódik.
Alaszkában található Észak-Amerika legmagasabb csúcsa, a Mount McKinley (6194 m). (Egyébként a kontinens északi felének 20 legmagasabb hegyéből 17 itt van.)


A Szent Mihály Székesegyház Novoarhangelszkben (Sitka)Alaszka „felfedezője” az orosz megbízással utazó dán származású Vitus Bering volt. Már 1728-as expedíciója során behajózott a róla elnevezett szorosba, a nagy köd miatt azonban nem látta az amerikai szárazföldet; végül 1741 júliusában pillantotta meg a déli partokat, egy napra kikötött a Kodiak-szigeten, majd az Aleut-szigetek mentén indult visszafelé. (1772-ben Benyovszky Móric útja is érintette a szigetláncot.)
A fennhatóságuk alá került Alaszka (akárcsak korábban Szibéria) az oroszok számára főként a szőrmekereskedelem miatt volt fontos (elsősorban a tengeri vidrákat vadászták). Az első telep 1773-ban létesült, feltehetően az Unalaska-szigeten található Captain's Harbor-nál. Az Orosz-Amerikának elnevezett terület közigazgatási központja 1792-től Kodiak (ez volt az első, 1784-től kezdve egész évben fennálló telep), majd 1808-tól Új-Arhangelszk (későbbi, amerikai nevén Sitka). A szőrmekereskedelmet felügyelő Orosz-Amerikai Társaság azonban nem tudott nyereségesen működni, mivel egyrészt a szállítás költségei igen magasak voltak, másrészt az őslakosok (különösen a tlingitek) támadásai állandó és komoly veszélyt jelentettek, ezért a földrajzilag és anyagilag is jobb helyzetben lévő brit és amerikai kereskedőkkel folytatott konkurenciaharc kimenetele sem lehetett kétséges. Ráadásul fennállt a veszélye akár egy esetleges brit, vagy amerikai támadásnak is.


Az Orosz birodalom miután anyagi helyzeténél fogva a fenntartását tovább finanszírozni nem tudta, eladta a területet az Egyesült Államoknak.

Bár az oroszok nagy többsége elhagyta az országot, de még mindig van orosz kisebbsége és a temetők a legtöbb helyen ma is őriznek cirill betűs sírokat.


Nemzeti szimbólumok:

Jelmondat: Északra a jövő felé
Madár: Hófajd (Lagopus lagopus)
Emlős: Jávorszarvas (Alces alces)
Tengeri emlős: Grönlandi bálna (Balaena mysticetus)
Hal: Királylazac (Oncorhynchus tshawytscha)
Rovar: Szitakötő
Virág: Nefelejcs (Myosotis alpestris)
Fa: Sitkafenyő (Picea sitchensis)
Kövület: Gyapjas mamut (Mammuthus primigenius)
Drágakő: Jáde
Sport: Kutyaszánhajtás

86 éve halt meg Hasek



1923. január 3. Meghal Jaroslav Hasek cseh író, Svejk szülőatyja


Művelt, de elszegényedett polgári család gyermekeként Prágában született 1883. április 30-án. Fiatalon munkába állt, banktisztviselői állását hamar felcserélte az újságíróskodásra. Eközben üres zsebbel bejárta a Monarchia és a Balkán valamennyi táját, országát. Prágába visszatérve a bohémvilág ismert figurája lett. 1911-ben A törvény keretein belül működő mérsékelt haladás pártja elnevezéssel provokatív pszeudopártot alakított. Pártja a rabszolgaság visszaállítását, a házmesterek államosítását, az állatok rehabilitálását, és még számos egyéb kérdés rendezését követelte a választások idején. 1915-ben bevonult, és még abban az évben csatlakozott az oroszokhoz.
Harcolt a cári hadsereg oldalán álló csehszlovák légióban, majd 1918-ban átállt a Vörös Hadsereghez. Fő műve, a Svejk-kalandok eredetileg az anarchista ivócimbora Franta Sauerrel alapított Hasek, Sauer és Tsa kiadóvállalatnál jelent meg. Svejk, aki tettetett ostobaságával mentette bőrét a világháborúban, a béke idején az egyik győzelmet a másik után aratta. 53 nyelven jelent meg a regény, amely ízes népi nyelve, erőteljes humora révén a világirodalom szatirikus remekművei közé emelkedett.
"Mint a cseh irodalom, politika és közélet kiválósága, igen röstellném, ha nemzetemet bizonytalanságban hagynám azzal kapcsolatban, hogy zseniális vagyok-e vagy sem. Ezért egészen egyszerűen kijelentem: az emberiség legtökéletesebb példánya vagyok.


Egyben élő bizonyíték arra, mennyire hazug a lelkiismeretlen kritikusok azon állítása, hogy egyetlen klasszikus írónk sincs." - írta még 1911-ben tett tréfás önvallomásában, s e véleménytől némely későbbi komoly értékelés nem is áll túlságosan messze.

Az embereket kívülről látjuk. (Bernard Le Bovier Fontenelle)


2009. január 2., péntek

Twist

Romhányi József


INTERJÚ A FARKASSAL, AKI ÁLLÍTÓLAG MEGETTE PIROSKÁT

Az Új Bárány riportere felkereste Ordast.
Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd.
- Igaz volna ama vád, hogy ön orvul elfogyasztott egy egész nyers nagymamát?
- Egy nagymamát? Egy grammot se! Ez az egész csak Grimm-mese!
- Hogy Piroskát Ön falta fel, talán csak az is hamis vád? Nem hagyott meg belőle mást, csak egy fél pár harisnyát?
- Hogy én őt ruhástul? Mit ki nem eszeltek! Én még az almát is hámozva eszem meg.
- Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevődtek mindketten, mégis piros farkasnyálnyom díszeleg a parketten.
- Az úgy történt, hogy ők aznap meghívtak ki a viskóba.
Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta, s mivelhogy én evés közben állandóan
vicsorgok, a vérveres szamócalé a pofámból kicsorgott.
- Én úgy tudtam, hogy önnél szabály, hogy csak friss húsárut zabál.
- Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve, zsengét, hogy a gyenge gyomrom megeméssze.
- És meddig lesz Önnél a juhhús is tiltva?
- Eddig! De erről már nem írhatsz, te birka!

Áprily Lajos - Fogyó idő






Valamikor így mértem: évek, évek,
egy idő óta így: napok, napok.
S tán nemsokára napokkal se mérek,
azt mondom: percek és pillanatok.




.....

Shadows




133 éve vezették be a métert

133 éve (1876) vezették be hazánkban a métert.

1889. szeptember 24-n Párizsban értekezletet tartott a Nemzetközi Méterbizottság, s a méterrendszert bevezető államok - sorshúzással - megkapták az új platina-iridium méterrudakat, illetve a kilogrammetalonokat. Magyarországnak a 14-es számú méterrúd és a 16-os számú súlymérték jutott. Ezeket 1891-ben nyilvánították törvényes alapmértékké hazánkban 1960-ig.
A méterrendszerre való áttérésre vonatkozó javaslatot azonban már jóval előbb, 1874 januárjában nyújtották be a magyar képviselőházban, s az már az év április 20-n törvényerőre emelkedett. A törvény rendelkezéseit 1876. január 1-vel léptették életbe. A méterrendszert egyes európai országokban akkor már javában alkalmazták: Itália egyes államaiban már 1803-ban, Belgiumban 1816-ban, Hollandiában pedig már 1821-ben bevezették. A métert a francia Tudományos Akadémia 1792-ben tette meg nemzetközi hosszmértékegységként, s az a Föld délkörének negyvenmilliomod részét jelentette.

A méter előtt a hosszúságot az emberi testrészekhez kapcsolódó fogalmakkal (lépés, láb, arasz, könyök, hüvelyk) határozták meg. Az 1875-ben Párizsban kötött első méter-egyezményt 18 ország írta alá, s vállalta a méterrendszer bevezetését. Az Egyesült Államok és Anglia nem csatlakozott az egyezményhez.

A méter mai, 1983-ban elfogadott meghatározása (több változást követően) Bay Zoltán javaslatára így hangzik: "az a távolság amit a fény vákuumban megtesz a másodperc 1/299 792 458-ad része alatt".
Az etalonul szolgáló (képen is látható) métert a Párizs melletti Sevres-ben tárolják 1792 óta.
A méter szó a görög metron szóból ered, ami mértéket jelent.

1911. január 2-án megnyílik a Divatcsarnok

Megnyitja kapuit a Divatcsarnok
1911-ben az Európában páratlannak számított építészeti megoldásokkal, technikai berendezéssel és árukínálattal nyílt meg a Párizsi Nagy Áruház, amely hosszú ideig a Rákóczi út 74. szám alatt működött. (Ott később az Otthon Áruház üzemelt.)

A II. világháború után az áruház sokáig nem működött, majd 1957-ben nyílt meg ismét. A később a Centrum Áruházakhoz tartozó Divatcsarnok 1995-től ismét Párizsi Áruház néven működött. 1999-ben végleg bezárt.


A hatszintes, 6.200 négyzetméteres épület 1960 óta áll műemléki védettség alatt.

2006 elején bejelentették, hogy a francia-belga tulajdonú Orco Property Group 3 milliárd forintért megvásárolta az épületet, ahol - a tervek szerint - a felújítást követően ismét áruház nyílik majd.

Aki azt vallja, a pénz mindenre képes, alaposan tanúsítható azzal, hogy a pénzért mindenre képes. (Benjamin Franklin)


2009. január 1., csütörtök

Hej Dunáról...

Mikszáth Kálmán - A jó palócok


Mikszáth Kálmán

A kis csizma



Keskeny, szürke felhőfoszlányok úsznak a környék fölött. Nagy égiháború lehetett az éjjel, esővel, viharral, villámlással vegyes. Látszik is a nyoma mindenfelé, a fák gallyai le vannak tördelve, faleveleken, fűszálakon esőszemek csillognak, a templomsoron a nagy garádban zuhog a víz. Vőneki János uram portáján egész tócsák állnak, a Zákó Mihályék kertjében pedig - éppen az imént mesélte Mihók Magda - a madárfészket is lemosta a fárul a zuhogó zápor. Köd gömbörödik a sár fölött, átlátszó és fehéres, mint a muszlinruha, a falusi kémények füstje fölfelé száll, megannyi jele, hogy már nem lesz eső, bár az ég morcos, borús még, akár a Bizi apó arca, ki meghajolva, ingadozó léptekkel megy a hosszú utcán Szűcs Istókkal a kőművessel.
Hogy összeesett az öreg! Nem is csoda, csövestül éri a veszedelem. A lány meghal, ökrei fölfújódnak, csűre, asztagja megég, lovait elhajtják a szegénylegények.
Hanem érzi is a súlyát az Isten "másik" kezének, ha nem tudta megbecsülni a jobbikat. Bezzeg kellemeztetné most már magát ő szent felsége előtt, mióta a legény fia is a halállal vívódik, megfogadta, csak arra való lesz a vagyona, hogy jót tegyen vele. De bizony hidegen fogadják az egek. Valóságok csoda történt. Mikor a Mária-képet hozták, amit a templomnak vett - leszakadt a szekér alatt a Bágy hídja, ló odaveszett, kocsi, kép diribdarabra zúzódott. Az emberek az udvarukról és a kerítések mögül nézik; amint végigmegy a hosszú krispinben, apró, kopasz fejét a váll-lapockái közé húzva.
- Csiba te, ne te - veszi föl a szót Böngér Panna -, legalább már ti ne bántsátok. Eleget veri az Isten. Ugyan tegyen lelkem egy-két hasábot az üst alá, míg megkavarom
- Nedves ez a tüzelő - veszi át a szót özvegy Csupor Mátyásné. - Az én időmben még a fa is jobban égett, Panna. Hanem ez a Bizi dolga! Tudod- e, mi történt megint az éjjel?
- Talán a kőkereszttel a temetőben?
- Beleütött a mennykő, lelkem. Összetörte. Pedig csak tegnap állították föl nagy költséggel.
- Ó, ó! - hüledezék Böngér Panna. - akkor bizonyosan oda mennek.
Eredj csak, kis Andris, nézz utánuk, fiam, hová fordulnak el a savanyú kúttól?
A "falu gyermek" (úgy hítták a szelíd képű, anyátlan-apátlan fiút) ott guggolt az udvar közepén, a lekvárfőző katlan mellett, ami igen irigylendő állapot volt rá nézve, mert nemcsak a lábait melengethette tűznél (csípős az idő egy kicsit), hanem a jószívű Böngér Panna a kóstolást is engedte. Hogy most már ott kell hagyni a vén Bizi miatt ezt a nagy boldogságot! Kelletlenül kullogott utánuk.
Csakugyan a temetőbe mentek. Az asszonyok igazat mondtak, a gyönyörű piros kőkereszt ott hevert két darabban a sárguló pázsiton.
Nini, hová lettek az aranyos betűk! "Isten dicséretére emeltette Bizi József." Éppen a betűknél, derékon törte ketté nyilával az Isten, mintha mondaná: "Nem kell dicséreted Bizi József, a Mária-kép sem kellett, ez sem kell." Az öregember elkapta fejét a földről, hogy adománya széttörve hevert, és nem mert fölnézni az égre sem, ahol olyan nagyon haragszanak rá. Révedő szeme a gyermeken akadt meg, mintha annak a boglyas feje lenne közbül égnek-földnek. András a kőrisfának dűlt, s az ittas, kövér temetői földbe besüppedt lábait - fölváltva emelgetve, bámész kíváncsisággal nézte Biziéket.
- Menjünk innen... - mondá Istók..
- Hát a kereszttel mi történjék? - kérdé Bizi fojtott hangon.- Összeragasztod?
- Nem én! - viszonzá Istók tompán. - Amit az Isten ujja összetört, azt nem szabad az ember ujjainak összeilleszteni. Bizony, kigyelmedet meglátogatta az Isten...
Az öregember fogai összevacogtak.
- Hiszen, ha csak látogatna! - kiáltott föl keserűen. - Ő már nálam lakik, Istók, állandóan nálam lakik.
- Tűrni kell, Bizi uram! - Pedig hidd el, Istók, nem vagyok rossz ember.
- Fösvény volt kelmed, szívtelen, gőgös. A világ elejének képzelte magát. Aztán, valljuk meg az igazat, uzsorával szerezte kincseit.
- Nem becsülöm már őket semmire... - hörgé. - Fázom, reszketek. Valami rossz előérzetem van. Mintha marokkal fogná össze valaki a szívemet. Meglásd, ismét szerencsétlenség vár reám... Ó, te kifogyhatatlan Isten, mivel engeszteljelek meg? - Elhagyták a temetőt.
- Hej, ni! - kiáltott föl Istók. - Hát ez a poronty mindig a sarkunkban van! Milyen vörösek a lábszárai a hidegtől! Takarodsz innen mindjárt, te kölyök!
- Ne kergesd azt a gyereket, Istók. Olyan jólesik, hogy itt látom mellettünk. Gyere idébb, kisfiam! Az öreg arra is gondolt, hogy abból a borús égből egyszerre lepattanhat még egy villám, de csak akkor, ha már az a gyerek itt lesz. - No, gyere hát közelebb!
- De csak hadd menjen haza - véli Istók -, megveszi a lábát az isten hidege!
- Miért nem húztál csizmát, fiú? - kérdi Bizi uram szelíden.
- Nincsen csizmám - mondá a gyerek szomorúan.
- Hát miért nem varrat apád?
- Nincs apám! - felelte közönyösen. Ez a közönyös szó fogta meg Bizi apót. Hogy nevelkedik ez föl, ha még a szeretetet sem ösmeri?...
Szótlanul megfogta a kis András kezét, s vitte magával végig a nagy utcán, le egészen a templom mellé. Ott aztán benyitottak egy házba, amelynek kapujára két sarkantyús csizma volt kifestve, aranyos rojtokkal s a következő aláírással: Filcsik István csizmadiamester.
- Mérjen ennek a gyereknek egy pár csizmát, Filcsik uram, az én kontómra! - mondá Bizi apó. Filcsik megnézte a gyereket, s így szólt:
- Éppen van egy ilyen kis csizma készen. Fölteszem a bundámat egy ócska lajbi ellen, hogy jó lesz. A kis csizmát előhozták, csakugyan jó volt: mintha a lábára öntötték volna. A gyerek örült neki, ragyogó mosoly ült ki arcára, s vígan kopogott az öreg után a pitvarba. Ott, künn ezalatt eloszlottak a felhők.
Mikor Bizi apó kilépett az udvarra, a napfény elöntötte szomorú arcát, az égbolt nyájasan mosolygott. A füvek nevettek rá az úton, sőt még a meggyűlt esővizek is. Mintha új levegőt szívott volna be, könnyebben érzé magát.
- Add ide a kezedet, fiam! Olyan jó meleg kezed van. Eljössz-e hozzám? A gyermek a csizmát nézte gyönyörködve, s így szólt:
- A lekvárfőzéshez szeretnék menni!
- Nem, te velem jössz. Íme, itthon vagyunk már, itt lakunk ebben a cserepes házban.
A kapuajtóban a kocsis várta azzal a hírrel, hogy az ellopott lovak megkerültek, a tornácon a doktor fogadta vidám arccal, a fia már túl van a veszélyen.
Bizi apó hálateljesen nézett föl az égre. Milyen messze van és mégis milyen közel... Egy pár csizmával meg lehet járni egy óra alatt...

Romhányi József: A csodacsiga


Egy csiga azt leste a magas buckáról,
hogy ki jégre megy, elhasal, bukdácsol.
Figyelte csak egyre, dideregve, fázva,
mert érdeklődését roppant felcsigázta.
Majd töprengve egy-két hetet,
alkotott egy elméletet:
- Talpon marad a síkoson,
ki csak araszolva oson.
És hogy bizonyítsa ezt az eszes tételt,
jégre ment, és estig csúszott is egy métert.
Látjátok! Nem esem! Csúszó csoda vagyok! -
szólt ki diadallal, aztán odafagyott.

Zenéljünk!

309 éve tért át Oroszország a Julianus naptárra.

I. (Nagy) Péter cár Oroszország felzárkóztatása érdekében hozott reformjai egyike a hagyományos bizánci eredetű időszámítás lecserélése a Julián - naptárra.

A bizánci időszámítást először a VII. században kezdték alkalmazni. Eszerint az időszámítás kezdete a Világ teremtésének időpontja, i. e. 5509. szeptember 1.
A napév szerinti időszámításon alapuló Julián-naptár használatát i. e. 45-ben Caius Iulius Caesar vezette be. A Julián-naptárat 1582. október 4-én XIII. Gergely pápa megújította, s ezt fokozatosan vették át a világ országai, elsőként természetesen a katolikusok - Péter ezért választotta a Julián-naptárat.
Oroszországban 1918-ban tért át a forradalmi kormány a Gregorián-naptárra, ám a szovjet vezetés 1923-ban ezt is eltörölte, és a forradalmi naptárat vezette be, amely 5 napos hetekből és hat hetes hónapokból állt 5 év végi ünnepnappal. 1931-ben módosítottak ezen, hiszen pihenőnapokra szükség volt, tehát hatnaposak lettek a hetek és így 5 hétből állt egy hónap. Mindezek nem érintették az orosz egyházat, ők továbbhasználták a Julián-naptárat. Sztálin 1940-ben hagyta jóvá, hogy mégis Leninnek volt igaza, amikor a világon mindenütt elfogadott Gregorián-naptárra esett a választása.

Csukás István: Januári hó hull



Januári hó hull, fehér lesz minden,
tiszta lapot nyit az új év.mit írunk rá?
Itt a nagy lehetőség,
egy pillanatra költő lesz mindenki,
a hóra íródik a közös költemény!...


Boldog Új Évet Kívánok!


Adjon Isten minden jót



Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Jobb üdőt, mint tavaly volt,
Ez új esztendőben;
Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,
Jó termést és jó vásárt
Ez új esztendőben;
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Zsíros esőt, kövér hót,
Ez új esztendőben;
Bő aratást, szüretet,
Egészséget, jó kedvet
Ez új esztendőben!
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Drága jó bort, olcsó sót
Ez új esztendőben;
Jó kenyeret, szalonnát
Tizenkét hónapon át
Ez új esztendőben!
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Vegye el mind a nem jót,
Ez új esztendőben;
Mitől félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg,
Ez új esztendőben!