Lermontov: Őszi napfény

Szeretem ragyogásod, őszi nap,
mikor széttéped a felhők s a köd
fátyolát és fakuló sugarad
megcsillan a szél rázta fákon, a
porhanyó pusztán. Szeretlek, te, nagy,
nagy tündöklés: búcsúzó heved a
cserbenhagyott szerelem bánatát
és titkait idézi. A tüzed
nem hidegebb, de a természetet
s mindazt, ami érzett, gondolkodott,
nem melegítik át a fényeid.
Szívemet se. Él benne a parázs,
csak félreismerték az emberek:
most már nem gyújtja szemem sugarát
és nem izzik föl sápadt arcomon.
De hát miért is gyötörje megint
gúny s kétely a boldogtalan szívet?

/Ford.: Szabó Lőrinc/

...

147 éve halt meg Stein Aurél

Stein Aurél (teljes nevén: Stein Márk Aurél) (Pest, 1862. november 26. – Kabul, 1943. október 28.) magyar származású Kelet-kutató, az MTA külső tagja.

Bár a XX. század legsikeresebb Belső-Ázsia kutatója, életének nagyobb részét brit alattvalóként, főleg Indiában töltötte le -- a tudósvilágban Sir Marc Aurel Stein néven ismeretes --, a magyar tudomány is joggal büszke Stein Aurélra. Élete végéig magyarnak vallotta magát (és minden expedíciójára magával vitte Arany János verseskötetét).

Pest-Budán született, iskoláit Budapesten és Németország különböző egyetemein végezte. 21 évesen bölcsészdoktor lett és Angliában folytatta tanulmányait, Londonban, Oxfordban és Cambridge-ben. 1886-ban utazott először Indiába, ahol a brit adminisztrációban dolgozott, illetve később több indiai egyetemen tanított.

A Selyemút

Selyemút az ókori Kínából indulva Dél-, Közép- és Nyugat Ázsián át érte el Európát és Észak Afrikát. Mivel ezen az úton nagy mennyiségű selyemárut szállitottak Nyugatra, ezért ezt az ókori kereskedelmi útvonalat ma is Selyemútnak nevezik.

A vakmerő, kalandos expedíciói és elképesztő felfedezései révén világhírűvé vált régész és felfedező, a magyar származású Stein Aurél Márk egy évszázaddal ezelőtt utazta végig az ősi selyemút tájait, nyugaton Nagy Sándor, keleten a 7. századi buddhista szerzetes Xuanzang nyomdokán járva.

Egyedülálló helyzetéből fakadóan – a kelet és nyugat közötti összekötő kapocsként – a selyemút soha sem csupán kereskedelmi útvonalként funkcionált, sokkal inkább egyfajta csatorna volt, amely mentén különféle kultúrák és vallások érintkeztek és nagy civilizációk élték virágkorukat.

A világ számos nagy vallása virult errefelé, de végül a buddhizmus vált a kultúra egyesítőjévé.
A selyemút északi és déli ágának találkozásában fekvő sivatagi oázisváros, a kereskedelemből meggazdagodott Tunhuang buddhista szerzetesei és hívői évszázadok alatt számos barlangtemplomot vájtak a város mellett húzódó sziklafalakba.

Ezer Buddha barlangtemplomok (Cat. Stein LHAS Photo11.20)Részben restaurált stukkó szoborcsoport, középen Buddha, két oldalán tanítványai Ánanda és Kásjapa, Avalókitésvara és Ksitigarbha bódhiszattvák valamint két égtájőrző király. A 650-780 között díszített 45. számú barlang részlete, Qianfodong.

Egy taoista pap 1900-ban titkos üreget fedezett fel a tunhuangi sziklaszirteket pettyező számos barlang egyikében – bejáratát a 11. században falazták be és rejtették el a kíváncsi szemek elől. Feltárásakor ősi buddhista kéziratok, dokumentumok és festmények kivételes gyűjteménye került a felfedezők elé, melyek a sivatagi klímában az elmúlt évezred ellenére is jó állapotban maradtak fenn.

Az indiai brit kormányzat alkalmazásában álló magyar származású kutató, Stein Aurél Márk volt az első európai, aki hozzáférhetett a titkos barlangi archívumhoz, 1907 elején.

Stein Aurél expedíciójának legfontosabb felfedezése mégis Tunhuanghoz fűződik.
A településre még Budapesten Lóczy Lajos földrajztudós hívta fel a figyelmét, aki a Széchenyi-expedícióval látogatta meg az ottani barlangokat az 1870-es évek végén.

Már akkortájt az a szóbeszéd járta a helybéliek között, hogy a barlangokban kézirattekercsek rejtőznek, amelyeket egy fal leomlásakor fedeztek fel, de aztán visszafalazták őket.

A tunghuani tekercsek

Stein tanulmányozta és lefényképezte a barlangtemplomok freskóit és szobrait, s figyelmét az írásos emlékek felkutatására összpontosította. A tekercsek lelőhelyét végül egy taoista szerzetes árulta el neki. Mintegy háromezer, régi írásokkal telerótt tekercset és több, mint hatezer, többnyire indiai eredetű írással teleírt egyéb dokumentumot talált. Ezek az addig ismeretlen népek, az indoiráni tokárok és szakák történelmét tárták fel.


Stein felfedezte azt is, hogy néhány, a Közel-Keletről elüldözött vallási irányzat ezen a távoli keleti részen befogadásra talált. A manicheus, majd a nesztoriánus keresztény közösségek Közép-Ázsiában, később Turkesztánban háborítatlanul terjesztették tanaikat, sőt azokat a helyiek nyelvére lefordították.

Így a Biblia egyes szövegei a kora középkorban a belső-ázsiai nyelveken elérhetők voltak.Stein második útján újból feltérképezte a Kínát a Nyugattal összekötő régi karavánutat, a Selyemutat, és annak fontosabb városait. Munkája nyomán rég elfeledett népek tűntek elő az ismeretlenségből.

A harmadik expedíció résztvevői

Emellett fontos földrajzi és meteorológiai megfigyeléseket is tett. A második expedíció hozta meg a magyar utazó számára a világhírnevet. Angliába visszatérve megkapta a Brit Földrajzi Társaság nagy aranyérmét, s több egyetem is díszdoktorává avatta.
Az angol király 1912-ben lovaggá ütötte. Expedíciójának eredményeiről a Serindia öt kötetében számolt be. Hazájában azonban nem aratott osztatlan sikert.

1943-ban Afganisztánban, Kabulban halt meg, ahol a keresztény temetőben van a sírja.

Könyvajánló!

Stein Aurél: Homokba temetett városok.

Rövid ismertető:
Kalandregény ez a javából, de persze nem hollywoodi értelemben. Sokkal inkább szellemi kaland elkísérni e kiváló tudóst India, Pakisztán, Észak-Afganisztán magas hegyein, nyaktörő hágóin át a Szaharánál sokszorta szárazabb belső-ázsiai homoktengerbe, a Takla-makán sivatagba, ahol szerzőnk az egykori Selyemút legendás "elsüllyedt" városainak nyomába ered.


S miközben a legkiválóbb viktoriánus felfedezők céltudatosságával halad előre, számos felmerülő kérdésre és problémára ad érdekfeszítő, s ma is érvényes választ, a kasmíri törzsek szokásaitól kezdve, az indiai kultúra, így a buddhizmus hihetetlen méretű ázsiai térhódításán keresztül, a sivatagi városok elpusztulásának okáig.

S amellett, hogy megtudjuk, hogyan kell egy jó expedíciót megszervezni vagy, hogy milyen módon lehet kivitelezni többnapi járóföldre az ivóvíztől egy szakszerű ásatást a sivatagban, Stein még nyomoz is, megoldva egy sokat érintő, régóta húzódó rejtélyt.
A történet háttereként a Kipling indiai világát idéző brit gyarmatbirodalom és titokzatos, elzárkózó, s éppen a boxerlázadásba sodródott "Mennyei Birodalom", azaz Kína szolgál.

Stein Aurél és az Ezer Buddha barlangtemplomok

“Semmi sem képes oly magasra nőni és oly mélyre hullani, mint az ember.” (Hölderlin)

56 éve történt - az évszázad futballmeccse

1953. november 25.

Az 1950-es évek elejétől vált a labdarúgás a legnépszerűbb sportággá, nem utolsósorban a nemzeti válogatott világraszóló sikerei nyomán.
A Kispest, majd a sportegyesületek átszervezése után a Budapesti Honvéd csapatára épülő aranycsapat valamennyi számottevő európai és dél-amerikai válogatottat legyőzve 1950. májusa és 1954. július 4. közt, vagyis a világbajnoki döntőig veretlen maradt (ezalatt az 1952-es helsinki olimpián szerzett aranyérmet).
Sebes Gusztáv szövetségi kapitány legénysége elismerten a legjobb kontinentális csapatként utazott 1953 novemberében a labdarúgás tanítómestereiként emlegetett angol válogatott otthonába.
Anglia ugyan 1950-ben a brazíliai vb-n csúnyán leszerepelt, de a londoni Wembley stadionban még sosem szenvedett vereséget nem brit csapat ellen.


Az akkor divatos rendszer helyett beállóssal és ún. hátravont középcsatárral s Grosics, Bozsik, Kocsis, Hidegkuti és Puskás személyében öt világklasszissal felálló magyar csapat 6:3-ra lelépte az angol válogatottat, s 1954 májusában a budapesti visszavágón is győzött 7:1-re.
Utóbbi az angol válogatott legnagyobb arányú veresége, bár nem a legfájóbb.

Jegyzőkönyv:

Wembley stadion: 100 000 néző
Játékvezető: Leo Horn (J. Bronkhorst, K Schipper) (Hollandia)

Gólszerzők:
Anglia: 3: 13' Sewell 1-1, 38' Mortensen 2-4, 57' Ramsey 3-6

Anglia: Gil Merrick (Birmingham City) - Alf Ramsey (Tottenham Hotspur), Bill Eckersley (Blackburn Rovers) - Billy Wright (Wolverhampton Wanderers) (k), Harry Johnston (Blackpool), Jimmy Dickinson (Portsmouth) - Stanley Matthews (Blackpool), Ernie Taylor (Blackpool), Stan Mortensen (Blackpool), Jackie Sewell (Sheffield Wednesday), George Robb (Tottenham Hotspur) Edző: Walter Winterbottom

Magyarország 6: 2' Hidegkuti 0-1, 20' Hidegkuti 1-2, 24' Puskás 1-3, 27' Puskás 1-4, 50' Bozsik 2-5, 53' Hidegkuti 2-6

Magyarország: Grosics Gyula (Honvéd) (csere: 76' Gellér Sándor (MTK Hungária FC)), Buzánszky Jenő (Dorog), Lantos Mihály (MTK Hungária FC), Bozsik József (Honvéd), Lóránt Gyula (Honvéd), Zakariás József (MTK Hungária FC), Budai László (Honvéd), Kocsis Sándor (Honvéd), Hidegkuti Nándor (MTK Hungária FC), Puskás Ferenc (Honvéd) (k), Czibor Zoltán(Honvéd) Edző: Sebes Gusztáv

Természet

Pilinszky János: Életfogytiglan

Az ágy közös.
A párna nem.

...

Gyógynövények a konyhában - keresztszemes

A teljes szett elkészítésének részletes leírását megtaláljátok az Ötletelőben.

Pilinszky János: Visszavonom

"Rátok testálom koppanásomat",
írtam nemrég. Most visszavonom.
Nem érdemlem meg ezt az utolsó
mozdulatot. Hogy homorítva
kiegyenesedjem a levegőégben,
s lekoppanjak a deszkává alakított
anyaföldre.

Pilinszky János: Mire megjössz

Pilinszky egyik gondolata:

„Az igazi szeretet igazi próbája mégis, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt.”

Egy gyönyörű keringő

243 éve találták fel a kölnit

Johann Maria Farina, (eredetileg: Giovanni Maria Farina)( 1685. december 8., Santa Maria Maggiore, Verbania, Piemont, – Köln, 1766. november 25.) : a kölni víz feltalálója.


Farian 1709-ben alapította illatszer-üzemét, "Farina gegnüber" néven.
Illatszerét "Eau de Cologne"-nak (franciául: kölni víz) nevezte el, amely világhírűvé vált, az "Eau de cologne" pedig a kölni víz fajtanevévé.


1837-ben a Farina cég az angliai Victoria királynőnek lett az udvari szállítója.
Legalább 50 udvarnak volt a szállítója.

88 éve született Pilinszky János

Pilinszky János (Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb, katolikus érzésű magyar költője.

Kihűlt világ

E világ nem az én világom,
csupán a testem kényszere,
hogy egyre beljebb, mint a féreg
furakodom beleibe.

Így táplálkozom a halállal,
és így lakik jól ő velem;
az életem rég nem enyém már,
vadhúsként nő a szivemen.

Minden teremtett elevenből
kijózanodva a szemét
így ütközik ki, leplezetlen
föladva hiú szégyenét.

A mindörökre ismeretlen
végül is így lesz otthonos.
Mint hervadás az őszi lombot,
a pusztulás bebalzsamoz.

Kihűlt világ ez, senki földje!
S mint tetejébe hajitott
ócskavasak, holtan merednek
reményeink, a csillagok.

...

207 éve gróf Széchényi Ferenc megalapítja az Országos Széchényi Könyvtárat

Az Országos Széchényi Könyvtár Magyarország nemzeti könyvtára.
Feladata a magyar és magyar vonatkozású írott kulturális örökség gyűjtése, feldolgozása, megőrzése és hozzáférhetővé tétele a kéziratos kódexektől a nyomtatott dokumentumokon keresztül az elektronikus kiadványokig.


A gróf Széchényi Ferenc által 1802. november 25-én megalapított első nemzeti közintézményünk, az Országos Széchényi Könyvtár mintegy 15 000 nyomtatott könyvet, 1200-nál több kéziratot, sok száz térképet, címereket, metszeteket tartalmazott, s – más bel- és külföldi tékák mintájára – érmegyűjteménnyel is rendelkezett.

Alapítóokmánya 1802. november 26-án nyerte el a királyi megerősítést, s 1803-ban Pesten nyitották meg a látogatók előtt.


Az intézmény fenntartásához szükséges pénzügyi alap megteremtését a társadalom magára vállalta. Országgyűlési felhívásra a vármegyék és városok közönsége előbb önkéntes felajánlások, majd kötelező járulék formájában bocsátotta rendelkezésre a legszükségesebb összegeket. Emellett számottevő segítséget jelentettek egyes mecénások kisebb-nagyobb alapítványai is. Az összegyűlt tőkevagyonra támaszkodva életre hívták a Magyar Nemzeti Múzeumot, s az így újonnan létesített intézmény keretébe illesztették be a Széchényi Könyvtárat, mely ettől kezdve a Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára nevet viselte.


A Magyar Nemzeti Múzeum klasszicista épületébe, mely a társadalmi áldozatkészség maradandó értékű tanúbizonysága, 1846–47 folyamán költözött be a könyvtár és a múzeumi osztályok.
1949-ben Országos Széchényi Könyvtár néven az intézmény újra önálló lett. A rendelet a könyvtár új jogállása mellett rendeltetésével is foglalkozott.
Az intézmény 1985-ben költözött új helyére, a Budavári Palota F épületébe.

“A másokkal való érintkezésben legelőször azt kell megtanulnunk, hogy hagyjuk a maguk sajátos módján boldogulni az embereket…” (Henry James)

Végre elkészültem!

Elkészültem az első nagyobb keresztszemes munkámmal.
Néhol elszámoltam, ...., de végigcsináltam!

Meglepetés!

Ezt nagy-nagy örömömre és meglepetésemre Csillagostól kaptam. Nagyon örültem neki! Köszönöm szépen!
Fogalmam sincs, hogy mi a szokás blogkörökben, de úgy gondolom, hogy én is továbbküldöm Tarának. Nagyon szeretek ott időzni. Békesség, szépség és lágyság, amit az oldalain érzek. Legyen neki is sok öröme!

107 éve született a Latyi

Latabár Kálmán (Kecskemét, 1902. november 24. – Budapest, 1970. január 11.), ahogy rajongói – főként a gyereknézők – nevezték: Latyi, talán a legnépszerűbb magyar komikus volt a 20. században.

Híres színészdinasztia leszármazottja: dédapja Latabár Endre, nagyapja Latabár Kálmán Árpád, apja id. Latabár Árpád, mindannyian neves színészek voltak.

Kiváló tánctudású komikus volt, akinek rögtönző és karikírozó készsége féktelen komédiázó kedvvel párosult. Méltatlankodó hanghordozása, félszeg mozgása, virtuóz „ügyetlensége”, egyéni humora nagy népszerűséget biztosítottak számára.


Gyakran lépett fel Árpád testvérével groteszk duettszámokban. Minden szerepére hallatlan gonddal készült, színpadi „rögtönzései” sikerének titka a sokszoros próba, a pontos begyakorlás volt. Játékával senkit sem állított pellengérre, szerette az embereket, felszabadult kacagásukat.

Munkásságát 1950-ben Kossuth-díjjal ismerték el, ugyanabban az évben érdemes művész, 1953-ban kiváló művész lett.

Virágos betűk - keresztszemes