Babóca

2010. január 28., csütörtök

166 éve született Benczúr Gyula

Benczúr Gyula (Nyíregyháza, 1844. január 28. – Dolány (ma Benczúrfalva), 1920. július 16.) festő, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.

A a 19. századimagyar akadémikus történeti festészet egyik jelentős alakja, az MTA tagja. Kassán folytatott középiskolai tanulmányok mellett egyidejűleg festeni és rajzolni is tanult a Klimkovits testvérek magániskolájában.

1861-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián 1865-től Piloty növendéke volt. A Hunyadi László búcsúja c. történeti festményével 1866-ban nagy sikert aratott Pesten.

Ábrázolókészségét, technikai tudását tanúsította 1869-ben készült II. Rákóczi Ferenc elfogatása című műve is. Egyidejűleg több arcképet is készített Etelka nővéréről és Gézáról. II. Lajos bajor király megrendelésére festett alkotásai közül jelentős XVI. Lajos és családja a versailles-i palota megrohanásakor, valamint XV. Lajos és Dubarry (1874) c. festménye.

Olaszországi tanulmányútjának hatását tükrözi a Vajk megkeresztelése (1875) c. műve. 1873-ban Münchenben feleségül vette Gabriel Max müncheni festő nővérét, Linát.
1876-ban a müncheni Képzőművészeti Akadémia tanára lett. 1883-ban hazatért, s haláláig a mesterisk. ig.-jaként mint korának hivatalosan elismert művésze működött, akit megrendelésekkel, művészeti és közéleti kitüntetésekkel halmoztak el.

A millenniumra 1896-ban festette meg a Budavár visszavétele c. művét.
Művészetét mindinkább a pompás kosztümök, hatásos jelenetek külsőleges ábrázolása jellemezte.

Számos reprezentatív, az arisztokrácia és a politikai élet alakjait ábrázoló portréja közül nevezetesebb Károlyiné, Ferenc József, gr. Tisza István, Trefort Ágoston stb. arcképe.

Működése nyomán a reprezentatív portré a századforduló kedvelt s tanítványai által tovább művelt műfaja lett. Mitológiai jeleneteket (Bacchánsnő, Perseus és Andromeda stb.), virágok közé helyezett puttókat (Mályvák között, Venus galambjai stb.) s számos önarcképet is festett. 1906-ban a főrendiház örökös tagjává nevezték ki.

Halála után Dolányt (Nógrád m.) Benczúrfalvának nevezték el.

Csokonai Vitéz Mihály: Ének a tavaszhoz

Jer, kies tavasz! bocsássál
Éltető lehelletet,
Hogy kihalt mezőnkbe lássál
Újra vídám életet.
Száz zefir köszönti csókkal
Rózsaszínű lábadat,
A kiomlott nárcisokkal
Bársonyozván útadat.
Száz dryás mond a hegyekbe
Néked áldó éneket,
Hármas ekhó zeng ezekbe
Innepedre verseket.
Nyájasabb etéziákkal
Nyílik a nap reggele,
Tőlti édes balzsamával
Szűz virágidat tele.
Zengedeznek énekelve
Pándion leányai,
Rajta víg örömbe telve
Zúgnak a fák gallyai.
Sok szerelmest kis nyilával
Vérez a Vénus fia:
Érzi ezt hív Dafnisával
A mosolygó Lídia.

Csokonai Vitéz Mihály: Egy angyalhoz

Laura! külső kellemiddel
Benned a virtus mi nagy!
Angyal vagy te, Laura, hidd el,
Hidd el, főldi angyal vagy.

Az angyal szép és ártatlan,
Nem esmér semmi hibát:
Szíved és orcád mocskatlan
Néked is: angyal vagy hát.

Az angyalok pillantása
Tüzes villámlást bocsát:
Illyen szemed villámása
Néked is: angyal vagy hát.

Mennyei hanggal pengetik
Az angyalok a hárfát:
Illy mennyei hang veretik
Tőled is: angyal vagy hát.

Az angyalnak szívenyhítő
Nektár tőlti poharát;
Illyen a te édesítő
Csókod is: angyal vagy hát.

Az angyalnak fényes szája
Élesztő szókat bocsát,
A te szép szácskád rózsája
Így meghat: angyal vagy hát.

Dicső szépséggel emeli
Az angyal minden tagját:
A te termeted is deli,
Szép Laurám: angyal vagy hát.

Ah, de az angyal eltűnik,
Nem mutatja orcáját:
Látásod is hamar szűnik;
Ebben is angyal vagy hát.

Úgyde az angyal egy nyomig
Kíséri ember nyomát:
Te is kísérjél holtomig,
Laurám, s légy angyalom hát.

Bátor egy angyalt se leljen
Lelkem a mennyben soha,
Egy angyal se énekeljen
Nékem ottan: semmi a'.

Csak te légy ott, én azoknak
Szűkít még nem fájlalom:
Ó te, a szép angyaloknak
Húga, főldi angyalom.

205 éve halt meg Csokonai Vitéz Mihály

Csokonai Vitéz Mihály (Debrecen, 1773. november 17. – Debrecen, 1805. január 28.) költő.

1773-ban született Debrecenben, apja Csokonai József borbély és seborvos, anyja Diószegi Sára. Édesapja korán meghal, anyja kosztos diákok tartásával biztosítja megélhetésüket.
Csokonai a debreceni kollégium szépreményű tanulója, akinek tehetsége korán kitűnik, tanárai sokat várnak tőle, 1794-ben már a poétai osztály vezetésével is megbízzák.
1792-től Kazinczy Ferenccel levelez, a felvilágosodás eszméinek hívévé válik. Szabadelvű tanítási módszere, személyes ellentétek, veszélyes eszméi és a kollégium szabályainak megsértése miatt 1795-ben kicsapják az iskolából.

Sárospatakon tanul egy évig, majd négy évig tartó "tudós koldulás" kezdődik számára a Dunántúlon. Pozsonyban hiába keres pártfogókat lapja, a Diétai Magyar Múzsa kiadásához. 1797-ben Komáromban beleszeret Vajda Juliannába, a Lilla-versek múzsájába, de keserűen csalódnia kell, a lányt egy kereskedőhöz adják férjhez.

Jankó Csokonai a lakodalomban

Csurgón kap tanári állást, de a helyettesítés éve után nincs reménye más munkára, így hazatér Debrecenbe. Azonban itt is megpróbáltatások várják: az 1802-es nagy tűzvészben házuk leég, tüdőbaja is súlyosbodik.

Műveit kiadni nem tudja, méltán mondatja Tempefőivel, drámája főhősével:" Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon".
1805 január 28-án méltatlan helyzetéből váltja meg a halál.

“Az aggodalom nem képes megóvni bennünket a holnapi szomorúságtól, de meg tud fosztani minket a mai nap élvezetétől.” (James Kurtz)

2010. január 27., szerda

Álarc - keresztszemes

forrás: Susanna

Ady Endre: Betegen

Szeretném valakinek elmondani, szeretném sírva bevallani, hogy én nyomorult, beteg ember vagyok.
Az ajkamon a mosoly, az arcomon a derű, a szememben a büszkeség sugara nem más, mint hitvány tettetés, világbolondító álarcoskodás...
Mert én beteg, nagyon beteg vagyok.
Ha láttok tivornyázó éjeken kipirult arccal, ragyogó szemekkel, dalolva cinikus otrombasággal, leányt ölelve égő vággyal - sajnálkozzatok rajtam, nyomorult emberen.
Mert beteg az én szívem, beteg az én lelkem.
Nem érzem a bor ízét, csak a mámort, a feledést keresem, hiába... hiába...
Nem korbácsolja fel a vérem mulató leánynak rám tapadó csókja.
Ha visszacsókolom, mélységes undor, utálat fog el.
Ha beszélek ideálról, dicsőségről, ihletett percekről, költői ábrándokról - nem érzem, amit mondok. Nem lelkesít semmi, semmi a világon...
Beteg vagyok, lázas, nehéz beteg.
Beteg vagyok, víziókat látok.
Előttem őrült kaleidoszkóp gyanánt rohan el ezer és ezer látomány...
...Látok egy éhes embertábort. - Csoportokban harcol a kenyérért. Ott, ahol a legnagyobb darab kenyér fekszik a porban, ott a legnagyobb a küzdelem. Már beletapodták a porba, már bepiszkolták vérrel, és mégis milyen pokoli triumfussal rohan el vele a küzdők legerősebbike, mikor leverte vetélytársait. Hogy üvölt a levert állati sereg, hogy siratja az elrabolt koncot!
Rémítő kép!...
...De új csoport áll ismét előttem. Feszületek hosszú sorban. Közülök egy durva fakereszt olyan ismerős. Nézem, nézem, felette ott a négy betű I. N. R. I....
Ezekre a feszületekre az igazság bajnokait feszítették fel. A feszületek előtti nagy tömeg az a dicső emberiség, melyet annyi szószátyár dicsér, mely tombol az ártatlan vér láttára.
Azután egy új vízió üldözi a lelkemet, égeti az agyvelőmet.
Egy tarka csoport verődik elém. Mintha valami komikumot kedvelő hatalom durva szeszélyének hódolna, démoni alakok s angyalok egy tömkelegben kísértenek.
Milyen alakok e borzasztó csoportban!...
Madonna arcú asszonyok buja, aljas, hívogató arccal...
Pártás leányok mocsokkal a tiszta homlokon, kísértő árnnyal hátaik mögött.
Látom a költőt, kinek szívében annyi láng, amennyi egy világot megtisztíthatna, és mégis meggyalázva, elhagyatva fekszik rothadt szalmaágyán.
Látok egy bíbor ruhájú, márványarcú nőt, kinek kezében karcsú, könnyű mérleg, neve dicső, feje felé írva lángbetűkkel: Justitia.
De a szép nőnek nincs szíve, csak gonosz, durva ösztöne van. Szeme nem látja az igazi nyomorultat, fülét megvesztegeti az arany csengése...
...És még mennyi ezer, szívet rémítő alak!...
Óh! ezek a víziók szív nélkül is megőrjítenek!
Beteggé tettek, örökre beteggé.
Beteg a szívem, beteg a lelkem, nincs nyugalmam, hitem, nem érez a szívem.
Hazug a mosoly az ajkamon, nem őszinte egy kacagásom, feledni tudnék, s nem tudok... beteg vagyok, nagyon beteg, talán a szívem fáj, talán a szívem halt meg...

Debreczeni Főiskolai Lapok 1898. október 31.

Mozart

Ady Endre: Sorsunk

Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserü álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

*

Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szivünk a vágyak tengerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka.

Ady Endre: Kétkedő, magyar lelkem

Én seregem és én népem,
Szeretlek én mindenképpen.

Hogyha szaladsz üzőn s üzten,
Megrajonglak buta tüzben.

Fájsz, hogy így vagy, fáj, hogy látlak
A Sors bús uszitottjának.

Fáj, hogy az én éles torkom
Ma hurokkal, bénán hordom.

Disznók állnak most elébem
Röfögően és negéden.

S orditó és intő vágyam
Belepusztul a muszájban.

Szeretnék sereget szedni,
Sok-sok mindent vissza-venni.

Bár csalódna holtát-lelten
Én kétkedő, magyar lelkem.

1915 szeptember

91 éve halt meg Ady

Diósadi Ady Endre (Érmindszent, ma Adyfalva, 1877. november 22. – Budapest, Terézváros, 1919. január 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja.

Stílusának egyik legjellemzőbb vonása a különös jelzők gazdagsága. Gyakori témája énjének testi-lelki kettészakadása. Életszeretet, az élet teljességének igénye mindvégig kíséri költészetét.
„Vallom és hirdetem,hogy nincs értékesebb,hatalmasabb és szebb mint az élet.”

254 éve született Mozart

279 éve hunyt el Cristofori

1731. január 27-én meghalt Bartolommeo Cristofori

Az olasz hangszerkészítő Padovában született 1655. május 4-én. Ferdinando Medici hangszergyűjteményének gondozója volt. Neki sikerült először olyan működőképes mechanikát kidolgoznia, amelynek révén a húrokra kalapáccsal mért ütéseket billentyűzettel kapcsolták össze.

Konstrukciójáról 1700-ban történt először említés a Mediciek részére készített leltárban. Az ő modelljei szerint készültek az első nevezetes kalapács-zongorák.

109 éve halt meg Verdi

Giuseppe Fortunino Francesco Verdi (1813. október 10. – 1901. január 27.) a 19. század legnépszerűbb olasz zeneszerzője volt, az operának (Mozart és Wagner mellett) kimagasló egyénisége.

Műveit ma is nagy sikerrel játsszák világszerte, néhány operarészlete igazi slágerré vált, mint például a La donna è mobile (Az asszony ingatag) a Rigolettóból. A francia és német befolyásokat követve áttörte korának bel canto kliséit, és a zenedráma szolgálatába állította az éneket, kritikusai emiatt gyakran nyersnek, csiszolatlannak minősítették zenéjét.

Mesterműveket alkotott mint fiatalember, mint érett komponista és mint idős zseni, melyeket a mai napig a világ összes operaházában előadnak.

az idős mester

Verdi a 19. század egyik legnagyobb, talán a legnagyobb befolyású és legnépszerűbb zeneszerzője. Operáit napjainkban is játszák a világ minden operaházában, áriái külön-külön nagy sikereket arattak és aratnak napjainkban is olyan neves előadóművészek által, mint Maria Callas, Renata Tebaldi, Placido Domingo vagy Luciano Pavarotti.

Noha A trubadúr, Otello, Traviata soha sem kerültek le az operák repertoárjából, az 1920-as évek után elindult a Verdi-művek újrafelfedezése, az elfeledettnek tartott operák színpadra állítása. Verdi műveinek növekvő megbecsülését jelezte egy mérföldkő jelentőségű esemény, a parmai Istituto di Studi Verdiani 1960-as megnyitása, majd 1975-ben testvérintézetének a New York-i Institute for Verdi Studies megnyitása.

Verdi: Nabucco

“Boldog, ki elmereng az örök dolgokon.” (Victor Hugo)

2010. január 26., kedd

Párna - keresztszemes

Tamkó Sirató Károly: Tengerecki hazaszáll

Szil,
szál,
szalmaszál!
Merre járt a Pál?

Merre járt a
messzivágyó
jéghegyjáró
felhõszálló
Tengerecki Pál?

Ment, amerre
szeme látott...
Bebolyongta
a világot
- s belefáradt
már.

...
Hazaszállok, mint az álom
- a hoppla-hopp-szalmaszálon!!!

Itt maradok veled én
- itt a Tisza peremén...