“Akinek jó szíve van, azt az öröm látványa boldoggá teszi. ” (Gustave Flaubert)

Keresztszemes

Márai Sándor – Négy évszak

November

A télbe úgy lépünk e napokban, mintha egy komor mondakör valóságosan életre kelt volna. A tél egyszerre mondakör és barlang, kissé betegség és kissé városiasság, s ugyanakkor vannak benne fókák, rozmárok, átutazó külföldi énekesek, diplomás hólapátolók, van benne kamillatea és forralt bor, s van benne fülledt és szorongó várakozás, mintha magunkra maradtunk volna a világban, egyedül sorsunkkal, mely zúzmarás és komor.

Novemberben sértődötten kezdek élni. Kezdődnek az irodalmi felolvasások, melyek untatnak, kezdődik az a csendes és szanatóriumszerű szobaélet, mikor úgy ébredünk a szürkén-nyálkás reggelre, mint a betegség napjaira, kezdődik a mesterséges fény és mesterkélt hő időszaka.

142 éve halt meg Rossini

Gioacchino Antonio Rossini (Pesaro, 1792. február 29. – Párizs, 1868. november 13.) olasz zeneszerző.

96 éve született Határ Győző

Határ Győző 1914. november 13-án született Gyomán (Hack Viktor néven).

A harmincas években a Budapesti Műegyetemen tanult építészmérnöknek. 1938-ban kapott diplomát az építészkaron. 1943-ban államellenes szervezkedés, összeesküvés vádjával letartóztatták, felségárulásért elítélték.
Egy év múlva a sátoraljaújhelyi börtönlázadás idején is jelen volt, amiért büntetőszázadba osztották be. Innen megszökött, és egy Wallenberg-mentőakciója nyomán kijelölt pesti védett házban bujkálva élte túl a világháborút.
A Műegyetem után a Zeneakadémián is tanult, többek között Kodály Zoltánnál. A hegedülés mellett és az építészkari diplomázás évében, 1938-ban írta első regényét, ám a Veszélyes fordulatszámot a hatóság elkobozta. 1949-ben kizárták az Írószövetségből. 1950-ben tiltott határátlépésért két és fél évet kapott, 1951-ig a szegedi Csillag börtönben raboskodik.
Miután 1956-ban Angliába emigrált, 1976-ig a BBC Magyar Osztályának munkatársa volt, 1960-85 között pedig a Szabad Európa Rádiónál is dolgozott.

Könyveit 1981-től magánkiadásban, Londonban jelentette meg sorozatban. Emigrációja után először 1983-ban jelent meg írása Magyarországon, a régi Mozgó Világban.
1994-ben a Széchenyi Akadémia tagja lett. Kossuth-díjat is kapott a rendszerváltás után, 1991-ben. Ugyanebben az évben a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Ékesített Csillagrendje kitüntetésben is részesült. 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.

2001-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották, ugyanebben az évben Márai Sándor-díjat kapott.
Határ Győzőt 1996-ban Quasimodo-díjjal tüntették ki. 2005-ben a Magyar Írószövetség örökös tagja lett. Felesége betegeskedése miatt egyre ritkábban látogatott Magyarországra az utóbbi időben.

115 éve született Bernáth Aurél

Bernáth Aurél (Marcali, 1895. november 13. – Budapest, 1982. március 13.) magyar festőművész, grafikus, művészpedagógus, művészeti író.

Bernáth Aurél: Szabó Lőrinc

Rippl-Rónai Ödön tanácsára kezdett el a festészettel foglalkozni, akivel Kaposvárott ismerkedett meg. Majd Nagybányán tanult tovább, Réti István és Thorma János festőművészek irányítása alatt. 1921-ben Bécsbe költözött, ahol expresszionista és absztrakt stílusban kezdett festeni. Kapcsolatba lépett Kassák Lajossal és az aktivistákkal.
1926-ig élt Bécsben és Berlinben. 1928-tól rendszeresen kiállított a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. A 1930-as években visszatért a Nagybányai festőiskola tradícióihoz. Festészetére egyre inkább a nagybányai hagyományokon alapuló impresszionista stílus vált jellemzővé. Erőteljesen szembe helyezkedett a nonfiguratív ábrázolás móddal.

1927-ben Pöstyénbe költözött. Erre az időre tehetők, lírai hangulatú, egyedi színvilágú, filozofikus műveinek keletkezése: (Riviéra).

Bernáth Aurél: Riviéra

1926-ban a Képzőművészek Új Társasága csoport tagja lett. Az 1930-as években a Gresham-kör szellemi vezére volt. Legjelentősebb művei ekkor születtek, (Reggel, Tél, Aratóünnepre menő lány). 1945-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára lett. 1930-tól rendszeres látogatója volt a Szolnoki Művésztelepnek.

Így jó

Amikor letérdelünk,

hogy egy barátunkon segítsünk,

éppen olyan magasak vagyunk,

mint az angyalok.

(Az Angyalok című naptárból)

Makám zenekar - Ősz

Sík Sándor: Az ősz dalol

Síró fuvalmak

Zörgőn kavarnak

Hűs éjszakára

Port az avarnak

Hantja alól.

Halovány árnyak

Zokogni járnak

Ravatalára

Az ifjú nyárnak.

Az ősz dalol.

Sápadtra sárgul

S a szürke ágrul

A lomb lezördül

S egy volt világrul

Mesét mesél.

Bús esti pírba

Bámulok sírva

S a könny úgy gördül

Szemembül, mint a

Halott levél.

Mert minden sír ma.

Holt szegfű szirma,

Halott szerelmek,

S mely dalaimra

Borul, a dér.

És sír a fény is,

A nap szemén is

Könny könnyre dermed

És sírok én is.

Mert minden él,

És minden elmegy.

Csajkovszkij: Őszi dal

Áprily Lajos: Ősz

Most már a barna, dérütötte rónán

mulandóságról mond mesét a csend.

Most már szobádba halkan elvonulhatsz

s hallgathatod az álmodó Chopint.

Most már a kályhatűz víg ritmusára

merenghetsz szálló életed dalán,

míg bús ködökből búcsút int az erdő,

mint egy vöröshajú tündérleány.

Márai Sándor: Ősz

Megint elmúlt egy nyár, és nem történt csoda. Fel vagyok háborodva.

Az ősz a levegőben; de még csak annyira, mint az első halálfélelem. Mintha óvatosan cardiasolephedrint kezdene szedni a világ.

A levegő sűrű, szirupos. A gyümölcsök, mintegy glazúrban. Az őszibarack. Van benne valami polgári, dekadens. A szőlő. Szelíd, festői. De egy év múlva talán gyilkosság motívuma és mentőkörülmény lesz belőle.

A vénasszonyok, akiknek most van a nyaruk, ez idén egészen fiatalok. Kis, magas kalapokat hordanak, izgatottak és hangosak. A szerelem erjed a levegőben. A fák az uszodában beleszemetelnek a vízbe. Az inspekciónak vége; a rendetlenség kezdődik, a vad, hűlő kaland, halál.



Radnóti Miklós: November

Megjött a fagy, siklik a ház falán,

a holtak foga koccan. Hallani.

S zizegnek fönn a száraz, barna fán

vadmirtuszok kis ősz bozontjai.

Egy kuvik jóslatát hullatja rám;

félek? Nem is félek talán.

219 éve született Katona József

Katona József: A Természethez

Melly szép vagy te, Természet!
szép Anyja a belőled serkedező cseppeknek.
Esméri kellemed minden minden alakságodban,
mégse lát.
Nem lát a szerencsés Kor,
mert a szerencse kedves kellemi közt eltéveszt,
a kellem vakitja léted kellemi látásátol
víd szemét:
A sújtott szerencsétlen
megnéz, megesmer, érez is; de nem örvend (nem lát).
Ah, hogy teremtni tudsz csak sziveket: orvossává
lenni nem!!!

517 éve született Paracelsus

Paracelsus (Einsiedeln, Svájc, 1493. november 11. vagy december 17. – Salzburg, Ausztria, 1541. szeptember 24.) orvos, csillagjós, ezoterikus bölcselő, természettudós, alkimista és vezető okkultista.

Született mint Theophrast von Hohenheim, a Paracelsus nevet csak később, Celsus római orvos nyomán vette fel, jelentése „Celsus felett álló”.

"... Paracelsus egyike az egész korszak legeredetibb alakjainak: humanista és fizikus, alkimista és asztrológus, kézjós és halottidéző, sebész és varázsló, a nitrogén felfedezője és a tudományos orvostan megújítója. Állandó vándoréletében mindeki körüludvarolja mint orvost, tanítót és aranycsinálót, lármás udvartartás rajong érte, s ebben tarkán keverednek a tudomány valódi hívei kalandorokkal és a bölcsek kövére vágyakozó naplopókkal (mint ahogy abban az időben különben is alig lehet egymástól elválasztani a közönséges aranyéhséget és a nemes tudományszomjat). Mindenütt szenzációs gyógyításokat hajt végre, ismereteket gyűjt és terjeszt, botrányt és csodálatot idéz elő , végül alattomosan meggyilkolják néhány, méltóságokkal felruházott kartársának ösztönzésére, akiknek üzletét az ő lángelméje zavarta. ..."

E. Friedell: Az újkori kultúra története)

“Az ember nem az adott körülmények, hanem az általa választott hozzáállás folytán boldog.” (Hugh Downs)

Bútorok a 18. században

A 18. században a bútorművészet központja Franciaország. E kor stílusa, a barokk túldíszített, szertelen, dagályos - építészetében, bútorban, bútorszövetben egyaránt. Fantasztikus függönyök, drapériák, csodálatos gobelinek készültek. Kialakult a teljesen kárpitozott ülőbútor, a fotel, amelynek formája ma is szinte változatlan.

A barokk utolsó fellobbanása a rokokó, a 18. századi francia udvar hivatalos stílusa. A kéjlakok, intim budoárok építtetője XV. Lajos ízlését utánozva ez lett az uralkodó osztály általános ízlése : mindenben bizarr, a szokatlan, a túlzott. A kárpitozásokhoz valódi selymet, sőt arany- és ezüstszálakat is felhasználtak. Kínai példa nyomán megjelent a faltapéta is, gyakran a bútorszövettel harmonizáló mintákban.

Ebben a korban váltották fel a paloták viszonylag üres - főleg méreteikkel tekintélyt sugárzó termeit a gazdagon bútorozott szobák, amelyekben egyes bútordarabok helyett a teljes "berendezés", vagyis a bútorok művészi együttese vált divattá. Ezek elrendezése, összhangja az interieur, teremtette meg a helyiség hangulatát.

Joseph Haydn: C-dúr vonósnégyes (3)