A kártyázás jelenlétéről a XV. század közepétől tudósítanak a krónikások. Corvin Mátyás udvarában már kártyáztak a főurak, vélhetően itáliai festők ismertették meg a tarot képeivel az uralkodót és hitvesét. Szépművészeti emlék ebből a korból egy esztergomi freskó, melyet a XV. század végén festett a florence-i Albert mester Vitéz János palotájának falára.
Mátyás könyvtárának egyik kódexében a Mantegna tarokk "Euterpe" feliratú lapját is megtalálták.
A magyarországi kártyafestészet első tárgyi emlékét az 1560-as évekből ismerjük. A lengyel származású vándornyomdász, Hofhalter Rafael metszett német sorozatjelű kártyát, melynek néhány lapját egy bécsi gyűjteményben őrzik.
Ennél jóval korábban - 1450 körül - délnémet kártyafestő műhelyében készült acsak Hofamterspiel néven ismert játék, melynek egyik 12 lapos sorozata a magyar udvartartás alakjait mutatja be.
A magyarországi kártyagyártás története valójában 1714-ben kezdődik. A török hódoltságot követően ekkor említik Budán mesterségként a kártyafestést.
A XVIII. század közepétől aztán Buda mellett Győrben, Sopronban és Pozsonyban is gyártottak kártyát.
Pesten 1770. után ketten, 1805-ben öten, 1830. körül már tízen éltek e szakmából. A hazai kártyázási kedv növekedése együtt járt a kártyafestők számának gyarapodásával.
A XVIII. század második felétől a történelmi Magyarország 16 városában működött kártyafestő műhely, illetve kártyagyár. Sopron, Győr, Kőszeg, Vágújhely, Pozsony, Nyitra, Nagyszombat, Pest, Buda, Kassa, Kecskemét, Szeged, Debrecen, Arad, Temesvár, Brassó szerepel ezen a listán és a készítők neve száznál is több. Gyakran ismert pesti és bécsi illusztrátorok dolgoztak a kártyafestők megrendelésére: Hoschek Antal, Tyroler József, Josef Sürch, Josef Neumayer és mások.
A kártyakészítők termékválasztékában a hagyományos, regionális típusok mellett egyedi tervezésű játékok is feltűnnek, melyeket kis példányszámban inkább a polgári- és arisztokrata köröknek készítettek.
A technológia mindenkor lépést tartott az adott kor sokszorosítási eljárásaival. A kártyaképeket fametszetről, később réz- és acélmetszetről készítették, kézzel, illetve sablonnal színezték. A XIX. század második felétől a litográfia, majd a krómlitográfia volt a gyártási eljárás.
A XX. században az ofszet nyomtatással érkezett el a korlátlan lehetőségek korszaka. Ezzel együtt a míves kártyaremeklések ideje is lejárt, a játékkártya olcsó tömegcikk lett. A XIX. század közepén dolgoztak Pesten a kártyafestő Gierglek, Károly, János és István - utóbbi egyik alapítója volt az Első Magyar Kártyagyár Részvénytársulatnak.
A kártyagyártás és forgalmazás szabályozására európai minták alapján a kártyabélyegzés (1850-1950.) és a zárjegy (1880-1950.) intézményét vezették be. Ezt követően a játékkártya illetéket a termék árába építették, végül megszüntették.
forrás: http://www.kartya-jatek.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése