Jelky András (Baja, 1738. április 20. – Buda, 1783. december 6.) kalandor, felfedező.
Tanulni vágyó szabólegény, aki azért indul a nagyvilágba, hogy mesterségbeli tudását gyarapítsa.
Útja előbb Bécsbe vezet, de rövidesen onnan is tovább, Párizsba készül, ahová soha nem jut el.
Jelky András 1754. március 13-án vándorútra kelt, és Prágán, Lipcsén, Nürnbergen át Erlangenbe érkezett, ahol mintegy két hónapig tartózkodott. Innét továbbutazott Franciaországba, azonban az egyik útjába eső városban, Aschaffenburgban éppen katonaállítás volt: a hadrafogható fiatalembereket, tekintet nélkül azok származására, erőszakkal besorozták katonának. Hogy ezt a katonafogdosást elkerülje, egy menyecske a puttonyában az eladó gyümölcs alá rejtve kicsempészte a városból.
Porosz katonák erőszakos toborzása elől menekülve Hollandiába kerül, ahol egy lelketlen kereskedő foglyul ejti és sok szerencsétlen társával együtt Kelet-Ázsia felé viszi hajóján, hogy eladja őket az ottani emberpiacon.
A hajóba azonban az odaúton villám csapott, és elsüllyedt. Jelky egy fadarabba kapaszkodva tartotta fenn magát, míg halászok kimentették.
Ezután egy holland hajóskapitány vette magához a hajójára, hogy a legénység ruháit javítgassa. Suriname-be utazott, onnét 1756-ban ért vissza, Lisszabonba.
Innét egy máltai hajóval utazott tovább, azonban kalózok támadták meg őket, ezek foglyul ejtették őt, s rabszolgának eladták egy töröknek.
Jókor jött hajótörés szabadítja meg Andrást a gaz kereskedőtől. Megmenekül a hullámokból, s egy másik hajón eljut Dél-Amerikába.
Amikor sok bolyongás után reméli, végre hazatérhet, kalózok kezébe kerül és onnan, egy afrikai kikötő rabszolgapiacára.
Innen is megszökik és most a szeszélyes sors Kínába sodorja, kuktának egy előkelő mandarin házába. Hogy mentse az életét, a holland gyarmati hadsereghez szerződik.
Jáva szigetére kerül, ahol a kormányzó segítségével a város legmegbecsültebb szabója lesz, meg is nősül, amikor újabb fordulat szétzúzza megtaláltnak vélt boldogságát. Ismét katonai szolgálatra szólítják, különleges megbízatással. Itt is derekasan helytáll.
Csellel megtöri a ceyloni bennszülöttek lázadását, híressé válik, de röviddel ezután már emberevők foglya: amikor az egyik szomszédos szigetre ment társaival fát vágni, emberevők támadták meg őket: több társát levágták, a többit elfogták. Jelky egy előkelő főnök tulajdonába került, aki ketrecben tartotta, hogy később valamelyik bálványuknak áldozatul megsüsse.
Tanulni vágyó szabólegény, aki azért indul a nagyvilágba, hogy mesterségbeli tudását gyarapítsa.Útja előbb Bécsbe vezet, de rövidesen onnan is tovább, Párizsba készül, ahová soha nem jut el.
Jelky András 1754. március 13-án vándorútra kelt, és Prágán, Lipcsén, Nürnbergen át Erlangenbe érkezett, ahol mintegy két hónapig tartózkodott. Innét továbbutazott Franciaországba, azonban az egyik útjába eső városban, Aschaffenburgban éppen katonaállítás volt: a hadrafogható fiatalembereket, tekintet nélkül azok származására, erőszakkal besorozták katonának. Hogy ezt a katonafogdosást elkerülje, egy menyecske a puttonyában az eladó gyümölcs alá rejtve kicsempészte a városból.
Porosz katonák erőszakos toborzása elől menekülve Hollandiába kerül, ahol egy lelketlen kereskedő foglyul ejti és sok szerencsétlen társával együtt Kelet-Ázsia felé viszi hajóján, hogy eladja őket az ottani emberpiacon.
A hajóba azonban az odaúton villám csapott, és elsüllyedt. Jelky egy fadarabba kapaszkodva tartotta fenn magát, míg halászok kimentették.
Ezután egy holland hajóskapitány vette magához a hajójára, hogy a legénység ruháit javítgassa. Suriname-be utazott, onnét 1756-ban ért vissza, Lisszabonba.Innét egy máltai hajóval utazott tovább, azonban kalózok támadták meg őket, ezek foglyul ejtették őt, s rabszolgának eladták egy töröknek.
Jókor jött hajótörés szabadítja meg Andrást a gaz kereskedőtől. Megmenekül a hullámokból, s egy másik hajón eljut Dél-Amerikába.Amikor sok bolyongás után reméli, végre hazatérhet, kalózok kezébe kerül és onnan, egy afrikai kikötő rabszolgapiacára.
Innen is megszökik és most a szeszélyes sors Kínába sodorja, kuktának egy előkelő mandarin házába. Hogy mentse az életét, a holland gyarmati hadsereghez szerződik.
Jáva szigetére kerül, ahol a kormányzó segítségével a város legmegbecsültebb szabója lesz, meg is nősül, amikor újabb fordulat szétzúzza megtaláltnak vélt boldogságát. Ismét katonai szolgálatra szólítják, különleges megbízatással. Itt is derekasan helytáll.
Csellel megtöri a ceyloni bennszülöttek lázadását, híressé válik, de röviddel ezután már emberevők foglya: amikor az egyik szomszédos szigetre ment társaival fát vágni, emberevők támadták meg őket: több társát levágták, a többit elfogták. Jelky egy előkelő főnök tulajdonába került, aki ketrecben tartotta, hogy később valamelyik bálványuknak áldozatul megsüsse.
Különös szerencsével menekül innen is, és amikor visszatér alakulatához, hősként ünneplik, magasrangú állással jutalmazzák, sőt egy szép napon azt is megéri, hogy őt küldi a holland kormány követnek a japán császár udvarába.
1772-ben meghalt a felesége, majd korábbi jótevője is. Jelky búskomorságba esett, s hazájába kívánkozott. Lemondott az állásáról, és 1776. október 25-én Európába utazott. Október 2-án Bécsbe érkezett, ahol bátyját még életben találta. Bécsben nagy feltűnést keltett érkezésével, november 28-án bemutatták Mária Teréziának is.
1778-ban hazajött Bécsből, és Budán telepedett le. Ismét megnősült, s egy fia született. 53 évesen tüdővészben halt meg.
1772-ben meghalt a felesége, majd korábbi jótevője is. Jelky búskomorságba esett, s hazájába kívánkozott. Lemondott az állásáról, és 1776. október 25-én Európába utazott. Október 2-án Bécsbe érkezett, ahol bátyját még életben találta. Bécsben nagy feltűnést keltett érkezésével, november 28-án bemutatták Mária Teréziának is.
1778-ban hazajött Bécsből, és Budán telepedett le. Ismét megnősült, s egy fia született. 53 évesen tüdővészben halt meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése