Tóth Árpád: Őszi kérdés

Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
s nagy, lassú szekerek ballagnak haza ,
messze,s róluk a szénaillat meghalni visszatér?

És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedezve,
hogy reszket agg feje, az ezüstfehér,
s hogy édes életednek újra egy éve veszve,
mert viszi már szeptember, a nagy szénásszekér?

S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
merőn bámulva az elvakult időkbe
és feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!

S eszméltél-e árván az éji hidegen,
mikor a késő szellő, mint kósza, idegeneb,
lábadhoz simult s bús kezeid nyalta?