2009. március 31., kedd

Meghalt Maurice Jarre

Los Angelesben vasárnap, 84 éves korában rákbetegség következtében elhunyt Maurice Jarre háromszoros Oscar-díjas filmzeneszerző, a Doktor Zsivágó és az Arábiai Lawrence nemrégiben a Berlini Filmfesztiválon életműdíjjal kitüntetett komponistája.


Maurice Jarre 1952-ben kezdett filmzenék kísérőzenéjének komponálásával foglalkozni. Az áttörést az 1962-es év hozta el számára, amikor az Arábiai Lawrence című filmeposzhoz írt zenével Oscar-díjat nyert. Pályafutása során egyébként több mint 150 filmhez komponált aláfestő muzsikát.
Később a művész további hat Oscar-jelölést is kiérdemelt (melyből további kettőt díjra is váltott), és olyan filmekhez készített zenét, mint a Ghost, a Gorillák a ködben vagy A kis szemtanú. Karrierje során a legnagyobbakkal dolgozott együtt, például David Leannel (Doktor Zsivágó, Arábiai Lawrence, Út Indiába), Alfred Hitchcockkal (Topáz) vagy Luchino Viscontival (Az istenek alkonya).


Filmzenéi mellett Jarre írt szimfonikus darabokat színházak, balettelőadások és a tévé számára is. A zeneszerző a hatvanas években az Egyesült Államokba költözött. Élete során négyszer is kötött házasságot.
Két fia született: Jean Michel Jarre szintén zeneszerző, az elektronikus zene úttörője, Kevin pedig forgatókönyvíróként dolgozik.


video

A párizsi Notre - Dame

A Notre-Dame Párizs legismertebb, gótikus stílusú temploma. Monumentális méreteivel és díszítettségével nagy hatást gyakorol a rá tekintőkre. A Notre-Dame francia kifejezés, jelentése: „(A) Mi Asszonyunk”.

Alapkövét 1163-ban, Párizsban fektette le III. Sándor pápa, ezután 170 évig, 1320-ig építették. Az épületet már eredetileg is templomnak építették, ám a francia forradalom alatt majdnem teljesen elpusztult, de 1845 és 1878 között az eredeti terveknek megfelelően újjáépítették. Így ma már szinte teljes pompájában látható ez a nagy katedrális, amely mellett eltörpülnek az emberek.

A Notre-Dame kőből épült a nagy középkori templomokra jellemző keresztboltozatos megoldással. Ugyancsak a gótikus stílusra jellemzők a faragott kőcsipkék. A három gazdagon díszített ajtó és a szintén díszes ablakok jól mutatnak a katedrálison. Homlokzatán végighúzódik egy oszlopsor faragott alakokkal.


Fontos elemei a nagy rózsaablakok is, amelyek többszínű üvegből készültek. Alaprajza funkciójának tökéletesen megfelel, ugyanis egyszerre több mint 6000 hívőt képes befogadni. A Notre-Dame beltere a maga öt hajójával szintén hatalmasnak számít, ugyanis az egész épület az egyház diadalát hivatott hangsúlyozni.


Ehhez méltóan orgonája is hatalmas. A 7800 sípos orgonát bár felújították, még mindig nem működik rendesen.
Ettől függetlenül jól mutatja a méreteket, ugyanis ez a világ egyik legnagyobb orgonája.
A Notre-Dame 113 regiszteres és 5 manuálos nagyorgonáját ma a világ egyik legjobb hangszerének tartják.

Notre-Dame - keresztszemes




Szabó Lőrinc: Pillanatok

video

Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el


Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?

Sose néztem, merre jártam,
a felhőkből kiabáltam,
erdő jött: jaj, be szép!-
megcibáltam üstökét.

Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
kergettem, ott maradt,
cirógattam, elszaladt.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm a titok,
ő se tudja, ki vagyok.

Isten tudja, honnan jöttem,
köd előttem, köd mögöttem,
szél hozott, szél visz el,
bolond kérdi, mért visz el?

...

118 éve született Asbóth Oszkár

1891. március 31-én megszületett Asbóth Oszkár, az első helikopter megalkotója


A pankotai születésű mérnők kiváló eredményeket ért el a kísérleti úton kialakított ún. Asbóth-légcsavarral.
Az I. világháború után több éves kísérletezés eredményeként megépítette a légcsavarjával felszerelt és kormánysíkokkal stabilizált helikopterét. Az ő gépe volt az első, amely valóban egyhelyből, függőlegesen szállt fel 1928. szeptember 29-én.
Sikerei Európa-szerte új lendületet adtak a korábban megoldhatatlan problémának tekintett helikopterkutatásnak.
Kísérleteinek úttörő szerepét a nemzetközi szakirodalom is elismerte.
Budapesten halt meg 1960. február 27-én.

Szabó Lőrinc: Hazám, keresztény Európa


Útálom és arcába vágom: -
Száz év, de tán kétezer óta
őrült, mocskos, aljas világ ez,
ez a farizeus Európa!

Kenyér s jog helyett a szegényt
csitítja karddal, üres éggel
és cinkos lelkiismeretét
avatag és modern mesékkel;

száz év, de már kétezer óta
hány szent vágy halt meg gaz szivében!
Hazám, keresztény Európa,
mi lesz, ha bukására döbben,

mi lesz, ha újra földre száll
a Megcsúfolt és Megfeszített,
s mert jósága, hite, imája
egyszer már mindent elveszített:

mi lesz, ha megjő pokoli
lángszórókkal, gépfegyverekkel,
vassisakos, pestishozó,
bosszúálló angyalsereggel?

Mi lesz, ha megjő Krisztus és
új országot teremt a földön,
ha elhullanak a banditák
s nem lesz több harc, se kard, se börtön,

ha égi szerelmét a földi
szükséghez szabja ama Bárány
s újra megvált - óh, nem a jók,
de a gonoszok vére árán:

hazám, boldogtalan Európa,
ha túléled a harcok végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?

1923

109 éve született Szabó Lőrinc

Szabó Lőrinc (1900-1957)


Miskolcon született, apja mozdonyvezető volt. 1918-ban Debrecenben hadiérettségit tett, majd bevonult katonának. A Monarchia összeomlása után Budapesten beiratkozott a Műegyetemre, majd átiratkozott a bölcsészkar magyar-német-latin szakára.

Verseit elvitte Babits Mihályhoz, aki barátjává fogadta, 1920-1921-ben nála is lakott. A Tanácsköztársaság idején Babits tanársegédje volt, a kommün bukása után, augusztustól szeptember végéig a Magyar Írók Szövetségénél titkárkodott Szabó Dezső mellett. 1921-ben feleségül vette Mikes Lajos leányát, e kapcsolat révén került Az Est szerkesztőségébe munkatársnak.
1922-ben jelent meg első kötete (Föld, Erdő, Isten).
1925-ben kezdődött Korzáti Erzsébettel huszonöt évig tartó szerelmi kapcsolata.


1928–1945 között a Magyarország, 1939–1944 között az Új Idők című lapok munkatársa volt. 1931. november 29-én Illyés Gyulával, Németh Lászlóval, Kodolányi Jánossal, Erdélyi Józseffel és Gulyás Pállal Debrecenben részt vett a "nemzedéki irodalmi esten", ettől kezdve a népi írók körébe is sorolták.
1935. április 16-án – az Új Szellemi Front néven ismertté vált kísérlet részeként – ő is megjelent a Gömbös Gyula miniszterelnökkel való találkozón.
1937. március 15-én jelen volt a Márciusi Front megalakulásán. 1938-tól – előbb sajtókíséretek tagjaként, majd kulturális vendégszereplőként – többször járt Németországban, útjáról 1942-ben a Külügyminisztériumnak bizalmas levélben is beszámolt. 1942 novemberében részt vett Lillafüreden az író-katona találkozón, ahol a háborús költészet "esztétikájáról" beszélt.
Többször behívták katonának, 1944. november 13-án főhadnaggyá léptették elő.


1945 elején többször is rendőrségi őrizetbe vették, szeptember 25-én az újságírói igazoló bizottság csak feddéssel igazolta, emiatt publikációs tilalommal sújtották.

1946 októberétől 1949 nyaráig a Válasz költői rovatának szerkesztője volt. 1947-ben Püski Sándor kiadójánál jelent meg Tücsökzene című kötete, decemberben pedig – többek tiltakozása ellenére – felvették az Írószövetségbe.
1949 után publikálási lehetősége újra megszűnt, így műfordításokból élt.
1950-ben Korzáti Erzsébet öngyilkos lett, az ő emlékére írta A huszonhatodik év szonettjeit.

Csak 1956 könyvnapján jelenhetett meg válogatott verseinek gyűjteménye Illyés Gyula tanulmányával.
1956. szeptember 16-án beválasztották az Írószövetség elnökségébe. Október 23-án este Miskolcon volt saját költői estjén Illyés Gyula társaságában. 1956. október 31-én a Petőfi Párt néven újjáalakult Nemzeti Parasztpárt írói irányító testületének a tagja lett, az Irodalmi Ujság november 2-i számában Ima a jövőért címmel üdvözölte a forradalmat, és nyolc társával együtt aláírta azt az írói nyilatkozatot, amely a Köztársaság téri tragédia után a forradalom erkölcsi tisztaságáért emelt szót.
1957 márciusában Kossuth-díjat kapott, húsvétkor pedig megjelent A huszonhatodik év című kötete.
Az év októberében Budapesten hunyt el.

forrás: http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/kislex/biograf/szabol.htm


video

A pillanatok öregítenek, nem az évek. (Beverly Baxter)


2009. március 29., vasárnap

Cziffra György zongorázik

video

Nyári kép - keresztszemes




Kosztolányi Dezső: Már megtanultam

Már megtanultam nem beszélni,
egy ágyba hálni a közönnyel,
dermedten, élet nélkül élni,
nevetni két szemembe könnyel.

Tudok köszönni ostobáknak,
bókolni is, őrjöngve dúltan,
hajrázni, ha fejemre hágnak.
Az életet én megtanultam.

Csak oly unott ne volna minden,
a jó, a rossz, amit a sors hoz.
Ennen-sebem is úgy tekintem,
akár egy esetét az orvos.

Mindazt, mi fáj és van, megértem.
Nekem jutalmat hát ki adhat?
Nem zöld kölyök vagyok.
Megértem:Halál, fogadj el a fiadnak.


...

124 éve született Kosztolányi Dezső


1885-ben született Szabadkán.
A nagy kultúrájú vidéki értelmiségi családból érkezett egyetemistának Budapestre, apja a szabadkai gimnázium igazgatója volt, elődei egyik oldalról sza-badságharcos hagyományú, műveltséget őrző és hagyományozó köznemesek, másik oldalról nemzedékeken keresztül patikus polgárok.


A Kosztolányi gyerekek (Dide, Árpád és Mariska)

Könyvek, eszmék és versek közül került fel az egyetemi társak közé. Itt az egyetemen azonnal összebarátkozik a hasonlóképpen irodalom szakos Babits Mihállyal és Juhász Gyulával, majd életre szóló barátságot köt a matematikával és fizikával foglalkozó Karinthyval és a jogász, de közben kereskedelmi iskolai tanárnak készülő Füst Milánnal.
S amikor 1907-ben (huszonkét éves korában) első verseskönyve megjelenik, felfigyel rá Ady is, felfigyelnek Ignotusék, akik nemsokára már szervezik a Nyugatot.


Adytól tulajdonképpen nagyon távol áll. Majd sokkal később, tíz évvel Ady halála után egy bot-rányt keltő tanulmányban ki is fejti idegenkedését Ady egyéniségétől és költészetétől. A politikus és egyértelműen haladó Adyval szemben Kosztolányi a teljes politikai el nem kötelezettség híve és szószólója, ifjúkorában egyszerre ír a szocialista Népszavába és egyházi szemléletű katolikus lapokba.
Részvétet érez minden emberi szenvedés iránt, látja és ábrázolja a polgári élet sivárságát, undorodik minden erőszaktól, gyönyörködik és gyönyörködtet a szépségben, játszik a nyelv végtelen lehetőségeivel, lelkére ereszti a külvilág benyomásait, és megfogalmazza a benyomásokat. Senkire költészetünkben nem illik annyira az impresszionista jelző, mint őrá.


Kosztolányi Dezső családjával

Ennek a korszakának legkiemelkedőbb alkotása, A szegény kisgyermek panaszai a kisgyermekkori emlékek, félelmek, vágyak, benyomások művészi felidézései. Ezzel a kötettel (1910) lépett Kosztolányi a kor költőinek első vonalába.
Később emelkedett igazán nagy költővé, és ekkor alakult ki benne az európai viszonylatban is jelentékeny regényíró. 1920 után még több mint másfél évtizede volt. Óriási szorgalommal építette fel ekkor életműve terjedelemben is nagyobb, értékben is jelentékenyebb részét. Költészetében egyre inkább emelkedik az emberségesség költőjévé. Mindenben kételkedő pesszimizmusa lassanként átvált az ember iránti részvétbe és az emberbe vetett hitbe. A családi életben megtalálja a felelősségtudatot.
Nyelve és kifejezőkészsége - ha lehetséges - még gazdagodik. Formaművész létére még a szabad versekkel is kísérletezik - teljes sikerrel. Ebben az időben keletkeznek kitűnő novelláskönyvei (Tengerszem, Esti Kornél).


Csak úgy árasztja a műfordításokat. És ez időben írja regényeit. Ezek elsősorban lélektani regények, akkor is, ha történelmet idéznek, mint a Néró, a véres költő, akkor is ha cseléd és nagyságos úrék társadalmi problémájáról van szó, mint az Édes Annában, s akkor is, ha a vidéki városok sivárságáról szólnak (Pacsirta, Aranysárkány).
Kitűnően ért az emberi lélek rezdüléseihez, és erről az oldalról közelítve nemegyszer - akaratán kívül - társadalmi igazságokat tud megvilágítani.
És ő, aki oly indulatosan elkülönítette magát Adytól, nemcsak megértéssel fogadta József Attilát, de korán fel is fedezte benne a bontakozó nagy költőt.
Végső versei a halálvárás és a halálfélelem remekművei.

1936-ban, ötvenegy éves korában rák ölte meg.

551 éve választották meg királynak Mátyást


1458. március 29-én választották meg I. Mátyást.

Ezen a napon Hunyadi Mátyást csak királynak választották meg a rendek, a koronázására csak hat év múlva került sor.
A nándorfehérvári diadal után nem sokkal, 1456. augusztus 11-én meghalt Hunyadi János, és alig három hónappal később, november 9-én fia, László tőrbe csalta és meggyilkoltatta Cillei Ulrikot, mire a felbujtót az országnagyok halálra ítélték és kivégeztették. Ez aztán kiélezte a politikai helyzetet, és a Hunyadi­-párt nyílt felkeléssel válaszolt a bárói liga lépésére.V. László király, aki a bárói liga és a Hunyadi-párt közül inkább az előbbit támogatta, 1457-ben Prágába távozott, s magával hurcolta az egyébként szintén halálra ítélt kisebbik Hunyadi-fiút, Mátyást, akin nem hajtották végre az ítéletet, s inkább túszként szolgált a király kezében.
Csakhogy V. Lászlót hamarosan megmérgezték, vagy esetleg bubópestis áldozata lett – ezt nem igazán lehet eldönteni.


Lotz Károly: Hunyadi Mátyás képmása
(Pannonhalmi Főapátság)

Megüresedett tehát a magyar trón, de ez kezdetben még Hunyadi Mátyás számára nem sok változást jelentett. V. László halála után ugyanis Podjebrád György cseh kormányzó (későbbi király) kezébe került. Podjebrád azonban már fogsága idején is királyjelöltként bánt vele.
A Hunyadi-párt ekkor már Mátyást valóban a trónra szánta: mögötte álltak a Szilágyiak, továbbá Vitéz János és a Szentszék is.
A bárói liga ellenjelöltje Garai László nádor volt, ám vele 1458. január 12-én a Szilágyi testvérek Szegeden kiegyeztek. A Szilágyiak megszerezték Garai támogatását Hunyadi Mátyás királlyá választásához, s ezután történt a híres, a Duna-jegén lebonyolított választás, amikor a köznemesség és a főrendek nagy része Mátyás mellé állt.


A magyar vezetők ezután küldöttséget menesztettek Podjebrád Györgyhöz és III. Habsburg Frigyeshez. Az előbbitől magát Mátyást követelték, az utóbbitól pedig a magyar koronát. Podjebrád engedett, egyébként már ekkor eljegyeztette lányát, Katalint Mátyással, ezért február 8-én beleegyezett a Hunyadi Mátyás szabadon bocsátásába. III. Frigyes viszont nem adta vissza a koronát.
Éppen ezért Mátyás uralkodásának kezdeti évei bizonytalanságban teltek: a korona nélkül nem igazán volt legitim magyar uralkodónak nevezhető. Szilágyi Mihály, Újlaki és Garai többször is összeesküvést szerveztek ellene. 1459. február 17-én a Garai-Újlaki párt királlyá választotta Frigyes császárt. Csak nagy nehézségek, II. Pius pápa segítségével tudta megoldani Mátyás a válságot. Persze a diplomácián túl az is segített, hogy 1459. április 7-én és 12-én két csatában győzött a Habsburgok és támogatóik serege ellen.
1463. július 19-én jött létre a bécsújhelyi béke a magyar király és III. Frigyes közt. Ennek a megállapodásnak az értelmében hazakerült a korona, s Frigyes „fiává” fogadta Mátyást. Ő pedig ígéretet tett arra, hogy, örökös hiánya esetén a trón Frigyesé lesz.

A konszolidálódott helyzetben, 1464. március 29-én a székesfehérvári országgyűlés alkalmával koronázták meg Mátyást a frissen visszaszerzett Szent Koronával.

Egy előadás a tisztánlátás érdekében:

MÁTYÁS KIRÁLY IGAZSÁGA ÉS A VÉGSŐ ÍTÉLET
(Szántai Lajos előadása)


"A délszláv hagyomány szerint Mátyás egy hegyben alszik. Várakozik, hogy amikor végveszélybe jut az emberiség sorsa a Földön, az emberek utolsó kiáltása felébressze a magyarok utolsó teljes értékű királyát Hunyadi Mátyást. Ha felébred Mátyás a vitézeivel együtt elindul a világ megmentésére. Ezek a vitézek egy sereget alkotnak. Vajon milyen seregről lehet itt szó...?"



Ha nem tudod, hová tartasz, mindén út megfelel. (Lewis Carroll)


2009. március 28., szombat

Ezt a földet...

video

Kaktuszos - keresztszemes













Túristvándi vízimalom

video

158 éve halt meg Döbrentey Gábor

Döbrentey Gábor (Nagyszöllős, 1786. december 1. – Buda, 1851. március 28.)
író, irodalomtörténész, nyelvtudós, az MTA rendes tagja


Kora ifjúságát Kemenesalján töltötte.
Iskoláit Pápán, a református kollégiumban kezdte, majd a soproni evangélikus líceumba ment, hol már korán felébredt benne az írói hajlam; az ottani tanulók magyar egyesületének (Magyar Társaság) először könyvtárnoka, majd titkára lett. A társaság tagjainak műveiből 1804-ben kiadott emlékkönyvben jelentek meg első versei.
1806-ban pesti utazása során megismerkedett Virág Benedekkel és Révai Miklóssal. 1806 májusában iratkozott be Wittenbergbe – odaútja során Bécsben felkereste Batsányi Jánost és Bárótzi Sándort is. 1806 őszétől már Lipcsében tanul. A két egyetemen világtörténetet, esztétikát, lélektant, poétikát, klasszika-filológiát, jogot és szentírás-magyarázatot hallgatott, közben francia, olasz és angol nyelven tanult.

Erdélyi évei alatt megismerkedett az erdélyi szellemi élet jeleseivel (Aranka Györggyel, Cserey Farkassal, Gyarmathy Sámuellel, Bolyai Farkassal). Barátságot kötött Wesselényi Miklóssal, s vele valamint néhány ifjú arisztokratával nagy körutat tett Olaszországban (1814). Hazatérőben meglátogatták Berzsenyit Niklán, Kisfaludyt Sümegen, Dukai Takács Juditot Dukán, Kis Jánost Sopronban.

Az évek múltával egyre jobban kiteljesedett sokrétű irodalmi és tudományos munkássága. Szerteágazó, széleskörű levelezést folytatott írókkal, politikusokkal,különböző tudományszakokban munkálkodó tudósokkal, művészekkel. A korabeli lapokban sorra jelentek meg cikkei és tanulmányai.

Kolozsváron négy évig szerkesztette az Erdélyi Múzeum c. folyóiratot. 1819-ben kidolgozta az Erdélyi Magyar Tudós Társaság tervezetét.

1820-tól Pesten telepedett le. Széchenyi Istvánnal megismerkedve, a pozsonyi országgyűlés után a Nemzeti Kaszinó és a lóversenytársaság jegyzője lett. Részt vett a Magyar Tudós Társaság (Akadémia) alapszabályait kidolgozó országos küldöttségben. 1830-tól a Társaság filozófiai osztályának rendes tagja, 1831-től négy éven át titkára is.

Mint író eleinte Kazinczy köréhez tartozott, a nyelvújítás híve volt, s csakúgy mint Kazinczy, az irodalom fellendülésétől várta a nemzet újjászületését. Szóleleményei közül többet ma is gyakran használnak, például a helynevek közül: Pasarét, Gazdagrét, Csillebérc. Az 1820-as évek végére azonban Kazinczyval elhidegültek egymástól. Kisfaludy Károllyal és az Auróra körrel is megromlott a kapcsolata; 1835-ben a kibontakozó polgári irodalomtól való elszigetelődése miatt akadémiai titkárságát át kellett adnia Toldy Ferencnek.

Tevékenyen részt vett a színi kultúra hazai megteremtésben: folytatta Kármán József eredetiségprogramját, és hozzájárult a magyar dramaturgia kibontakozásához. Lefordította Moliére A fösvény és Shakespeare Macbeth c. darabját.

Moliére magyarított Fösvényének jelenete.
Heinrich Stegmayer rajza, Joseph Berkowetz rézmetszete a vígjáték Döbrentei Gábor fordította kiadásából

Egyike volt a magyar ifjúsági irodalom megteremtőinek. Írt ábécéskönyvet és elbeszéléseket is gyermekek számára.

1838 és 1846 között nyelvemlékeket gyűjtött és adott ki (Régi Magyar Nyelvemlékek). Felfedezte a róla elnevezett Döbrentey-kódexet, a XVI. századból származó egyik leghíresebb magyar nyelvemléket. 1842-ben sok önkényes változtatással három kötetben kiadta Berzsenyi összes műveit.
1844-ben királyi tanácsossá nevezték ki.

Az akadémián 1851. május 26-án Toldy Ferenc tartotta felette a gyászbeszédet.


127 éve van sebtapasz

1882. március 28-án Paul Beiersdorf megkapja a korszerű sebtapasz szabadalmi okiratát



Ezt megelőzően a vérző sebet primitív módszerekkel: trágyával, ecettel, penésszel, pókhálóval vagy gyantával "gyógyították".
A német feltaláló "guttapercha alapra felkent tapasza", vízhatlan, gumihoz hasonló anyaggal átitatott alapszövet volt, s erre kenték rá azután a lényegében kaucsukból és gyantából álló masszát.
Beiersdorf 1901-ben mutatta be találmányának továbbfejlesztett változatát - fehér tapaszát - az ún. "leokoplast"-ot. Ez hideg állapotban is szilárdan és tartósan megtapadt, de nem sértette a bőrt. A korszerű műanyagipar később újabb, még hatásosabb sebtapaszokat fejlesztett ki. Ezeket túlérzékeny bőrű betegeknél is használhatják, s emellett hőállóak, azaz fagypont alatti hőmérsékleten csakúgy alkalmazhatóak, mint 60 Celsius fok felett.

Szilágyi Domokos - Tavasz



Zöldülni tanul a fű, nő,
növekszik egyre, nézd!
S mit csinál a napsugár?
Tanulja a napsütést.
Bólogat a hóvirág,
szél tanítja rá - na nézd!
Hát a szagos ibolya?
Tanulja a kékülést.

Hazaszáll a fecskepár,
a szúnyogoknak hada, nézd!
még csak zirrenni se mer,
tanulja a remegést.
Zörögni is elfelejt
erdő alján a haraszt,
némán figyel:
a világ most tanulja a tavaszt.

...

Tanyasi tál


Hozzávalók:

3 evőkanál olaj
500 g kockára vágott sertéshús
2 hagyma
1 szál póréhagyma
250 g kelkáposzta
250 g retek
2 paparika
250 g burgonya
3 paradicsom
pirospaprika
só, bors, kakukkfű
1/2 l húsleves
vagdalt petrezselyem
50 g durvára morzsolt juhsajt


Az olajat mikrohullámú cseréptálba tesszük, majd hozzáadjuk a sertéshúst és előpároljuk.

2 hagymát, a póréhagymát és a paprikákat letisztítjuk, apró kockákra vágjuk.

A burgonyát meghámozzuk, kockákra vágjuk. A paradicsomokat forrásban lévő vízbe mártjuk /nem főzzük/, hideg vízzel hirtelen lehűtjük, majd lehámozzuk. A szárvégződéseket eltávolítjuk, felkockázzuk és a húshoz adjuk.

Az egészet megfűszerezzük, hozzáöntjük a forró húslevest és tovább pároljuk.

Az ételt újra ízesítjük, röviddel tálalás előtt a petrezselyemmel és a juhsajttal megszórjuk.


537 éve született Fra Bartolommeo

1472. március 28-án megszületett Fra Bartolommeo olasz festő


A toscanai reneszánsz kiemelkedő alakja Firenzében látta meg a napvilágot.
Barátja, Savonarola mártírhalála után elégette addigi világi tárgyú képeit, s belépett a dominikánusok pratói, majd firenzei San Marco- kolostorába, és fölhagyva a festéssel évekig csak rajzolt. Ezek a rajzok életművének különösen becses részét alkotják.


Később újra visszatért a festészethez, nagy műhelyt tartott fenn a kolostorban. Itt festette első jelentős művét, Savonarola képmását.


Legkiválóbb képei - az Utolsó ítélet, a Mária megjelenik Szt. Bernát előtt - az Uffiziben vannak.

Festményein a természetes háttér helyett fülkét, baldachint alkalmazott, ezáltal sikerült fokoznia oltárképeinek ünnepélyes hatását. Ismert képe még a Feltámadt Krisztus, a Szent család, a Jézus bemutatása, valamint Péter és Pál apostol, továbbá Márk evangélista portréja.

1517. október 31-én hunyt el.

Szép hétvégét kívánok!


2009. március 27., péntek

Juhász Gyula:

video

Sík Sándor: Ments meg Uram!


A virágtalan, gyümölcstelen ágtól
A meddőségtől, lanyhaságtól,
A naptalan és esőtelen égtől;
Ments meg Uram a szürkeségtől!

Édes AZ ifjak méntás koszorúja,
Fehér öregek aranyos borúja,
Virága van tavasznak, télnek;
Ne engedj Uram, koravénnek!

Csak attól ments meg, keresők Barátja,
Hogy NE nézzek se előre, se hátra.
Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad,
Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak!

Ne hagyj Uram, megülepednem,
Sem eszméban, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni AZ ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál.

Ha jönni talál olyan óra,
Hogy megzökkenne vágyam mutatója,
Kezem kezedben ha kezdene hülni,
Más örömén ha nem tudnék örülni,

Ha elapadna könnyem a más bűnén,
A minden mozgást érezni ha szűnném,
Az a nap Uram, hadd legyen a végső:
Szabadíts meg a szürkeségtől!


...

Komoly munka - keresztszemes




225 éve született Kőrösi Csoma Sándor

Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842)




„Székely hegyekből messzi Ázsiába,
Az őshazába vándorolt ki ő,
Feje felett a vén, szent Himalája,
Tán öregebb, mint maga az Idő.
Ott rótta a betűket és kereste
Puszták homokján vérei nyomát,
Meglátogatta ínség, balszerencse,
De ő csak várt és vándorolt tovább.”

Juhász Gyula: Ének Kőrösi Csomáról


Kőrösi Csoma Sándor, a messzeségek vándora, kis székely fiúból vált az ősmagyarok kutatójává és az első európai tudóssá, aki tanulmányozta a tibeti nyelvet és kultúrát. Már gyermekkorában kitűnt társai közül fáradhatatlanságával. Gyaloglásban senki sem versenyezhetett vele, ha séta közben feljutott egy domb tetejére, egyből arra volt kíváncsi, mi van a következőn túl. Az erdélyi hegyek közt edzette testét-lelkét a későbbi nagy kihívásokra. Kőrösön, egy erdélyi kis faluban született 1784-ben. Mindig is büszke volt származására, ahogy írta, „én a székely nemzettség szülötte vagyok”, angol nyelvű könyveiben pedig székely-magyarnak nevezte magát.


Szobra szülőfalujában

Ifjúkorában állítólag azon ritka fiatalemberek közé tartozott, akiről soha senki nem mondott rosszat, nem panaszkodott rá, és ő sem szidott senkit. A híres nagyenyedi kollégiumban végezte tanulmányait. Itt kapta az első inspirációt egyik tanárától, aki felvetette annak lehetőségét, hogy Ázsia szívében tán fellelhetőek még az ősi magyarság nyomai. Kőrösi ekkor szent fogadalmat tett, mely egész további életét meghatározta: fölkutatja Attila népének maradékát, akiket a hun hódító a keleti pusztákon hagyott. Ahogy később írta: „Vajha nemzetünk homályfedte eredetét földeríteni sikerülne!”

A tudományok közül leginkább a nyelvészetet, a történelmet és a földrajzot kedvelte. Zseniális nyelvérzékkel rendelkezett, elképesztő tehetsége volt a nyelvtanuláshoz. Élete során tucatnál is több nyelvet sajátított el: a latin, görög, német, francia, angol, orosz, szerb (illetve horvát), héber, perzsa, arab, török, tibeti, szanszkrit, hindi nyelvet.

Nagyenyedi és németországi tanulmányai elvégzése után visszautasította az állásajánlatokat és készülődött a nagy útra, melyhez fogadalma kötötte. Hiába rémisztgették az utazás ismeretlen veszélyeivel, a rettentő fáradalmakkal, döntésében megingathatatlan volt, és nem ismert lehetetlent.


1819-ben, 35 évesen indult el Ázsiába, úgy, mintha csak a szomszéd faluba kerekedne fel, tarisznyával és elmaradhatatlan tölgyfa botjával felfegyverkezve. Pénzt gyűjtöttek számára az útra, de ő – szokása szerint – nem fogadta el a támogatást.

Céljának ezt tűzte ki: „Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, keletre jövök, s ahogy lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudománynak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében.”

Útja nemcsak a megtett távolság miatt döbbenetes – több mint 12 ezer kilométert járt be, s ennek legnagyobb részét gyalogszerrel, hiszen szegény volt –, hanem a rengeteg veszély, az emberi tűréshatárt súroló és sokszor meghaladó körülmények miatt is. Pontos részleteket nem mindig tudunk róla és útjáról, mert szerénysége, valamint az a törekvése, hogy elkerülje saját személyének előtérbe helyezését, megakadályozta abban, hogy személyes élményeiről részletesen beszámoljon.


Küzdelmes út során jutott el Ázsiába, ahol eredeti célja mellett vállalt még egy feladatot: az Európa számára addig ismeretlen tibeti nyelv és kultúra tanulmányozását. Ezt a kutatást ugyanolyan pontosan és lelkiismeretesen végezte, mint eredeti munkáját. Nyolc évet töltött különböző lámakolostorokban Nyugat-Tibetben, és tudós lámák segítségével tanult.
Spártai módon élt, tűrte a hideget, a rideg környezetet, és ételként nem vett magához mást, mint a szerzetesek szokásos eledelét, a jakvajas, sós teát. A fűtetlen kolostorban éjt nappallá téve kutatott, olvasott, írt, éveken keresztül.

Kőrösi Csoma Sándor dolgozószobája


Egy angol orvostól, Gerard doktortól többet megtudunk Kőrösi mindennapjairól: „Egyszerű tápláléka az itteni szokás szerint készített zsíros tea volt. De a kanumi hideg évszak zordonsága eltörpül, ha összehasonlítjuk azt a zanszkári zárdában uralkodott telek fokával, ahol Csoma egy egész évet töltött. S ott ő a Lámával és egy szolgával kilenc négyszög lábnyi szobában 3-4 hónapon át el volt szigetelve. Szobácskájából egyikük sem mert kimozdulni, a környék hóval volt fedve és a hőmérő rendszerint a 10-16 fokon állott zéró alatt. Ott ült ő ködmönébe öltözve, kezeit ölébe téve; és ily állapotban olvasott reggeltől estig, melegítő tűz és alkonyat után világító mécses nélkül. A föld szolgált nyoszolyául, s az egyszerű csupasz falak voltak egyedüli oltalma az égalj zordonsága ellen. A hideg oly szigorú, hogy nehéz feladat volt a kezeket a gyapjútakaró alól kiszabadítani a könyv leveleinek átlapozása végett.”

Lhásza, Tibet fővárosa, XIX. század


Tanulmányainak gyümölcse két könyv, amelyek 1834-ben jelentek meg: az első hiteles tibeti-angol szótár, valamint egy tibeti nyelvtankönyv. Ezeken kívül összefoglaló tanulmányokat is írt a tibeti vallásról, kultúráról, művészetekről, tudományokról. A tibeti kolostorok után Kalkuttában folytatta tanulmányait, ahol saját anyagainak feldolgozása mellett a Bengáliai Társaság könyvtárának gazdag keleti anyagát rendezte. A tibeti után a szanszkrit nyelv vizsgálatának szentelte magát, itt is eredeti célja vezérelte, hogy talán némi információra bukkan a magyarság eredetét illetően.


Kőrösi Csoma Sándor dardzsilingi síroszlopának festménye, gróf Széchenyi István keretbe vésetett szövegével

Kalkuttában is visszavonult, zárkózott aszkétaéletet élt, akárcsak a kolostorokban. Minden támogatást visszautasított, már-már fanatikusan. Konok makacssága nem engedte meg, hogy akár hazai, akár indiai felajánlást elfogadjon. Ha mégis hajlandó volt erre, azt kölcsönnek tekintette, és amint módjában állt, megtetézve küldte tovább szülőhazájába, Erdélybe, alapítványi célokra.
Talán túlzottan is szerény volt, magáról nem írt, nem beszélt, pedig tanulságos lett volna az utókor számára, ha például útjáról részletesen beszámol. Munkájában rendkívüli lelkiismeretesség, pontosság, alaposság jellemezte.


Széchenyi szerint a „törhetetlen honszeretet, zarándoki önmegtagadás és vas akarat” voltak a jellemvonásai.

Doba Éva


forrás: http://www.ujakropolisz.hu/cikk/korosi-csoma-sandor-1784-1842