A forradalom költője

Gérecz Attila (Dunakeszi, 1929. november 20. – Budapest 1956. november 7.) magyar költő, sportoló, forradalmár, 1956 hősi halottja.

Dunakeszin született értelmiségi családban. Apját korán elvesztette. Két bátyja emigrációban halt meg. Attila a nagyváradi magyar királyi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola tanulójaként 1945-ben az iskolával nyugatra ment. A németországi Friedrichshafenben francia hadifogságba esett. Haza 1946. október 23-án érkezett. A budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1948-ban. Mérnök apja első világháborús vitézi címe miatt nem tanulhatott egyetemen, vasesztergályos tanuló lett. Versenyszerűen sportolt. 1949-ben már a magyar öttusa-válogatott kerettagja, pisztolylövésben legyőzte Benedek Gábort, aki olimpia-i és világbajnok lett. Úszásban és lovaglásban is a legjobbak között volt.

Összeesküvés vádjával 1950. december 8-án letartóztatták és 15 év fegyházra ítélték. Társai közül négyet halálra ítéltek, hármat kivégeztek. A váci börtönbe vitték, ahol a verselés mellett német, angol és francia költők verseit is fordította.

1954 májusában írta első versét (Így bocskorosan), mely lelkierőről, optimizmusról tanúskodik. Ez Nagy Imre befolyásának, az átmeneti enyhülésnek is az időszaka. A magánzárkák használata szünetelt, az elítélteknek megengedték, hogy a gombüzemben és csillámpala-műhelyben dolgozhassanak. Addig csakis szemre húzott sapkával, hátratett kézzel és egyesével engedélyezték a sétákat. Akkor ezeket a sétákat használták találkozásra, beszélgetésre. Valóságos irodalmi kör szerveződött itt (a Füveskert-csoport): Tóth Bálint, Szathmáry György, Tollas Tibor, Péterfy Vilmos, Márkus László, Hámory Jenő. Beszélgettek, WC-papírra írt verseiket olvasták fel egymásnak. Később műveiket a nyugaton megjelent Füveskert-antológiában adták közre, mely a börtönkápolna előtti füves parkról kapta a nevét.

A nagy dunai árvíz idején 1954. július 18-án a váci börtönből a jéghideg, áradó Dunát átúszta – ez nem csekély sportteljesítmény volt –, és Budapestre szökött. Három nap múltán – miután valaki elárulta – letartóztatták, és újra bebörtönözték. A budapesti Kozma utcai fogházba vitték és hónapokig szigorított magánzárkában, sötétzárkában tartották. Innen 1956. október 30-án szabadult. Szabadságharcosként november 4-étől részt vett az utcai harcokban. A Rókus kórháznál két szovjet tankot kilőtt, de egy harmadik T–34-es gépfegyversorozatából halálos lövés érte.
A költő földi maradványainak végső nyughelye ma a Kerepesi temető 21-es parcellája.

A vizes élőhelyek világnapja

1971. február 2-án az indiai Ramsar városában fogadták el az ún. Ramsari Egyezményt, amelyben a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a kormányok felelősséget vállaltak a vizes élőhelyek védelméért.


Balaton

Balaton, becenevén a „magyar tenger” Közép-Európa legnagyobb tava, Magyarország vízrajzának meghatározó eleme.

Típusa a Fertő-tóhoz és a Velencei-tóhoz hasonlóan szikes tó, ezek Eurázsia legnyugatabbra fekvő ilyen jellegű tavai. 79 km hosszú, szélessége 1,3–14 km között ingadozik, átlagosan 7,8 km, felülete 594 km².

Keleti medencéjét a Tihanyi-félsziget választja el a tó többi részétől. Déli partjánál medre sekélyebb. Északi oldalán található a badacsonyi borvidék és a Tapolcai-medence, jellegzetes vulkáni tanúhegyeivel. A tó egyes részein halászat folyik.


A vízben és közvetlen közelében több mint 1200 állatfaj él.
A Balaton vízgyűjtőn található 40 vízfolyásban eddig 37 halfaj előfordulását lehetett bizonyítani. Ezek állománya tehát a tóhoz mérve igen gazdag (a Balatonból rendszeresen 15–17 faj kerül elő).

Az e vidéken fellelhető erdőkben az óriás énekes kabóca, a rézsikló, a holló, az erdei szürkebegy és a fenyvescinege mellett a gímszarvas ugyanúgy megfigyelhető, mint a róka és a dámszarvas. Igazi ritkaságnak számít a kerecsensólyom.
A tó rendkívül gazdag növényvilágára jellemző, hogy a molyhos és cseres-tölgyes erdőségek a legelterjedtebbek, amelyeket sok helyütt telepített fenyőerdők váltanak.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park címernövénye, a lisztes kankalin mellett több más pompás szirmú virág is honos itt, ilyen a tavaszi hérics, a fekete kökörcsin és a citromillatú nagyezerjófű.

A monostori erőd

2007. január 26-án Magyarország és Szlovákia közösen kérelmezi a komáromi erődrendszer felvételét a világörökség megmaradt műemlékei közé.


Korának legfejlettebb haditechnikai elvei alapján a legigényesebb építési technikával készült: ma is lenyűgöző a gondosan faragott kövekből épített várfalak és bástyák, földsáncok, földalatti kazamaták szövevényes hálózata.
A hatalmas körbezárt udvar körül, közel 30 ezer m2 fedett terület biztosította a több ezernyi katona ellátását, kiképzését, gyógyítását.


Az Erőd egy évszázadon át a magyar honvédség katonagenerációit szolgálta, bár a harci események szerencsére elkerülték.

Az elmúlt évtizedekben a szovjet csapatok használták. Távozásuk alkalmával fegyverraktárukat is felszámolták, ezzel az Erőd katonai szerepe végleg megszűnt. Korábban klasszicista stílusú hadtörténeti műemlékünket ma már a nagyközönség is látogathatja.

Ez gyönyörű!

Első nemzeti parkunk, a Hortobágy

A Hortobágyi Nemzeti Park hazánk első nemzeti parkja, melyet 1973. január 1-jén hozott létre az Országos Természetvédelmi Hivatal.

83 éve nyilt meg a városligeti műjégpálya

1926. november 20.

Az ország és Európa első műjégpályája 5600 négyzetméter alapterületű pálya egyidejűleg a magyarországi jeges sportok fellendüléséhez is hozzájárult. Sorra rendezték a versenyeket, pl. 1929-ben a jégkorong Európa-bajnokságot.


A harmincas években a Városliget lett a jéghoki és a műkorcsolya európai fellegvára.
A II. világháborúban a pálya jelentős károsodást szenvedett, az épület bal szárnya teljesen tönkrement. Helyén ma egy hatalmas fa áll.

A részleges újjáépítésre 1947-ben került sor. Aztán jött a pálya egyik legfényesebb eseménye, az 1955. január 25-27. között rendezett műkorcsolyázó Európa-bajnokság, amikor a későbbi győztest, a Nagy testvérpárt és a rendkívül nívós mezőnyt tízezrek figyelték.

Mára a ligeti műjég a nagyközönségé lett.

Jó a lelkünknek

Túristvándi vízimalom

Túristvándi a szatmári síkságon, az Erdőháton terül el. A Túr folyó 16km hosszan, 99 kanyarral őrzi ennek a kis falunak múltját, hagyományait.
Egy 1315-ből származó levéltári anyag már említést tesz egy vízimalomról, ez azonban nem a mai lehetett.

A jelenlegi malom építőanyagai 1752-ből származnak. Érdekessége,hogy szerkezete favázas, fazsindelyes a teteje, és minden lényeges építőeleme fából készült. A malom három kerékkel működött, ezekből kettő lisztet őrölt, a harmadik pedig darált. Az őrlést és darálást kővel végezte, henger nélkül. Ennek a malomkőnek egy darabja ma is látható a bejáratnál.
1888-ban Báró Kende Zsigmond - a falu legjelentősebb földbirtokosa - felújíttatta a malmot.


A XX.század elején működésén korszerűsítéseket hajtottak végre.1928-ban az addigi olajmécses és petróleumlámpa helyett dinamót szereltek fel a belső világítás megoldására.
Hamarosan a Túr vízállása nagyon alacsonnyá vált, ezért vízügyi szakemberek a malom lebontását javasolták. A Báró ebbe nem egyezett bele, szabályoztatta a Túr folyót. 1952-ben államosították, megtartása körül éles viták dúltak. Működését leállították, le akarták bontani, gondatlanság miatt már majdnem tönkrement.



11 év elmúltával mégis a restaurálás mellett döntöttek, mely 1965-re elkészült, azóta is működik a páratlan értékű ipari műemlék, mely Közép-Európa legnagyobb favázas működőképes vízimalma.

Ismerd meg hazánk kultúrális értékeit!

Világunk

Jó reggelt kívánok!

Tavaszváró képek

A hernyók elképesztő trükkje a hangyák ellen

A szürkés hangyaboglárka (Maculinea alcon) úgymond ,,kakukktojás" a lepkék közt. Ha egy hangya rátalál egy boglárkahernyóra, azonnal elviszi a fészkébe. Ott pedig felneveli a hernyót - annak ellenére, hogy a háládatlan még a hangyaszaporulatot is megöli.



A jelenség okát a dániai Aarhusi Egyetem kutatói a Science tudományos hetilapban magyarázzák meg: a hernyók bőrének felületén ugyanazok a vegyületek találhatók, mint a hangyalárvákén. Ennek következtében a hangyák rendre örökbefogadják az ilyen hernyókat.
A hangyák persze védekezésül egyre kifinomultabb eszközöket fejlesztenek ki a betolakodók felismerésére - írja David Nash és kutatócsapata. Az élősködők viszont állandóan megpróbálják kikerülni a védelmi rendszert. Minél pontosabban másolja le egy lepkepopuláció a hangyabőr szénhidrogén-összetételét, annál nagyobb sikerrel járnak az élősködő hernyók.
A kutatók a petéit kornistárnicsra (Gentiana pneumonanthe) rakó boglárkák különböző populációit vizsgáltak Dániában. A kikelést követően a hernyókat a Myrmica rubra és a Myrmica ruginodis hangyafajok dolgozói cipelik be saját fészkükbe. Ott aztán a hangyák saját szaporulatuk kárára kosztoltatják a hernyókat.


A hangyabőr kémiai leutánzása már annyira részletes, hogy helyszínenként változik, a dán hangyapopulációk ugyanis már genetikailag is eltérnek egymástól, ahogy finomítják kémiai illatfelismerési módszereiket.
Ezt a kutatók szerint mindenképpen figyelembe kell venni a ritka boglárkalepke visszatelepítési kísérleteinél is.
A hangyaboglárka hernyójának élősködő viselkedése már régóta ismert, eddig azonban nem voltak ismertek a kémiai ,,felvértezési verseny" pontos részletei.

A fák

Tudtad-e?

1 hektár 70-80 éves erdő fennállása alatt 900 tonna szenet von ki a levegőből
Egyetlen fa életműködése alatt 20 millió köbméter levegőt képes kémiailag megtisztítani a szén-dioxidtól.
Egy idős fa évi oxigénproduktuma közel 200 kg.
Egy autó évi oxigén-felhasználása 5000 kg, ezt 30 fa tudná pótolni.
Budapesten évente 2000 fa pusztul el, ugyanakkor az autók száma évente 15-20 ezerrel nő.
1 kg üzemanyag elégetéséhez 17 kg levegő szükséges, és ez 12-14 köbméter szennyezett levegőt produkál.
1 m2 levélfelület több mint 1 kg szennyezőanyag kiszűrésére képes a vegetációs időszak alatt.
1 hektár erdő évente 70-100 tonna szennyezőanyagot közömbösíthet.


A Földön élő legnagyobb és kétségkívül a legfontosabb növényi életformák a fák. Tény, hogy a Föld legtöbb élőlénye a fáknak köszönheti fennmaradását. Nem csak otthont adnak sok állatnak, madárnak és rovarnak, ennél sokkal fontosabb szerepük is van, amitől mindannyiunk léte függ. Elnyelik a széndioxidot, megtisztítják a Bolygó levegőjét és ellátnak minket belélegezhető oxigénnel. A fák magukba szívják a csapadékot, pozitívan hatnak a klímára, megakadályozzák a talajeróziót, valamint árnyékot és menedéket nyújtanak. Menedékül szolgálnak számtalan életformának és azok ökoszisztémáinak.
Madarak, hangyák, pillangók, pókok, hüllők és milliónyi további létforma él a fákban és azok körül.Egy fa kivágása nem csak a fát öli meg. Egy komplex ökoszisztéma hal meg vele. A Földön élő fajok fele kizárólag az esőerdőkben él, melyek a Föld összes szárazföldjének csupán 7 százalékát teszik ki.
A fák tényleg az ember legjobb barátai, alapvető és szükséges részei mindannyiunk életének. Ez persze nem minden: A Fa egyike a Természet legszebb teremtményeinek.

Földünk

Eltűnőben a világ tíz természeti csodája

Valdíviai őserdők (Chile, Argentína) mangrove mocsarakban élő bengáli tigrisek (India, Sunderbans) Jangce folyó (Kína) Amazonas (Brazília) lazacok (Bering-tenger, Alaszka) olvadó gleccserek (Himalája) Kelet-Afrika erdei és tengerparti területei

Ausztrália partjainál a Nagy Korallzátonyt a melegedő tengervíz okozta korallfehéredés (korallfehéredés: A klímaváltozás miatt növekszik a tengervíz hőmérséklete, minek következtében a korall-állatkákkal szimbiózisban élő, és azok színét adó algákban sérül a fotoszintézishez szükséges egyik protein. Mivel ezek az algák így már nem tudják élelemmel, energiával ellátni gazdájukat, az kilöki magából őket. A korall élete attól függ, mennyi algát tud megtartani. Ha mindet elveszíti, elpusztul és kifehéredik. Ezt a jelenséget nevezik korall-fehéredésnek. Elegendő egy tartósabb 2 ºC-os felmelegedés, és a pusztulás elkezdődik.veszélyezteti.)
A korallzátonyokhoz kötődik a tengeri élőlények egynegyedének élete, így pusztulásuk végzetes számos állatfajra nézve. A tengerben élő és korallzátonyokon táplálkozó cserepes teknősöket (Eretmochelys imbricata) azonban nem csak a táplálkozóhelyek elvesztése fenyegeti, hanem a klímaváltozás más következményei is.

Homokos tengerpartokon rakják le tojásaikat, ám az emelkedő tengervízszint elmossa fészkelőhelyeiket. A magasabb hőmérséklet hatására a tojásokból kikelő kisteknősök neme gyakrabban nőstény, mint hím, továbbá ha az óceáni áramlatok sebességében, irányában változás áll be, a vándorlásuk is lehetetlenné válhat.

A világ második leghosszabb folyója, az Amazonas mentén 2050-re feltételezhetően 2-3 °C-kal nő az évi átlaghőmérséklet. Ezzel együtt csökken az éves csapadék mennyisége, így az amazonasi esőerdők 30-60%-a száraz szavannává alakulhat. A trópusi növényzet ilyen mértékű átalakulása és a vízhozam jelentős csökkenése tovább befolyásolja a Föld atmoszféráját és az óceáni áramlatokat.


A Himalája gleccserei évente 10 métert rövidülnek a gyors olvadás következtében. A folyamat hatással van a belőlük táplálkozó folyók vízhozamára is, először rendkívüli áradásokat, ám később vízhozamcsökkenést és vízhiányt okozva. A Himalájában eredő Jangce vízhozamának csökkenése Kínában komoly vízellátási problémákhoz vezethet, pedig 450 millió embernek nyújt ivóvizet, táplálékot és energiát. A térségben máris tapasztalhatóak az átlagosnál gyakoribb és nagyobb viharok, áradások, földcsuszamlások, majd ezek után katasztrófikus méretű szárazságok.

A Chile és Argentína területén fekvő Valdíviai őserdőket a szárazság fenyegeti, ha a területet vízzel ellátó Andok gleccserei eltűnnek. Az itt élő, 3000 éves kort is elérő patagón ciprus (Fitzroya cupressoides) nagyon fontos a klímakutatások számára: évgyűrűiből kiolvasható, hogyan változott a hőmérséklet a fa élete során.

"Csak az üvegházhatású gázok kibocsátásának nagymértékű csökkentése állíthatja meg a világ természeti csodáinak teljes pusztulását." - nyilatkozta Csáki Roland, a WWF Magyarország igazgatóhelyettese. "A legnagyobb kibocsátó országok kormányainak eddigieknél sokkal határozottabb klímavédelmi intézkedéseket kell tenniük, hogy elkerüljük a katasztrófát."

Forrás: WWF Magyarország

Gyönyörű természet

Tadzs Mahal

India és a Tadzs Mahal - elválaszthatatlan fogalmak. Nincs ember, aki India említése hallatán először ne az örök szerelem csodás emlékművére gondolna. A világ csaknem valamennyi nagy műemléke egy-egy nép vallásos áhítatának vagy egy uralkodó hiúságának eredménye, de a Taj Mahal kivétel. Az örök szerelmet hirdeti az idők végezetéig.


A történet 1607-ben kezdődött, mikor Sáhdzsahán indiai trónörökös megismerkedett apja miniszterelnökének lányával, az akkor 14 esztendős Arjumand Banu Begammal. A gyönyörű és okos lány azonnal rabul ejtette az ifjú szívét. Jegyességük öt éven át tartott, majd az asztrológusok javaslatára 1612. május 10-én Sáhdzsahán feleségül vette szerelmét. A házasságkötés után az asszony nevét Mumtáz Mahalra változtatta, aminek jelentése: "a palota kiválasztottja". Az uralkodó a szokásokhoz híven több feleséggel és ágyassal rendelkezett, de szívében csak Mumtáz Mahal létezett. A szerelmes asszony 14 gyermekkel ajándékozta meg fenséges férjét. Boldogságuknak 1631-ben vége szakadt: az asszony a 15. gyermekük születésekor meghalt.

A monda szerint ekkor azt kérte férjétől , hogy az többet ne vegyen más asszonyt maga mellé, és építtessen egy olyan sírt emlékére, amely nevét örökre emlékezetessé teszi és csodájára jár a világ. Száhdzsahán császár szeretett felesége elvesztése után teljesen összeomlott. A tragédiát követően 8 napig ki sem jött lakosztályából, majd mikor végül megjelent a nyilvánosság előtt – teljesen megőszülve - országos gyászt rendelt el. Öltözékét egyszerű, fehér mohamedán ruhára cserélte és azonnal hozzáfogott a síremlék megépítéséhez.

Az építkezés 1632-ben a fővárosban, Agrában a Yamuna folyó partján kezdődött meg. A legenda szerint építészének, Ahmad Lahorinak feleségét megölette, hogy az kellően átérezze az ő rettenetes fájdalmát.
A fehér márvány mauzóleumi rész két éven belül el is készült, de a teljes épületegyüttes felépítésen mintegy húszezer munkás húsz esztendőn át dolgozott. A legenda szerint az uralkodó az építkezés befejezése után Lahorit megvakíttatta, hogy soha ne építhessen még egy ilyen pompázatos épületet.

Taj Mahal sosem működött imádkozó-helyként, a körülötte elhelyezett minaretek csak díszítő elemek. A hófehér márványból készült épületet két vöröskő mecset fogja közre, ezek közül is csak az egyik, a nyugati felel meg rendeltetésének, a másik rossz irányba néz, pusztán a szimmetria megőrzésének érdekében készült. Légiesnek tűnő hófehér kupolája, sarkain őrt álló minaretjei, gazdag díszítése - mind indiai mestermunka. A főkaput Korán-idézetek ékesítik - ezek mind onix berakások -, mint ahogy a hófehér márvány virágmotívumai. De ez utóbbinál az onix mellett drágaköveket, féldrágaköveket is használtak, olyan bőséggel, hogy például egyetlen szegfűhöz harmincötféle karneolárnyalatot használt az egykori intarziamester.


Maga a sírhely egy 18 méter átmérőjű és 26 méter magas márvány mennybolt alatt nyugszik, de közvetlenül nem látható, óriási csipkefinomságú márványrács védi a kíváncsi szemek elől. A tér belső gazdagságát megsokszorozza a külső látvány: a sírhely előtti kertben lévő pompás szökőkutak visszfényében még légiesebbnek tűnik a márványköltemény. Sándzsahán minden vagyonát az építkezésre fordította.
Sáhdzsahán azonban dédelgetett magában még egy csodás álmot: a folyó másik partján fekete márványból megépítteti a saját mauzóleumát is, és a két síremléket - az örök összetartozás jeléül - egy híddal köti össze. Az uralkodó nem sokáig élvezhette a feleségének emelt síremléket, egyik feltörekvő fia ugyanis az Agrai Erődbe záratta, és az agg uralkodó itt lelte végül halálát. Arra azért ügyelt a fiú, hogy fogságából zavartalanul szemlélhesse a Yamuna folyó partján ékeskedő Tadzs Mahalt. Halála után felesége mellé, a Tadzs Mahálba temették.


A régészek 671 nevet találtak az iszlám műemlék homokkő falába faragva. Valószínű, hogy az a névlista, amely az épületnek a Yamuna folyóra néző északi oldalán találtak, a kőműveseké. A feliratok többsége arabul és perzsául van, de indiai és hindu írásjelek is megtalálhatók köztük. Annyi bizonyos, hogy a főépítész Ahmad Lahori, a kalligráfus Amanat Khan Shirazi és a kőművesek vezetője, Mohammed Hanif is szerepelnek a listán.
A Tadzs Mahal 1983 óta a világörökség része, évente több mint hárommillióan zarándokolnak el ide.
Tadzs Mahállal kapcsolatban mára már egy szokás is kialakult. Amikor az épület előtt elmegy egy házaspár, akkor a feleségnek meg kell kérdeznie a férjét, vajon szereti-e annyira, hogy a halála után egy ilyen síremléket emeltessen neki.
A császár beteljesületlen álmát, a fekete Tadzs Mahált Sudarshan Patnaik képzőművész váltotta valóra, aki elkészítette 2005-ben a síremlék 350 éves évfordulójára a nyolc méter magas, 60 tonna fekete homokból készülő fekete Taj Mahalt.

Lencóis Maranhenses

A Lencóis Maranhenses tulajdonképpen egy szürreális, ugyanakkor gyönyörű partmenti sivatag, ahol vakítóan fehér homokdűnék ezrei sorakoznak egymás mellett, köztük pedig az esővíz által feltöltött tavak alkotnak édesvizű lagúnát. A fantasztikus sivatag csupán három órányira van, a nem túl izgalmas Sao Luistól és mindenképpen a régió legfőbb attrakciójának számít - írja a The Guardian utazási rovata.


A nemzeti park szépségére más is felfigyelt, így aligha véletlen, hogy a Lencóis felkerült a világ legújabb hét természeti csodájáról döntő szavazás jelöltjeinek listájára. A helyiek öröme azonban nem tartott sokáig, ugyanis a nemzeti park rövidesen el is tűnt a jelölteket bemutató honlapról, s helyét a Rio de Janeiróban található Cukorsüveg-hegy foglalta el. Az ok egyszerű: a helyi kormányzat nem volt hajlandó kifizetni a jelöltállítás regisztrációs díját, 320 reált, azaz mintegy 199 dollárt. Egy nap átlagosan 50-60 turista keresi fel a 270 négyzetkilométernyi kiterjedésű Lencóis sivatagot, s aki erre jár, biztosan talál magának egy olyan homokdombot és az aljában lévő tavat, ahol rajta kívül senki sincs.

Úszhat egyet a hűs vízben és közben gyönyörködhet a kristálytiszta égboltban, s közel-távol nincs egyetlen turistabusz, vagy bóvliárus sem. Ha mégis lehetne rá szavazni, talán örökre eltűnne a hely szépsége.

[origo]

Solymászat és Emese álma

A Kárpát-medence állatföldrajzi szempontból módfelett izgalmas hely. Különleges találkozási pont, ahol keleti és nyugati elterjedésű fajok egyaránt megtalálhatóak, sokuk élettere itt ér véget. A kerecsensólyom, az eurázsiai sztyeppzóna karakterfaja is ezen a vidéken fejezte be útján nyugat felé... Valószínűleg Emese és zsákmányállatai miatt. A kerecsen az a gyors röptű ragadozómadár, amivel elterjedésének teljes területén (a mongol vidékektől hazánkig) hosszú idő óta szívesen vadásznak, és már honfoglaló őseink is használták solymászatra. Földön és levegőben egyaránt ügyesen manőverezik, s ha szükséges 120 - 150 km/h óra sebességre is felgyorsul. Adottságainál fogva keresett ragadozó lett, a középkortól az európai udvartartásokban is megtalálható volt, a nevelt és tartott madarakat hazánkból szállították a megrendelőknek.
A solymászok ismerték a fészkelő sólyompárokat és bizonyos számú fiókát mindig kiszedtek solymászati célra Felnevelték majd betanították őket a vadászatra. Az arab országokban a vonuló madarakat fogták be s tartották hasonló módon, rosszabb esetben lelőtték őket, amolyan férfias virtus gyanánt.

Emese álma
Jelentősége nem csak ügyességének köszönhető, fontos szimbólum és totemállat; az egyetlen ragadozómadár, ami szerepet kapott ősi hitvilágunkban.

Honfoglalás kori leletek, (pl. tarsolyok) mesélnek időtlen mítoszáról. Turul néven is olvashatunk róla, megtestesíti az erőt és kitartást, a küzdelmet és az örökös megújulást. Mint totemállat, más eurázsiai népeknél is ismert. Magyarországon elsősorban Emese álma révén került be a köztudatba, mely nevezhető az Árpád-ház eredetmondájának is.

Emesére turul szállt álmában, így lett áldott, és Álmos édesanyja, aki pedig Árpád vezér édesapja lett. A hagyományok mesélnek még arról, hogy egyes szertartásokon is szerephez jutottak a kerecsensólymok. A fiatal, betanított madarak első nagy próbatételére a téli napforduló ünnepén került sor. A fény újjászületése napján a kerecseneket a magasba röptették, majd a táltos áldását adta a madarakra és az ünneplőkre. Kis híján eltűnt
A több évszázados negatív hatások és az ipari forradalommal megjelenő új mezőgazdasági és erdészeti szokások, a növényvédőszerek intenzív használata, a magasfeszültségű vezetékek térhódítása és az állományt ért más negatív hatások eredményeként, az 1970-es évek közepére a fészkelő párok száma 30 alá csökkent. Az évtized végén megkezdett fészekőrzéseknek és egyéb védelmi intézkedéseknek köszönhetően azonban jelentősen emelkedett a kirepült fiókák száma.

Az MME megalakulása (1974) után létrejött Ragadozómadár-védelmi Szakosztály vette kézbe a madár védelmét. Felvette a kapcsolatot más hazai és nemzetközi természetvédelmi szervekkel és a határőrséggel, így a közös fellépés és a madárvédelmi programokhoz eljutó források és adományok, önkéntes munkák révén mára közel 130 pár költ országban. Az állományt azonban továbbra is érik negatív hatások.


A laikusok is megfigyelhetik
A solymászat népszerűbb, mint valaha; egyesületek, szakosztályok alakulnak, hazánkban ugyan nem, de a világ számos pontján tenyésztik a kerecseneket, Ázsiában pedig a vad madarak illegális befogása, és következésképpen a csempészet is ,,népszerű" maradt, utóbbiból elsősorban az arab országok profitálnak. Az Egyesült Arab Emirátusokból származó adatok szerint az arab solymászok évente közel 7000 madarat fognak - fognának el, ennyire lenne igény.
Hasonlóan nagy problémát jelentenek a légvezetékeknél bekövetkező halálos áramütések, ahol nem csak kerecsenek, de sok más védett madárfaj is áldozatul esik. Legutóbb épp Rómeót, az egyik jeladóval felszerelt kerecsent találták meg egy orosz távvezeték alatt, áramütéstől elpusztulva.

Jelenleg az Európai Unió támogatásával 2006-ban indult, magyar-szlovák kerecsensólyom-védelmi LIFE program keretében folyik a kárpát-medencei kerecsenek megőrzésére irányuló program.

forrás: mayablogja

Varangyok és zebrák jeleztek

Varangyok és zebrák jeleztek a szecsuáni földrengés előtt
Hirtelen leapadt egy tó vize, varangyok ezrei lepték el az utcákat egy közeli tartományban, s néhány órával a szörnyű földtengés előtt egy állatkert jószágai különösen kezdtek viselkedni - a hétfőn bekövetkezett szecsuáni földrengés után ilyen és ehhez hasonló jelekről számoltak be a kínai internetezők. A helyi blogok és csetszobák íródeákjai mind azt latolgatják, hogy ezek a természeti jelek miért nem hívták fel az illetékesek figyelmét a közelgő katasztrófára. ,,Ha a szeizmológiai hivatal jól végezte volna a dolgát, tíz nappal előre jelezhették volna a közelgő veszélyt, amikor egy óra leforgása alatt sok ezer köbméter víz tűnt el Hubejben, de elmulasztották" - értetlenkedett egy netező.
A szakértők azt állítják, hogy gyakorlatilag lehetetlen előrejelezni, mikor és hol lesz földrengés. Sok országban ezért a természet változásaira is ügyelnek, mivel - főként az állatok viselkedéséből - következtetni lehet egy készülő katasztrófára. Roger Musson, a brit geológiai kutatóintézet egyik munkatársa szerint azonban egyelőre ebben a tekintetben sincs megbízható módszer.
A tények azonban nem látszanak meggyőzni a netezőket, és kedden még a helyi média is rákapott az ügyre: a China Daily egyik cikke kérdőre vonta a kormányt, miért nem figyelmeztetett előre a földrengésre.


Jeleztek a varangyok és az állatkerti állatok is
Sajtójelentések szerint három hete a rengés epicentrumától 560 kilométerre keletre, a Hubej tartománybeli Ensi város egyik tavából tűnt el nagy mennyiségű víz. Három nappal a katasztrófa előtt pedig varangylégió szállta meg Mianzu utcáit. A városban a földrengés során legalább kétezer ember vesztette életét. A helyiek ugyan mondogatták, hogy földrengést jósolnak a békák, ám az illetékes erdészeti hivatal másnap (két nappal a rengés előtt) egy újságban megnyugtatásul közölte, hogy természetes jelenségről van szó.
A rengés napján az epicentrumtól ezer kilométerre keletre fekvő vuhani állatkertben a zebrák kezdték el fejükkel ütni karámjuk ajtaját. A helyi sajtó arról is beszámolt, hogy az elefántok az ormányukat lóbálták olyan vadul, hogy csaknem leütötték egyik gondozójukat. A tigrisek és az oroszlánok, amelyek nappal rendszerint szunyókálnak, idegesen járkáltak fel-alá. Öt perccel a rengés előtt pedig a pávák fogtak éktelen rikácsolásba. Az állatkert vezetői szerint az állatok viselkedése alighanem a készülő földrengésre utalt.
A szakértők szerint a rengés előtt a föld alatt megmozduló kőzet feltehetően olyan elektromos jelet bocsát ki, amelyet némely állat képes érzékelni. Más elmélet azt állítja, hogy egyes állatok az ember számára érzékelhetetlen gyenge lökés miatt riadnak meg.

A kínai szakemberek hol hisznek a természeti jelekben, hol nem
A kínai szakemberek azzal védekeznek, hogy felhasználják a természeti jelenségek megfigyelését az előrejelzésre. A kínai szeizmológiai hivatal egyik kutatója elmondta, hogy az elmúlt húsz évben húsz esetben történt ilyesmi, bár ez a kínai földrengéseknek csupán töredékét jelenti. 1975-ben az állatok szokatlan viselkedése és a vízszint változása miatt evakuálták a lakosságot az északkeleti Hajcseng városból, amit másnap 7,3 erősségű földregés rázott meg. Így is kétezer volt a halálos áldozatok száma. Egy évvel később azonban nem jelezték előre a tangsani katasztrófát, és a 7,6-es rengésnek végül 240 ezer halálos áldozata lett.
Azt a földrengést is megelőzték bizonyos természeti változások, mint a vízszint csökkenése a kutakban. Ki is küldtek egy kutatócsoportot a jelenség tanulmányozására, ám a szeizmológusok nem láttak okot az aggodalomra. Mivel a városban töltötték az éjszakát, ők is meghaltak a katasztrófa során.
(NG Online, MTI)