2009. december 31., csütörtök

Petőfi Sándor: Ha férfi vagy, légy férfi..



Ha férfi vagy, légy férfi...
Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele...
Azért ne hagyd magad!

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne szád hirdesse ezt,
Minden Demosthenesnél
Szebben beszél a tett.
Építs vagy ronts, mint a vihar,
S hallgass, ha műved kész,
Mint a vihar, ha megtevé
Munkáját, elenyész.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább éltedet
Tagadd meg, mint magad;
Hadd vesszen el az élet, ha
A becsület marad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Függetlenségedet
A nagyvilág kincséért
Árúba ne ereszd.
Vesd meg, kik egy jobb falatért
Eladják magokat.
"Koldusbot és függetlenség!"
Ez légyen jelszavad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd.
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt.
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.

(Pest, 1847. január)

Gyümölcsös - keresztszemes



A munka leírását az Ötletelőben találhatjátok meg.

Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán

Kívánság


Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Jobb üdőt, mint tavaly volt,
Ez új esztendőben;
Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,
Jó termést és jó vásárt
Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Zsíros esőt, kövér hót,
Ez új esztendőben;
Bő aratást, szüretet,
Egészséget, jó kedvet
Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Drága jó bort, olcsó sót
Ez új esztendőben;
Jó kenyeret, szalonnát
Tizenkét hónapon át
Ez új esztendőben!
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Vegye el mind a nem jót,
Ez új esztendőben;
Mitől félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg
Ez új esztendőben!

magyar népköltés

A magyarságunkról

Sri Chinmoy: Szívvirágok


Amikor az új év virrad, tudatában kell lennünk annak, hogy túl kell szárnyalnunk önmagunkat. Túl kell mennünk jelenlegi képességeinken és megvalósításainkon. Ha ilyen erős elhatározással bírunk, akkor Isten az Ő különleges Áldásával ajándékoz meg minket.

Isten mindig azt kívánja, hogy előre mozduljunk; nem akarja, hogy visszanézzünk. Ha a futó gyorsan fut és visszanéz, akkor megbotlik. Ugyanígy, ha mindig visszanézünk az elmúlt évre, akkor csak bánatra, nyomorra, frusztrációra, bukásra gondolunk. De ha előre nézünk, a reménység virradatát látjuk mélyen önmagunkban.

Az új év minden napja egyformán fontos. Tegyük fel, hogy egy futónak száz métert kell futnia, hogy elérje a célját. Miután húsz métert teljes sebességgel futott, az az érzése, hogy ezzel a tempóval pillanatok alatt a célnál van. És akkor jön a lazítás. De a versenyt csak akkor nyerheti meg, ha a starttól a célig a csúcssebességet tartja. Mondhatnánk úgy is: csak akkor lesz teljesen elégedett és büszke a sebességére.

Amikor egy életcél elérésére törekszünk, fokozatosan fejlődünk. De fokozatos fejlődésünk közben állandóan ugyanazt a törekvési szintet kell tartanunk. Tegyük fel, hogy valakinek öt mérföldet kell futnia. Mikor a startpisztoly eldördül, a futó még inspirált és nagyon gyorsan kezd futni. De két-három mérföld után nagyon fáradt lesz. A futás fárasztóvá és nehézzé válik. Ha most feladja csak azért, mert fáradt és elmúlt a lelkesedése, sohasem éri el a célját. De ha folytatja a versenyt, még ha sebessége csökken is, végül célba ér. Akkor pedig érezni fogja, hogy megérte a küzdelem és a fizikai szenvedés.

Mindennap, mikor a reggel virrad, éreznünk kell, hogy valami újat kell megvalósítanunk. Mindennap haladunk. Ha törekszünk, akkor állandóan benne vagyunk a futás folyamatában. Mikor reggel útra kelünk, éreznünk kell, hogy ez tegnapi utazásunk folytatása, nem pedig egy teljesen új kezdet. Aztán a következő nap azt kell éreznünk, hogy megint megtettünk egy mérföldet. Mindennap éreznünk kell, hogy egy újabb mérföldet haladtunk. Ily módon tudni fogjuk, hogy egy napon elérjük a Célunkat.

Arany János: Alkalmi vers



"Az uj évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszen,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!
Még pedig pengőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Szegény ember malacának
Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál,
Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját
Kapja heverőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Tücski-hajcski baromnak
Sokasuljon lába;
Boci járjon mezőre,
Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar
Számra, mint erőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

A biró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Nagy uraink (ha élnek)
Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, -
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Mire üssek még pohárt?
Asszonyi hűségre?
Barátság-, polgár-erény-,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak kelendőben.
Tudj' Isten, mi minden nincs
Ez uj esztendőben!"

(1853)

82 éve született Ruttkai Éva

Ruttkai Éva (született: Russ Éva, Budapest, 1927. december 31. – Budapest, 1986. szeptember 27.) magyar színésznő, Ruttkay Ottó és Ruttkai Iván testvére, Gábor Miklós színész felesége, majd Latinovits Zoltán élettársa.


Még nem volt hároméves, amikor először szerepelt színpadon a Lakner-féle gyermekszínházban egymondatos szerepével: „Parancsolj velem, Tündérkirálynő!”. A színészmesterségre a kor egyik legnevesebb színésznője, Makay Margit tanította, és a gyermekszínházban olyan nagyságokkal játszhatott együtt, mint Darvas Lili és Somlay Artúr. Hevesi Sándor rendező dicsérő szavainak köszönhető, hogy végül színésznő lett belőle: „Kislány, ha nem bízod el magad, belőled nagyon jó színésznő lesz.”.

Négy évtizedet átívelő pályája során egyike volt a legszínesebb, legsokoldalúbb magyar színésznőknek. Klasszikus és modern, hazai és külföldi tragédiákban és vígjátékokban, szinte minden műfajban kiváló teljesítményt nyújtott.


Milleniumi ünnepségek kezdete

1895 – A magyar államiság 1000. évének emlékére egy éven át tartó ünnepségsorozat kezdődik (éjfélkor).

“Semmi sem ápolja úgy a szépséget, mint a boldogság.” (Lady Blessington)




2009. december 30., szerda

Reményik Sándor: Végrendelet

Asztalterítő - keresztszemes


A munka leírását az Ötletelőben találhatjátok meg.

Reményik Sándor: Estére



A szép öregkor arany legendája
Igaz-e még?
Estére vajjon kiderül az ég?
Lehet majd hangtalanul, hosszasan,
Megbékülten a csillagokba nézni?

Emléket, álmot... szellemet idézni?

Estére vajjon elül a vihar,
Letompul életünknek sok-sok éle? -
Vagy csupán irányt változtat a szél:
Északira hűl déli dühöngése,
S szirokkó helyett bóra
Szabadul rá lelkünk nyilt tengerére?

Mi lesz velünk estére?

Esténk vajjon Toldi estéje lesz:
Sötét és nyugtalan?
Sír-ásó vággyal bolyongunk csupán
Otthon, Nagyfaluban?
Tavasz-korunknak áradó zajlása
Torkollik kietlen őszi csendességbe,
Torkollik kietlen nagy mogorvaságba?...

Él-e még a szép, derült öregkor
Arany legendája?

...

A dzsungel könyve

144 éve született Kipling

Joseph Rudyard Kipling (Bombay, 1865. december 30. – London, 1936. január 18.) irodalmi Nobel-díjas angol író és költő. Napjainkban leginkább gyermekeknek szóló műveiről ismert, melyek között leghíresebb A dzsungel könyve (1894).


Bejárta szinte az egész világot. Amerikában 4 évet élt, Európában politikai szerepet is vállalt: lelkes híve volt az angol gyarmatbirodalomnak. 1907-ben elnyerte az Irodalmi Nobel-díjat, angol nyelvű írók között elsőként. Híres regénye továbbá a Kim is (1901), melynek cselekménye Indiában játszódik, és meg is filmesítették. Mesegyűjteménye Az elefántkölyök címen jelent meg. If (1895) című versét több magyar költő lefordította (Kosztolányi Dezső, Devecseri Gábor, Szabó Lőrinc).

A novella művészetének egyik legnagyobb újítójaként tartják számon: gyermekeknek szóló művei a gyermekirodalom örökzöld klasszikusai; legjobb írásai kifinomult sokoldalú és ragyogó elbeszélő tehetségét mutatják.
A 19. század végén és a 20. század elején Kipling az egyik legnépszerűbb angol próza- és versíró volt.

Kipling: A maharadzsa kincse
Itt meghallgathatod: http://mek.oszk.hu/04700/04741/mp3/

Reményik Sándor: János evangéliuma


Összehajolnak Máté, Márk, Lukács,
És összedugják tündöklő fejük
Bölcső körül, mint a háromkirályok,
Rájok a Gyermek glóriája süt.

A gyermeké, ki rejtelmesen bár
S térmészetfölöttin fogantatott:
De fogantatott mégis, született
S emberi lényként, tehetetlenül,
Babusgatásra várón ott piheg.
A gyermek, a nő örök anya-álma,
Szív-alatti sötétből kicsírázott

Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpa
Sugárkörébe. Bús állati pára
Lebeg körötte: a föld gőz-köre.
A dicsfény e bús köddel küszködik.
Angyal-ének, csillagfény, pásztorok
S induló végtelen karácsonyok,
Vad világban végtelen örömök
Lobognak, zengnek - mégis köd a köd.
S mindez olyan nyomorún emberi
S még az angyalok Jóakarata,
Még az is emberi és mostoha.

De János messze áll és egyedül.
Nem tud gyermekről és nem tud anyáról,
Nem születésről, nem fogantatásról,
Csillag, csecsemő, angyalok kara,
Jászol, jászol-szag, - József, Mária,
Rongy és pólya, királyok, pásztorok,
Induló végtelen karácsonyok:
Nem érdeklik - vagy mint rostán a szem
Kihull az ő külön történetéből,
Kihull mindez, és mindez idegen,
Apró, földízű, emberi dolog.
Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok!

János, evangelista, negyedik
Külön áll, világvégén valahol,
Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgyben
S a fénytelen örvény fölé hajol.
És megfeszül a lénye, mint az íj,
Feszül némán a mélységek fölé,
Míg lényéből a szikla-szó kipattan
S körülrobajlik a zord katlanokban
Visszhangosan, eget-földet-verőn,
Hogy megrendül a Mindenség szíve:

Kezdetben vala az ige.
S az Ige testté lőn.

Reményik Sándor versét Szeleczky Zita mondja el

Reményik Sándor - az agyonhallgatott költő

Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja.


Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.

A nagy történelmi omlásra, az első világháborút követő hatalmi, területi változásokra ő reagál először a végeken. Végvári aláírással jelennek meg kötetei 1919-ben és 1921-ben Budapesten Segítsetek! Hangok a végekről és Mindhalálig címen.
Hírnevét elsősorban nem a saját nevén megjelent versei alapozták meg, hanem a Végvári aláírásúak. Ezek a versek az összeomlás utáni legelső idők leghatalmasabb szellemi dokumentumai. Az akkor még csak szűk körben ismert költő hazafias versei kézről kézre jártak, először csak Erdélyben, azután a legromantikusabb utakon átkerültek Magyarországra, Délvidékre, a Felvidékre, majd német fordításban külföldre, sőt a versailles-i konferencián is ezek a versek izgattak az ország feldarabolása ellen.


Sík Sándor piarista pap költő, a neokatolikus irányzatú irodalom művelője ezt írta Reményik Sándornak:

Testvér!

Mikor először hallottam a hangodat, azt mondtam:
Hála Istennek, az új magyar harag és a magyar lelkiismeret megtalálta a szót!
Mikor másodszor hallottalak, azt mondtam:
Hála Istennek, Erdély szíve megszólalt!
Mikor harmadszor hallottalak, azt mondtam:
Itt ember szól! Itt lélek szól! Hála legyen az Istennek!

A lélek hallja a lelket.

Testvéri szeretettel
Sík Sándor

(Budapest, 1924. január 22.)

Az utolsó magyar király koronázása

IV. Károlyt 1916. december 30-án koronázták meg Budapesten. A koronázásra a Mátyás-templomban került sor, ahol - a koronázások történetében első ízben - a magyar himnuszt énekelték, nem az osztrákot.
Vele együtt magyar királynévá koronázták feleségét, Zita Bourbon–pármai hercegnőt, akivel még 1911-ben kötött házasságot.

“A szellemes visszavágás olyasvalami, ami huszonnégy órával később jut az ember eszébe.” (Mark Twain)


2009. december 29., kedd

Hamarosan itt a szilveszter!

Asztalterítő és szalvéta - keresztszemes

A munka részletes rajzait az Ötletelőben találhatjátok meg.

Csanádi Imre: Naptár-képecskék



Tavasz

Kikeléskor, hó vonultán,
ősz vetése gyöngyen zöldül.
Jó kézben az eke-kormány:
sorra sor, barázda gördül.
Libák döcögnek friss rétre:
nyáj, ha hitvány, gömbölyödhet.
Kóvályog fönn gólyák népe...
Lány, elégnél ne játssz többet!



Nyár

Kasza csördül Péter-Pálra,
lát mindenki aratáshoz:
rendre dől a búza szára.
Friss cipót vár falu, város.
Kanyaríts legény, serényen!
forgasd, lány, fürgén a sarlót!
szoríts, öreg, a kötélen!
Illik hagyni tiszta tarlót.



Ősz

Csípősre fordult a hónap,
meleg kendő kell a lányra.
Hamis már a hunyorgó nap -
födjünk, másképp szőlő bánja!
Trágyát, nosza, teregessünk,
had bújjon belé a jó mag. -
Kínálkozik ház-ereszünk
kukorica-szárítónak.



Tél

Tetőt, kazlat virradóra,
hó bundáz most puszta tájat,
virágszirom-nyomát ója
kuncsorgó sok kismadárnak.
Gondos gazda disznót ríkat,
nagylány vasal menyegzőre. -
Nyáron aki gyűjtött, vigad.
Bor a butykosba, ne lőre!

...

133 éve született Pablo Casals


Pau Carles Salvador Casals i Defilló (1876. december 29. – 1973. október 22.) katalóniai cigány származású katalán csellóvirtuóz, később pedig karmester.



403 éve halt meg Bocskai István

1606. december 29-én Bocskai István fejedelem meghal Kassán


Felső-Tisza-vidéki birtokos, 1592-től váradi főkapitány és Bihar vármegye főispánja volt, A törökellenes csoportosulás vezetőjeként nagy szerepet játszott abban, hogy Erdély 1595-ben a török ellen a Habsburgokkal kötött szövetséget, s bekapcsolódott a tizenötéves háborúba. Rudolf császár idején támogatta Magyarország és Erdély egyesítését, majd Báthori Zsigmond fejedelem visszatérését is.
Később Báthori András fejedelem perbe fogta, ám őt Mihály havasalföldi vajda legyőzte. Az erdélyi főurak megbuktatták Mihályt, a lécfalvi országgyűlés elkobozta Bocskai birtokait, száműzte őt és visszahozta Báthori Zsigmondot. Bocskai addig Rudolf prágai udvarában élt, 1602-ben tért haza bihari birtokaira.

1604-ben felajánlotta a szultánnak, hogy visszaállítja a török függőséget, ha segít neki a trón megszerzésében. 1604-ben azonban visszakapta birtokait Rudolftól, ezért megszakította a tárgyalásokat. Bethlen Gábor, a törökországi emigránsok vezetője ekkor Habsburg-ellenességbe sodorta Bocskait, aki a lakosság elkeseredettségét kihasználva felkelést szervezett. 1604 októberében - a hajdúk és a hozzájuk csatlakozó jobbágyok élén - megindította az idegen uralom elleni szabadságharcot.
Hamarosan csatlakozott hozzá az idegen zsoldosok garázdálkodása és az erőszakos ellenreformáció miatt lázongó városi polgárság, köznemesség, sőt a főnemesség jelentős része is. 1605-ben Erdély, majd Magyarország fejedelmévé választották.

A mozgalmának eredményeként 1606-ban megkötött bécsi béke biztosította a magyar rendi jogokat és a vallásszabadságot. Az ugyanabban az évben megkötött, és Bocskai által közvetített zsitvatoroki béke a török elleni tizenötéves háborúnak is véget vetett. Szabadságharcának győzelme után a hajdúk zömét kiemelte a földesúri fennhatóság alól, és közösségi kiváltságokkal a hajdúvárosokba telepítette őket.

Szendrey Júlia: A költészethez



Oh, költészet, fogadj be templomodba,
Fogadj be engem papjaid közé;
Hisz istenséged senki úgy nem vallá,
senki, miként én, úgy nem érezé.

Gyermekkoromban, öntudatlanul bár,
Igéidet rebegték ajkaim,
Sejtvén, hogy egykor te lész csillagom majd
Az élet sötét kétes utain.

Az ifjúság és szerelem korában
Rózsákkal hintett pályatér helyett
Én a tövises ösvényt választám, mely
Közelebb vitte hozzád lelkemet.

S midőn a percnyi üdvösség tűntével
A fájdalomnak órája ütött,
S kétségbeesésem, mint tenger árja
Összecsapott immár fejem fölött,

S mint forgó örvény, vitt, sodort magával,
Körülem fonván csábos karjait,
S hogy szabaduljak égő kínjaimtól,
Idő előtti, kora sírba hítt:

Oh ekkor – ekkor... az önfenntartásnak
Sugallatából, mint rémült hajós,
Ki a tengerbe hányja kincseit, hogy
Megmenthesse a süllyedő hajót:

Úgy téptem én ki – s jaj, hogy ezt cselekvém! –
Keblemből minden drága érzeményt;
Föláldozám az élet gazdagságát
Egy értéktelen, koldus életért.

Csak egy maradt, egy szent kép birtokomban;
Feldúlt egyházam oltárképe volt;
Tekintetem föl, a magasba hívá,
Míg térdem le, a porba roskadott.

A vakmerő kéz, mely letépni nyílt fel,
Imádkozásra fonta ujjait;
Nehéz sohaj szállt fohászkodva hozzá
Az ajakról, mely káromlásra nyílt.

Te képed volt ez, oh költészet! képed,
Az egyetlen kincs, mely enyim maradt,
Mely hajnalt küldött hosszú éjszakámra,
Vetvén reám egy fényes sugarat.

Oh, ne vond vissza e sugárt lelkemtől –
Mint égető nap, áradjon reám
Habár fényedben, oh én istenségem,
Foszló harmatcsepp leszek én csupán!

(1828–1868)

(Forrás: Magyar költőnők antológiája,
Enciklopédia Kiadó, Budapest, 1997., 88–89. old.)

181 éve született Szendrey Júlia

Szendrey Júlia (Keszthely, 1828. december 29. – Pest, 1868. szeptember 6.) költő, író; előbb Petőfi Sándor, majd Horvát Árpád történész felesége.




Barabás Miklós festménye

1846. szeptember 8-án találkozott először az akkor már ismert és elismert alkotónak számító Petőfi Sándorral Nagykárolyban. A költő legfontosabb múzsája lett, hozzá írta többek között a Nem csoda, ha újra élek, később a Reszket a bokor, mert…, a Szeptember végén, a Minek nevezzelek? és az Itt van az ősz, itt van újra című verseit.
Ezt az ismeretséget apja nem nézte jó szemmel, hiszen számára az akkori alszolgabíró, Uray Endre megfelelőbb vő volt.

Hogy miért is egyezett bele Petőfivel kötendő házasságába?
Ady Endre írása szerint:
„De bizony én úgy érzem, hogy az öreg Szendrey okosan zordoskodott és komédiázott, már azért is, mert abban az időben a komédiázás volt az őszinteség divatos formája. Gondolta az öreg Ignác úr: ez a leány így is, úgy is bolondot fog csinálni, összekerült egy másik bolonddal, ez a legokosabb megoldás. Legyenek egymáséi, hozomány se kell, támogatás sem, lelkiismeretesség sem, az övék lesz, hála istennek, mindenért minden felelősség.”
– Ady Endre: Petőfi nem alkuszik


Az utókor is vegyesen ítéli meg Petőfi Sándorhoz fűződő kapcsolatát és második házasságát. Szendrey Júlia érzéseiről így vallott halálos ágyán atyjának írt levelében: "Apám azt mondta, hogy én boldogtalan leszek Sándor mellett. Asszonynak még nem adatott olyan boldogság, mint amit én éreztem, mikor együtt voltunk Sándorommal. Királynője voltam, imádott engem és én imádtam őt. Mi voltunk a legboldogabb emberpár a világon s ha a végzet közbe nem szól, ma is azok volnánk."

Arany János: Hídavatás

Zichy Mihály illusztrációja, a Hídavatás című vershez



Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!"
És kártya perdül, kártya mén;
Bedobta... késő visszavenni:
Ez az utolsó tétemény:
"Egy fiatal élet-remény."

A kártya nem "fest", - a fiúnak
Vérgyöngy izzad ki homlokán.
Tét elveszett!... ő vándorútnak
- Most már remény nélkül, magán --
Indúl a késő éjszakán.

Előtte a folyam, az új hid,
Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet.

Halad középig, hova záros
Kapcsát ereszték mesteri;
Éjfélt is a négy parti város
Tornyában sorra elveri; -
Lenn, csillagok száz-ezeri.

S amint az óra, csengve, bongva,
Ki véknyan üt, ki vastagon,
S ő néz a visszás csillagokba:
Kél egy-egy árnyék a habon:
Ősz, gyermek, ifju, hajadon.

Elébb csak a fej nő ki állig,
S körülforog kiváncsian;
Majd az egész termet kiválik
S ujjonganak mindannyian:
"Uj hid! avatni mind! vigan."

"Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!"
Fehérben ifju és leány
Ölelkezik s a hídon van már:
"Egymásé a halál után!"
S buknak, - mint egykor igazán.

Taps várja. - "Most a millióson
Van a sor: bátran, öregem!" -
"Ha megszökött minden adósom:
Igy szökni tisztesebb nekem!"
S elsímul a víz tükre lenn.

Hivatlanul is jönnek aztán
A harmadik, a negyedik:
"Én a quaternót elszalasztám!"
"Én a becsűletet, - pedig
Viseltem négy évtizedig."

S kört körre hány a barna hullám,
Amint letűnnek, itt vagy ott.
Jön egy fiú: "Én most tanúlám
Az elsőt; pénzem elfogyott:
Nem adtak: ugrom hát nagyot!"

Egy tisztes agg, fehér szakállal,
Lassan a hídra vánszorog:
"Hordozta ez, míg birta vállal,
A létet: mégis nyomorog! -
Fogadd be, nyílt örvény-torok!

Unalmas arc, félig kifestve -
Egy úri nő lomhán kikel:
"Ah, kínos élet: reggel, estve
Öltözni és vetkezni kell!"
Ezt is hullámok nyelik el.

Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
Csörtet fel és vigyorgva mond:
"Enyém a hadvezéri pálca,
Mely megveré Napleont!"
A többi sugdos: "a bolond!..."

Szurtos fiú ennek nyakába
Hátul röhögve ott terem
S ketten repűlnek a Dunába:
"Lábszijjra várt a mesterem:
No, várjon, míg megkérlelem!"

"Én dús vagyok" kiált egy másik
S élvezni többé nem tudom! -"
"Én hű valék a kézfogásig
S elvette Alfréd a hugom'!"
Eltűnnek mind, a járt uton.

"Párbajban ezt én így fogadtam:
Menj hát elül, sötét golyó!" --
"Én a szemérmet félrehagytam,
És íme, az lőn bosszuló:
Most vőlegényem a folyó. -"

Igy, s már nem egyenkint, - seregben,
Cikázva, némán ugranak,
Mint röpke hal a tengerekben;
Vagy mint csoportos madarak
Föl-fölreppenve, szállanak.

Órjás szemekben hull e zápor,
Lenn táncol órjás buborék;
Félkörben az öngyilkos tábor
Zúg fel s le, mint malomkerék;
A Duna győzi s adja még.

Néz a fiú... nem látja többé,
Elméje bódult, szeme vak;
De, amint sűrübbé, sűrübbé
Nő a veszélyes forgatag:
Megérzi sodrát, hogy ragad.

S nincs ellenállás e viharnak, -
Széttörni e varázsgyürüt
Nincsen hatalma földi karnak. -
Mire az óra egyet üt:
Üres a híd, - csend mindenütt.

(1877. augusztus 22.)

A magyar kártya napja

A 19. század közepén kialakult, csak Magyarországra és a magyarok lakta területekre jellemző kártyatípus. Hasonló kártyák vannak más országokban is, de ott eltérő lapszámmal illetve grafikával. A magyar kártya pakli 32 lapból áll.


A kártyázás jelenlétéről a XV. század közepétől tudósítanak a krónikások. Corvin Mátyás udvarában már kártyáztak a főurak, vélhetően itáliai festők ismertették meg a tarot képeivel az uralkodót és hitvesét. Szépművészeti emlék ebből a korból egy esztergomi freskó, melyet a XV. század végén festett a florence-i Albert mester Vitéz János palotájának falára.


Mátyás könyvtárának egyik kódexében a Mantegna tarokk "Euterpe" feliratú lapját is megtalálták.
A magyarországi kártyafestészet első tárgyi emlékét az 1560-as évekből ismerjük. A lengyel származású vándornyomdász, Hofhalter Rafael metszett német sorozatjelű kártyát, melynek néhány lapját egy bécsi gyűjteményben őrzik.

Ennél jóval korábban - 1450 körül - délnémet kártyafestő műhelyében készült acsak Hofamterspiel néven ismert játék, melynek egyik 12 lapos sorozata a magyar udvartartás alakjait mutatja be.

A magyarországi kártyagyártás története valójában 1714-ben kezdődik. A török hódoltságot követően ekkor említik Budán mesterségként a kártyafestést.
A XVIII. század közepétől aztán Buda mellett Győrben, Sopronban és Pozsonyban is gyártottak kártyát.
Pesten 1770. után ketten, 1805-ben öten, 1830. körül már tízen éltek e szakmából. A hazai kártyázási kedv növekedése együtt járt a kártyafestők számának gyarapodásával.
A XVIII. század második felétől a történelmi Magyarország 16 városában működött kártyafestő műhely, illetve kártyagyár. Sopron, Győr, Kőszeg, Vágújhely, Pozsony, Nyitra, Nagyszombat, Pest, Buda, Kassa, Kecskemét, Szeged, Debrecen, Arad, Temesvár, Brassó szerepel ezen a listán és a készítők neve száznál is több. Gyakran ismert pesti és bécsi illusztrátorok dolgoztak a kártyafestők megrendelésére: Hoschek Antal, Tyroler József, Josef Sürch, Josef Neumayer és mások.
A kártyakészítők termékválasztékában a hagyományos, regionális típusok mellett egyedi tervezésű játékok is feltűnnek, melyeket kis példányszámban inkább a polgári- és arisztokrata köröknek készítettek.
A technológia mindenkor lépést tartott az adott kor sokszorosítási eljárásaival. A kártyaképeket fametszetről, később réz- és acélmetszetről készítették, kézzel, illetve sablonnal színezték. A XIX. század második felétől a litográfia, majd a krómlitográfia volt a gyártási eljárás.


A XX. században az ofszet nyomtatással érkezett el a korlátlan lehetőségek korszaka. Ezzel együtt a míves kártyaremeklések ideje is lejárt, a játékkártya olcsó tömegcikk lett. A XIX. század közepén dolgoztak Pesten a kártyafestő Gierglek, Károly, János és István - utóbbi egyik alapítója volt az Első Magyar Kártyagyár Részvénytársulatnak.

A kártyagyártás és forgalmazás szabályozására európai minták alapján a kártyabélyegzés (1850-1950.) és a zárjegy (1880-1950.) intézményét vezették be. Ezt követően a játékkártya illetéket a termék árába építették, végül megszüntették.

forrás: http://www.kartya-jatek.hu

“Az embert nem a születés, a földi rang avatja előkelővé, hanem a szellem és a jellem.” (Goethe)


2009. december 28., hétfő

Vidám szalag - keresztszemes







Szabó Lőrinc - Örök változás


Ne szégyelld! Nap kél, nap száll. Arcodat
építi-bontja perc és gondolat,
ég felhőit a szél. A tavalyi
hóra gondolsz? Eltünt? Az igazi
bökkenő itt is más: a hova lett
nem azt mondja, hogy nincs! Dísztelenebb
a beszéded, de csupa mozdulat,
mint a Kezdeté: főnév-ragokat
rügyez s jelzőbe borúl az ige:
isten van a nyelvtanban: amibe
kapcsolni tudsz, amire van szavad,
mindaz lehetsz, mindaz vagy! Mialatt
csodáltál, csoda lettél. Te, vagy én?
Megközelíthetetlen, mint a fény,
ama Vaké, a titok: rostjaink
szétszárnyalnak, lazuló rácsain
szökik a lélek, nem is egy, de száz.
Mi vagy? Ne szégyelld: örök változás!

Krúdy Gyula gondolata


"Manapság, mikor mindnyájan egyenlők és demokraták vagyunk, mindenki mulathatna, kacaghatna kedvére, de hát nincs már min kacagni. A jókedv, miután demokrata lett, veszített értékéből."

944 éve történt

1065 – Londonban megnyitják a Westminsteri Apátságot.

a londoni Westminster-apátság külső képe.

E templom építését a XIII. század közepe táján kezdték meg, de csak a XVI. század első negyedében fejezték be: ekkor épült a híres VII. Henrik-kápolna, melyben a nevezett király nyugszik. Ez a körüljárós apszissal is rendelkező egyhajós nagyterem az angol gótika utolsó időszakára jellemző, amikor a függőleges stílus helyébe a Tudor-stílus lépett. A falak itt már szinte eltűntek, helyüket a nagy üvegablakok foglalták el, légiesen finom kővázukkal.
A Westminster-apátság London építészetileg és történelmileg egyik legjelentősebb műemléke, az angol gótikus építészet remekműve.


A székesegyház hagyományosan az angol királyok koronázási és temetkezési helye, funkciója alapján egy gyülekezet nélküli templom. Helyén eredetileg egy 750 körül alapított bencés apátság preromán stílusú kolostortemploma állt. A templomot már akkor West Minsternek nevezték arról a városrészről, ahol áll. A Westminster-apátságot Hitvalló Edward, az utolsó angolszász király építtette 1045 és 1065 között, de a felszentelésekor, amelyet 1065. december 28-án tartottak, már súlyos beteg volt és néhány nappal később meghalt. Szentté avatása után (1161) itt temették el.


1245-ben III. Henrik kezdte el a mai templom építését korai gótikus stílusban, amely francia ihletésű. Egyes föltételezések szerint első mestere, Henry de Reynes francia származású volt és a reimsi katedrálist tekintette példának. A székesegyház mérműves ablakai Anglia legszebb gótikus ablakai közé tartoznak. A nagyméretű, háromhajós épület ötoldalú, öt kápolnával körülvett szentéllyel zárul. A nyugati homlokzat alsó része a 15. századból származik. A pompás VII. Henrik-kápolna – Európa egyik legszebb késő gótikus műemléke – 1503 és 1519 között épült. A két tornyot 1722 és 1745 között emelték. A háromhajós belső térben az angol gótika mindhárom nagy korszakának emlékeit megtaláljuk: a korai angol, a dekoratív és a függőleges gótikát.
Hódító Vilmos kora óta Anglia illetve az Egyesült Királyság valamennyi királyát itt koronázták meg, kivéve V. és VIII. Edwardot, akik nem lettek megkoronázva. A szertartást a hagyomány szerint a canterbury-i érsek celebrálja. II. György haláláig (1760) ez volt a királyok temetkezési helye is. Egy ideje nem csak uralkodókat, hanem főnemeseket, katonákat, művészeket és tudósokat is temetnek ide.

Karinthy Frigyes: Berda József


Csattogj fogam most! Had töltöm kedvemet!
S te jó gyomor, válaszd a nedveket!
Kitünő kedvem van, angyal lakik ma nálam.
Lám, a levesbe is belecsorog nyálam!
Remeg a töltelék, villám alátolom,
Szemem is kidülled, ahogy lapátolom.
Leesett a földre? Oda se neki!
Onnan is megeszem, most gyere ki!
Most még egy kicsi bort, legyen, amit szíjjak!
Hasam kerületén megoldom a szíjat,
Alul-felül hangzik vidám böfögésem,
S órákig elülök árnyékban a széken.