146 éve történt - meghalt Teleki Blanka grófnő

1862. október 25-én Párizsban meghalt Teleki Blanka grófnő, reformpedagógus, a női egyenjogúságért folytatott küzdelem élharcosa.

Erdélyi arisztokrata családban, Nagybánya közelében született. Fiatalon Münchenben és Párizsban festészetet, Budán Ferenczy Istvánnál szobrászatot tanult.

Későbbi pályájára a legnagyobb hatással mégis nagynénje, Brunszvik Teréz volt, aki magával vitte külföldi utazásaira.

Brunszvik Teréz

Blanka is a nőnevelést választotta hivatásául: 1846-ban magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet nyitott Pesten, a mai Szabadság téren. Ez az iskola számít az első olyan magyarországi leányiskolának, ahol szakszerű oktatás folyt. A kiváló tanárok között volt Vasvári Pál (történelem), Hanák János (természetrajz) és Leövey Klára (nevelőnő).

A szabadságharc alatt, 1848 végén kénytelen volt az intézetet bezárni; Leövey Klárával előbb Debrecenbe, Nagyváradra, végül Szegedre menekült.

Teleki Blanka zászlót ad át Vasvárinak

A szabadságharc bukása után részt vett a forradalmárok rejtegetésében. Miután a bécsi rendőrség kezére jutott Teleki Blanka levelezése, 1851-ben Bécsben elfogták és Pestre, az Újépületbe szállították. 1853-ban a haditörvényszék 10 évi várfogaságra ítélte; az ítéletet is az Újépületben hirdették ki. Teleki Blanka Brünnben, Olmützben és végül Kufsteinben raboskodott.
Miután 1857. május 11-én amnesztiával szabadult a kufsteini börtönből, többé nem tért haza; Ausztriában, majd Franciaországban élt, húgánál. Ekkor a menekültek ügyét karolta fel. Párizsban érte a halál.

Teleki Blanka írása: Elébb reform, aztán női emancipáció
1848 május 7.

Ki van mondva a szabadság, testvériség, egyenlőség elve. Következetességből szóba hozatik a nők emancipációja, hol komolyan, hol gúnyból - Mindkettőnek örvendünk.
Természetes, hogy szabadságra vágynak a nők is, hogy vad önkénynek tekintik, ha a törvény száraz szavakkal kimondja örök kiskorúságukat - de aligha Magyarország hölgyei az emancipációnak most még jobb hasznát tudnák venni, mint a bécsi szomszédok.
Gyermekek vagyunk, kiskorúak nemcsak a törvény, hanem a szellem ítélőszéke előtt. Kisszerű önérdektől menekülni még nem tudunk, külsőségekben keressük a szabadságot.

Lelkesednek néhányan közülünk, s a halálra fáradt Kossuthnak április 15-én a zápot dacára, hosszasan mondják el hálájokat, hogy "özvegyen nem maradtak" . . . egy lelkes éljen nőajakról a tömegben többet ért ezen önzéssugallta imánál.
Lelkesedünk újra, s már-már felcsapunk a nemzetőrökkel, amazon seregről álmodozunk . . . gyönyörű karikatúrákra adunk alkalmat.
Harmadszor lelkesedünk, s ím a "Brüder, Kameraden!!" számára fehér zászlót hímezünk . . . bár Bécsben ne hagyta volna a küldöttség.

Ne így, hazám hölgyei! kacérkodni a szabadsággal nem szabad, azt magára ölteni, mert divat, mert jól áll, szentségtörés - de kötelessége mindenkinek magát arra képessé tenni, hogy e szent szó értelmét egész nagyszerűségében felfoghassa.
A szellemi szabadság megtermi maga gyümölcsét annak idejében a társasági viszonyokban is. Szabadítsuk fel a szellemet közöttünk - erre nem kell törvény, nem kegyelem - reformáljuk önmagunkat.

Erény, lelki erő, szellemi kifejlődés, nélkülözhetése a lélektörpítő fényűzési semmiségeknek, fogékonyság a nagy eszmék felfogására, kitartás ott, hol nagyszerű dolgok forognak kérdésben - ezt tűzzük ki célul, erre törekedjünk. Bálványozott bábok voltunk, legyünk emberekké.
Legyünk érdemesek arra, hogy társainknak nevezzenek a forradalom fiai.
Minden no, kinek testvére, kedvese, férje van, tegyen úgy, mint Petőfiné, nyújtsa oda elszántsággal kedveltjének a kardot, s ébressze benne azon erős hitet, hogy nem gyámoltalan hölgyet hagy honn, hanem erőslelkű nőt, kit a vész órája készen talál.
Hatalmas téren áll a nő, ha felfogja helyzete egész fontosságát. Kezében a jövő nemzedék. A magánkörben, a családi élet oltárán erélyesen állni, kötelességét mint honleány, mint nő, mint anya lelkiismeretesen betölteni, ez most feladata.
Itt, nem a nyilvánosság mezején veheti le magától a kiskorúság bélyegét, melyet eddig nem állása a polgári társaságban, hanem gyávasága tűzött rá, s ferde neveltetése. - Igen, ferde neveltetése!

Értsétek meg jól a kor intését, ti anyák, neveljétek leányaitokat úgy, hogy megfeleljenek a forradalom igényeinek. A forradalom embereket követel. Neveljétek leányaitokat emberekké, nem pedig ephemer, minél hamarább férjhez-adandó lényekké, mintha a nő, hasonlóan a lepkéhez, elérte volna rendeltetése végcélját, mikor a pártát leoldják fejéről.
- Az élet hosszú, a leányból anya lesz, honpolgárok anyja, s a haza számot kér tőle fiaiért. -

Anyák emberekké neveljétek a hon leányait.
Azért:
- Vegyétek ki rögtön leányaitokat a gouvernantek kezei közül. Saját szemeitekkel őrködjetek a hon kincsei felett.
- Adjatok leányaitoknak lelkes nemzeti tanítókat, kik a tudománnyal együtt szilárd elveket s hazaszeretetet oltanak szíveikbe.
- Mellõzzétek a zongorát, ezt a lélekölő idővesztegetést, melyet félredob az eszes lány, mihelyt férjhez ment. Tanuljon helyette dallani. Égi ajándékul adá nekünk teremtőnk a hangot, hogy legyen tolmácsa lelkünk érzelmeinek ott, hol a nyelv ezt nem bírja.
- Fordítsatok több időt a tudományokra. - Történet, ez adhat egyedül szélesebb világnézetet, ez ragad ki bennünket a köznapiasság kisszerû köréből. - Erkölcstan tanítsa a leányt jót rossztól megkülönböztetni, hogy meggyőződésből kövesse az erény útját, ne csak sejtelemből.
- Taníttassátok röviden az egészségtant: így megelőzitek mindazon untató gyengélkedéseket s szeszélyeket, melyeknek annyian áldozzák fel családjok boldogságát.
- Végre ne pazarolja többé leány idejét hasztalan női munkára, ezek által jelleme csak silányul. - - Tanuljon varrni fehérneműt, ruhát - ha kell - , de ne kössön sapkákat, dohányzacskókat, hogy aztán ajándékaival az üres arszlánsereg kérkedjék.

Így reformáljuk leánykáink tanuló-termét. Magunk pedig rontsuk le körültük a hamis istenek oltárait, melyeknek áldoztunk. Legyünk egyszerűek, nemesek szívben és külsőben: szakasszuk szét a conveienz-szőtte üres viszonyokat - keressünk szellemi élvezetet, keressük a kitûnő elméket, kiknek ragyogó észfáklyája nappalra derítheti lelkünk homályát.

A forradalom kiemelte ifjainkat a köznapiasság süllyesztő porából. Messze haladtak a fiatal sasok, merész reptökben megközelítik az ideált. Legyünk ébren, polgártársnéim! a kor rohanó gyorsasággal változtatja át az életet, elmaradnunk nem szabad, nem lehet.
Előre, hazám leányai, fejlődjünk, szilárduljunk, hadd legyen valóság a három szent szó: egyenlőség, testvériség, szabadság!