1547. október 9. - megszületett Cervantes

461 éve történt
Megszületett Miguel de Cervantes spanyol író

A reneszánsz emberöltői alatt az addig csak szórványosan megjelenő regény az olvasók körében - mennél több az olvasó, annál inkább - népszerű olvasmánnyá válik. Tehát az írók egyre több regényt írnak. De a költészet mellett a széppróza még mindig az irodalom határvidékéhez tartozik.
A XVI. század regénye jellegben is, az olvasók tudatában is hasonlatos ahhoz, amit manapság ponyvairodalomnak nevezünk: a könnyű, felületes szórakozást szolgálja, de nagyon népszerű. Ennek a kalandos irodalomnak legkedveltebb hősei a bátor lovagok, akik mindamaz erényeknek hordozói, amelyet a feudális uralkodó osztály beleképzelt elődeibe. A kalandorponyva másik fajtája a pikareszk-regény (újabban használatos kifejezéssel: kópé-regény) volt, amelynek hősei kalandor csavargók (spanyolul picarók), akik csaknem olyan képtelen viszontagságokon mennek keresztül, mint a lovagregények hősei, de nem erényeik, hanem leleményük folytán lábalnak ki minden bajból.
Ezek a kalandregények egyenes elődei a későbbi, a XIX. századtól fogva egyre jobban elburjánzó bűnügyi cowboy, légiós és egyéb ponyvának. Az irodalom értői ugyanolyan megvetéssel és aggodalommal tekintettek rájuk, mint manapság a kulturpolitikusok az eláradó, pusztán szórakoztató irodalomra. A jó ízlésű és jó műveltségű spanyolok ugyanúgy kárhoztatták a lovagregényeket, mint olasz vagy francia kortársaik.
1605-ben megjelent egy regény, amelynek az első pillanatokban azért volt sikere, mert azt hitték, hogy egy minden eddiginél érdekesebb, kalandosabb lovagregény. Hosszú címe így hangzik: Az elmés, nemes Don Quijote de la Mancha.

Kitűnő novellákat is ír, amelyek a Példás elbeszélések című kötetben jelennek meg. Ennek a műfajnak is bravúros mestere. Realitás és képzelet szövődik izgalmasan, fordulatosan, elbájolóan a Cervantes-novellákban, példát adva a sokkal későbbi elbeszélők számára. Ez a kötet az összekötő híd Boccaccio és a XIX. század nagy novellistái között.


A főmű azonban a Don Quijote. Ezzel áll Cervantes a világirodalom főszereplői között. A regény formáját tekintve: lovagregény. Csakhogy egy olyan lovagról szól, aki rengeteg lovaghistóriát olvasott össze, és elhiszi, ami a hajmeresztő, kalandos történetekben áll. Elhiszi a régi idejétmúlt (és a maguk idejében sem érvényesült) erényeket, s maga is olyan nemes lelkű kóbor lovag akar lenni, mint olvasmányainak hősei.
Így indul el a világba kalandokat keresni, kísérőnek véve maga mellé a földhöztapadt, képzelet nélküli, de józan paraszt Sancho Panzát, aki „fegyvernöke" lesz, minthogy a lovagoknak illő, hogy fegyverhordozó szolgájuk legyenEz a Don Quijote tulajdonképpen igen ütődött alak, de ez az ütődött alak a maga lelki emelkedettségével, jóhiszeműségével, ostoba, de igaz emberre valló ábrándjaival a kalandok során egyre rokonszenvesebbé válik.
A kalandok mulatságosabbnál mulatságosabbak, a Don Quijote a világirodalom egyik legszórakoztatóbb könyve. Hanem ahogy a nemes lovag egyre-másra pórul jár, mivel képtelen felmérni a valóságot, az olvasó egyre tragikusabbnak érzi a sorsát. A történet egyszerre a lovageszmények kifigurázása és a nemes lelkű ember szükség szerinti tragédiája. Az első kötetből még inkább a csúfolódás, a valóság félreértésének bírálata világlik ki, a második kötet - amely semmivel sem kevésbé mulatságos - már azt az utat mutatja meg, amelyen a saját kárán tanult férfi lassanként kiábrándul hamis eszméiből.

A mű megszületése óta egy pillanatra sem volt elfelejtett írás, már a maga korában fordítani kezdték, s nincs kulturált nyelv, amelyen ne volna olvasható. Több mint háromszáz éve a világirodalom egyik legtöbbet olvasott könyve. Hőse, Don Quijote már rég ki is lépett a lapok közül, és közismert alakká, egy mindig ismert magatartás típusfigurájává változott. Ő az emelkedett lelkű, igazi derék ember, aki félreismeri a valóságot, és ezért minduntalan pórul jár. Mindig voltak, mindig lesznek Don Quijoték.

Cervantes Saavedra, Miguel de kortársai:
- William Shakespeare


Hegedűs Géza /részlet/

forrás: http://www.literatura.hu/irok/barokk/cervantes.htm