Giuseppe Fortunino Francesco Verdi
1813. október 10. - 1901. január 27.
1813. október 10. - 1901. január 27.
A 19. század legnépszerűbb olasz zeneszerzője volt, az operának (Mozart és Wagner mellett) kimagasló egyénisége. Műveit ma is nagy sikerrel játsszák világszerte, néhány operarészlete igazi slágerré vált, mint pl. a La donna è mobile (Az asszony ingatag) a Rigolettoból. A francia és német befolyásokat követve áttörte korának bel canto kliséit, és a zenedráma szolgálatába állította az éneket, kritikusai emiatt gyakran nyersnek, csiszolatlannak minősítették zenéjét. Mesterműveket alkotott mint fiatalember, mint érett komponista és mint idős zseni, melyeket a mai napig a világ összes operaházában előadnak.
Igazán világhírű alkotóvá azonban csak a Victor Hugo A király mulat című színdarabja alapján készült Rigoletto, a Cammarano romantikus történetére épülő Trubadúr, valamint ifj. Alexander Dumas a párizsi félvilágban játszódó A kaméliás hölgy című regényére komponált Traviata című operái tették. Verdi ezen operái nem csak szokatlan témaválasztásukkal, hanem az egyes felvonások drámaiságával arattak sikert.
Képes volt jellemezni az esemény legfőbb szereplőit és hősei lelki élményeit- a feszítő szenvedélyektől egészen a szerelem gyöngéd megnyilvánulásáig. Vokális dallamvezetése felölelt minden emberi érzelmet.
A szicíliai vecsernye, Az álarcosbál, A végzet hatalma és a Don Carlos című operák után, melyek az érett mester figyelemre méltó alkotásai, megszületik Verdi leghíresebb operája , az Aida. Ez a mű az egyiptomi kormány megrendelésére készült, a Szuezi-csatorna megnyitásának ünnepségére 1871-ben. A mesés képzelet és a realisztikus meggyőző erő drámája a szerzőben mint egy látványos opera fogant meg. Különböző egzotikus elemeket alkalmazott (még egyiptomi trombitákat is), miközben áthidalta a régi operasémát és a zárt számokat, s egységesen megszerkesztett drámát alkotott.
A mű egzotikusan hatott, mégis alkotójának tipikusan olasz érzelmeit tükrözte. Művészete csúcspontján Verdi hosszú időre visszavonult. E csendes időszaka 16 évig tartott. Ezidőben alkotta a Requiemet, amely nem pusztán katólikus gyászmise, hanem a legőszintébb dal az embernek a szenvedésektől való megváltásáról. Verdi ezt rendkívüli drámai erővel, peraszerűen felfogott kórus- és szólóénekek segítségével oldotta meg.
Verdi a fiatal Olaszország számára az ország egyesítéséért vívott forradalmi küzdelem politikai szimbólumává vált. Garibaldi és a köztársoság híve volt (parlamenti képviselőnek is megválasztották). A ,,Viva Verdi" felkiáltás valaha politikai gesztusként hatott, mivel Verdi neve a ,,Viva Vittoro Emmanuelle Re "Italia" jelszót rövidítette. A monarchiával azonban nem értett egyet. A művészet új tendenciái, az országban terjedő wagneri eklekticizmus szintén ellentétes volt nézeteivel.
Hetvenöt évesen alkotta az Ottelot, amelyben új színben jelenik meg az opera drámaisága. Az ellentétek és szélsőséges indulatok jellemzik. A mű zseniális szintézisét képviseli mindannak, amit Verdi művészetében elért.
Nyolcvan évesen megkomponálta a Falstaff című vígoperát Shakespeare A windsori víg nők című műve alapján. E mű olyan tökéletesen kiegyensúlyozott, realisztikusan átérzett és mesteri a polifonikus megoldása, hogy Verdi kései operastílusa minden idők zeneszerzői tudásának kútfőjévé vált.
Képes volt jellemezni az esemény legfőbb szereplőit és hősei lelki élményeit- a feszítő szenvedélyektől egészen a szerelem gyöngéd megnyilvánulásáig. Vokális dallamvezetése felölelt minden emberi érzelmet.
A szicíliai vecsernye, Az álarcosbál, A végzet hatalma és a Don Carlos című operák után, melyek az érett mester figyelemre méltó alkotásai, megszületik Verdi leghíresebb operája , az Aida. Ez a mű az egyiptomi kormány megrendelésére készült, a Szuezi-csatorna megnyitásának ünnepségére 1871-ben. A mesés képzelet és a realisztikus meggyőző erő drámája a szerzőben mint egy látványos opera fogant meg. Különböző egzotikus elemeket alkalmazott (még egyiptomi trombitákat is), miközben áthidalta a régi operasémát és a zárt számokat, s egységesen megszerkesztett drámát alkotott.
A mű egzotikusan hatott, mégis alkotójának tipikusan olasz érzelmeit tükrözte. Művészete csúcspontján Verdi hosszú időre visszavonult. E csendes időszaka 16 évig tartott. Ezidőben alkotta a Requiemet, amely nem pusztán katólikus gyászmise, hanem a legőszintébb dal az embernek a szenvedésektől való megváltásáról. Verdi ezt rendkívüli drámai erővel, peraszerűen felfogott kórus- és szólóénekek segítségével oldotta meg.Verdi a fiatal Olaszország számára az ország egyesítéséért vívott forradalmi küzdelem politikai szimbólumává vált. Garibaldi és a köztársoság híve volt (parlamenti képviselőnek is megválasztották). A ,,Viva Verdi" felkiáltás valaha politikai gesztusként hatott, mivel Verdi neve a ,,Viva Vittoro Emmanuelle Re "Italia" jelszót rövidítette. A monarchiával azonban nem értett egyet. A művészet új tendenciái, az országban terjedő wagneri eklekticizmus szintén ellentétes volt nézeteivel.
Hetvenöt évesen alkotta az Ottelot, amelyben új színben jelenik meg az opera drámaisága. Az ellentétek és szélsőséges indulatok jellemzik. A mű zseniális szintézisét képviseli mindannak, amit Verdi művészetében elért.
Nyolcvan évesen megkomponálta a Falstaff című vígoperát Shakespeare A windsori víg nők című műve alapján. E mű olyan tökéletesen kiegyensúlyozott, realisztikusan átérzett és mesteri a polifonikus megoldása, hogy Verdi kései operastílusa minden idők zeneszerzői tudásának kútfőjévé vált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése