Orlai Petrich Soma (Mezőberény, 1822. október 22. – Budapest, 1880. június 5.) festőművész, a történeti festészet jeles alakja
Felvidéki eredetű evangélikus családban született; anyai ágon Petőfi Sándor másod-unokatestvére. Középiskoláit Mezőberényben, Szarvason és Sopronban végezte, Pápán pedig jogi végzettséget szerzett. Tanulmányi egy részét Petőfivel és Jókaival töltötte, hatásukra írogatott is. 1846-tól festészeti tanulmányokat folytatott Bécsben Ferdinand Georg Waldmüllernél, Münchenben Wilhelm von Kaulbachnál, később Rómában és Párizsban. Egy ideig Debrecenben arcképfestésből jól megélt, majd ismét Bécsben telepedett le, de a pesti állandó műtárlat megalakulása után Pestre költözött. 1854-ben feleségül vette Névery Ninát. Az 1861-től az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgató-választmányi tagja, olyan neves festők társaságában, mint Barabás Miklós, Zichy Jenő, Than Mór.
Nevezetesebb művei Bár szellemi erejét a megújuló fejgörcsei folytonosan zsibbasztották, szorgalmasabb festőnk alig volt nála; 1851-től, mikor Szent István ébredése c. kompozícióját a műegyesületben kiállította, úgyszólván utolsó napjáig folyton dolgozott.
II. Lajos király holttestének megtalálása a Csele patakban (1851)
Búcsú a csata előtt (1853)
Hagyjátok hozzám jönni a kisdedeket (1854) oltárkép a mezőberényi evangélikus templomban
Szerelmi dalnok (1855)
Milton az elveszett paradicsomot tollba mondja (e műve Munkácsyt később világhírű Miltonjának megfestésére buzdította)
Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Károly első találkozása (1859)
Zách Felicián (1860)
Vak Béla (1864)
Attila és Vigil (1864)
Attila halála (1867) Erzsébet és Mária királynők a novigrádi fogságban (1864) (utolsó nagyobb műve)
Felvidéki eredetű evangélikus családban született; anyai ágon Petőfi Sándor másod-unokatestvére. Középiskoláit Mezőberényben, Szarvason és Sopronban végezte, Pápán pedig jogi végzettséget szerzett. Tanulmányi egy részét Petőfivel és Jókaival töltötte, hatásukra írogatott is. 1846-tól festészeti tanulmányokat folytatott Bécsben Ferdinand Georg Waldmüllernél, Münchenben Wilhelm von Kaulbachnál, később Rómában és Párizsban. Egy ideig Debrecenben arcképfestésből jól megélt, majd ismét Bécsben telepedett le, de a pesti állandó műtárlat megalakulása után Pestre költözött. 1854-ben feleségül vette Névery Ninát. Az 1861-től az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgató-választmányi tagja, olyan neves festők társaságában, mint Barabás Miklós, Zichy Jenő, Than Mór.
Nevezetesebb művei Bár szellemi erejét a megújuló fejgörcsei folytonosan zsibbasztották, szorgalmasabb festőnk alig volt nála; 1851-től, mikor Szent István ébredése c. kompozícióját a műegyesületben kiállította, úgyszólván utolsó napjáig folyton dolgozott.
II. Lajos király holttestének megtalálása a Csele patakban (1851)
Búcsú a csata előtt (1853)
Hagyjátok hozzám jönni a kisdedeket (1854) oltárkép a mezőberényi evangélikus templomban
Szerelmi dalnok (1855)
Milton az elveszett paradicsomot tollba mondja (e műve Munkácsyt később világhírű Miltonjának megfestésére buzdította)
Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Károly első találkozása (1859)
Zách Felicián (1860)
Vak Béla (1864)
Attila és Vigil (1864)
Attila halála (1867) Erzsébet és Mária királynők a novigrádi fogságban (1864) (utolsó nagyobb műve)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése