Elmélkedés

Mindenre van időd, amíg el nem kezdesz sietni.

Amikor megszületsz, teljesen üresen jössz a világra. Nem tudsz semmit, nem kötődsz semmihez. Egy teljesen tiszta, új ember vagy, nem vagy teli (na mivel?).
Aztán rövidesen elkezdenek negatív hatások érni: éhes leszel, fázol, aztán fáj, és szép lassan megtanulod, hogy mitől kell megóvnod magad. Telnek az évek, már kommunikálsz, saját tudatod van és már nem csak a fizikai fájdalmakból tanulsz, hanem a lelkiekből is.
Megfontolod a lépéseidet, a múltban történt csalódások és fájdalmak alapján meggondolod, hogy mit mondasz, miket cselekszel.
Szert teszel különböző tárgyakra, emberi kapcsolatokra, helyek ismeretére és akaratlanul is magadhoz kötöd őket: ez vagyok én, ezek a barátaim, itt lakom, ezt tettem a múltban, ez vár rám a jövőben, ez az én életem, az én történetem.

Ezzel megszületik az ego, amit hamis énként is emlegetnek: a kép, ami csak a te fejedben létezik arról, hogy ki is vagy „valójában”.A legtöbb ember az egójából él és teljesen azonosul vele.

Amíg nem hallunk róla, általában fel sem merül bennünk, hogy lehet magasabb szinten is létezni. Az egóval ugyanis van néhány probléma...
A fő probléma, hogy teljesen félelem-alapú.
Tudod, az a belső kis hang, aki egész nap beszél a fejedben: mi van ha ez történik, mi lesz ha ezt teszem, csak ez ne következzen be, stb. Az egész a történetedről szól, hogy jól jöjj ki belőle, minél több objektumot magadhoz csatolj, minél jobban megerősítsd, hogy ki is vagy Te.

Ez egy elég önző folyamat, hiszen végig abból áll, hogy elhatárold magad másoktól, legyen egy saját énképed, ami Te vagy és nem ők. Az egésznek az a célja, hogy minél több lábon állj, ezzel biztosítva a túlélésedet: a létezését annak a képnek, amit te állítottál fel magadról a fejedben. Innentől kezdve jön a képbe az állandó félelem: nehogy elveszítsem azt, aki vagyok, azt, amim van, mert akkor ki leszek én?!

A másik nagy probléma az egóval, hogy az emberi szenvedés örök forrása.
A nyugati társadalmakban azt gondoljuk, hogy az életet alapból élveznünk kellene, de mégis sokat szenvedünk. Ha érdekel a saját sorsunk, próbálunk változtatni rajta: kitűzünk célokat, elérjük őket. Szerencsés esetben jön a siker, de aztán szembesülünk vele, hogy ebből a szempontból hiábavaló volt az egész hajsza: mégsem ez volt, amit kerestünk. Megmarad a szenvedés, talán alkohol, talán drogok, végül véget vetünk az életünknek, mert már „elértük”, de mégsem jó: elveszik az illúzió, hogy majd eljön az az élethelyzet és akkor majd végre jó lesz minden (hello amerikai sztárok).

Szóval ha most is keresed azt, vagy még nem jutottál el oda, de már közel vagy, csak még egy kicsit és akkor már jó lesz, akkor vedd észre végre, hogy ez egy ismétlődő minta. Folytathatod, még játszhatod ezt egy ideig, ha még nem elég fájdalmas, de mindig ugyanarra fogsz jutni. Einstein-től szokták idézni, hogy a komoly problémákat nem lehet azon a szinten megoldani, ahol felmerültek: ha meg akarod oldani, gondolkodj a dobozon kívül.

Nyilván ugyanaz az ember vagy, aki világra jött csecsemőként évekkel ezelőtt. Dobd el a sok vackot, ami rád ragadt az évek során és kezdj el a jelenben élni (nem keverendő össze a népszerű „élj a mának” = bulizd szét az agyad módszerrel).
Amikor a jelenben élsz, akkor mindig a valódi énedből létezel. Viszont abban a pillanatban, ahogy elkezdesz a múlton vagy a jövőn elmélkedni, azonnal visszaestél az egódba és megint a sztorid alapján élsz. A múltat elképzeljük, a jövőt elképzeljük, a fejeden kívül egyik sem létezik most (próbáld ki: most tapsolj egyet holnap, vagy tegnap).

Könnyűnek hangzik, hogy élj a jelenben, de valójában nem az. Életünk nagy részében a múlton és a jövőn elmélkedünk, ahelyett, hogy egyszerűen jelen lennénk. A legkönnyebb módja, hogy visszakerülj a jelenbe, hogy kezdj el az ego helyett a szemlélő lenni. Figyeld magadat és a helyzetet amiben vagy. Ne bíráld, mert a bírálás a múltbeli tapasztalatokon alapul és megint a sztoridból jössz. Csak figyeld.
„Az vagyok, akit a pillanat megkövetel tőlem.” (Harv Eker)

Ha vannak életcéljaid és lassan haladnak, szinte garantált, hogy ennek az az oka, hogy az ego-d gátol az elérésükben. Folyamatosan figyelmeztet rá, hogy mi mehet rosszul és mindig megtalálja az okot, amiért végül most kivételesen éppen ezért és ezért nem teszed meg a következő lépést a céljaid elérése érdekében. Mindegy mi az ok. Mindig van ok. Egy nagyon jó módszer: figyeld a sietséget.
Amikor sietsz („kapkodsz), a történetedből élsz.
Ez nem feltétlenül baj, de egy biztos: nem segíti az életedet.