Szép Ernő - 1953. október 2-án meghalt

Szép Ernő (Huszt 1884. június 30. – Budapest 1953. október 2.) magyar költő, író, újságíró, színpadi szerző. Nevét ma egy drámaírói díj viseli.1884. június 30-án, Huszton született Szép Ernő magyar költő, író, újságíró, színpadi szerző.

Édesapja tanító volt a hajdúszoboszlói izraelita iskolában, édesanyja varrónő. Gyermekkorában szüleivel Debrecenbe költöztek. Iskolai tanulmányai során tette meg első írói lépéseit. 1902-ben jelent meg első verseskötete. Iskolai tanulmányai végeztével Budapestre költözött és újságíróként helyezkedett el.1908-tól a Nyugat, 1910-től az Est munkatársa.
Az I. világháborúban, 1914-ben önkéntesnek jelentkezett. 1925-től Az Újság munkatársa, a polgári liberális eszmék szószólója. 1944 augusztusában csillagos házba internálták, a svéd követség mentelmi útlevelével rövid időre szabadult. 1944. október 20. - november eleje között a nyilasok munkaszolgálatra hurcolták. 1948 után szegénységben élt; a Petőfi Társaság tagjai közé választotta.
Jó kapcsolatban volt Ady Endrével.

Csiga

Ez itten a csigaház,
Melyben a csiga tanyáz.
Ő nem Pali, se Zsiga,
Csak egy névtelen csiga.

Nincs a házán emelet,
Víz, se hideg, se meleg.
Nincs házmester, kapupénz
Végett nem nyúl itt a kéz.

Nincs villany, se lift, se gáz,
Ilyen egyszerű a ház.
S mert ily csöpp a ház: repülő
Reá bombát sose lő.

Boldog kis ház ez nagyon,
Benne békesség vagyon.
Nincs, aki irigyeli,
Hogy tán kincsekkel teli.

Tanítani merem én:
Egyszerű légy és szerény,
Ellenséged sose lesz,
Életed szép mese lesz.

SZÉP Ernő
LILA ÁKÁC

A regény Szép Ernő egyik legkiválóbb alkotása. A "privát" asszonyhoz, Margóhoz és a ligeti lányhoz, Mancihoz fűződő szerelem szálának egybefonódása tökéletes struktúrát ad Béla, a mélabús banktisztviselő csapongó monológjának, amely színgazdag, líraian árnyalt képet fest az első világháború előtti, "békebeli" Budapest társasági életéről, a ligettől a korzóig, a Gerbeaud-tól a Casino-ig, rendre benutatva az úriasszonyok, könnyű táncosnők, a kurizáló aszlánok, a kártyások világát.
A regény mintaszerű példája a szecessziónak; ha a csalódásba és csömörbe fúlt első, és a már születésekor megszakadó második szerelem naiv-ártatlan története érzelmességre hangol, a sajátos korabeli argóval kevert, bájosan pongyola és szándékosan magyartalan nyelvezet ("menés közben el voltam mosolyodva néha az utcán") a derű kiapadhatatlan forrása.
A könyv, tudjuk, önéletrajzi ihletésű, s részben tán éppen ez teszi, hogy minden könnyedsége, látszólagos súlytalansága ellenére teljes és egészen őszinte világérzést, vagy még pontosabban világhangulatot ad, melynek lényege az életnek éppen a legkisebb dolgokban való végtelen szeretete, a mindig kielégítetlen vágy, melyből a regény utolsó mondatai így adnak számot: "Barátom, volt ifjúság és volt szerelem. Nem vettem észre."

legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li2055