2008. november 20., csütörtök

98 éve - ezen a napon halt meg Lev Tolsztoj


1910 – Lev Nyikolajevics Tolsztoj Az orosz irodalom és a világirodalom egyik legnagyobb alkotója, "legragyogóbb lángelméje (* 1828)
Nagyon sok olvasó akad, akit ha megkérdezünk, hogy melyiket tartja a világ legjobb, legszebb regényének, habozás nélkül vágja rá, hogy a Háború és békét. Kétségtelen, az elbeszélő prózának ezeréves távlatokban is ez az egyik legfőbb műve. Ahányszor olvassa az ember, annyiszor talál újat és újat benne. Történelmi regény egy korszakról, hanem abban az ábrázolt korban felvonul a társadalom minden rétege. Férfiak, nők élik életüket a veszélyes történelemben, szerencse és balszerencse váltakozik, érzelmek erősödnek, gyengülnek, indulatok törnek fel, meghitt szerelmes pillanatokat nagy távlatú csataképek váltanak. A férfi olvasó szerelmes lesz Natasába, személyes barátságot köt Andrej Bolkonszkijjal és Pierre Bezuhovval. Meggyászolja Andrejt, amikor elesik a csatatéren, és együtt örül Pierre-rel, amikor végre ő lesz Natasa férje.

Ez az a nagy terjedelmű könyv, amelyet nem lehet abbahagyni — mert Tolsztoj lebilincselő író —, és nem elegendő egyszer elolvasni, részleteiben is olyan gazdag mű, hogy az ember csak újra meg újra olvasva veheti birtokába. Ezen a művészi színvonalon nem lehet túlemelkedni, ez az írni tudás teljessége.

És Tolsztoj képes volt tartani a színvonalat.
Az Anna Karenina ha nem is olyan dúsgazdag, sokágazatú, s nem törekszik ilyen teljességre, talán még szebb regény. Egy tragikus szerelem körül kitárul a már polgárosodó orosz földesúri rend világa; különféle otthonok, családok és útlehetőségek kerülnek elemzésre. Anna férje, szerelme és jó barátja — Karenin, Vronszkij és Levin — a maguk egyszeriségében három magatartást is jelképeznek. Annába pedig ugyanúgy beleszeret az olvasó, mint korábban Natasába. Az Anna Kareninát jó olvasni.
Tolsztoj gondolkodásra készteti olvasóját, megmutatja a gyötrő gondokat, de nem gyötri az olvasót. Ennek az eszméi szerint oly zordon prófétának, ha regényt ír, olyan derűje van, mint magának a természetnek.
Holott gyakran ír a lelkiismeret benső kínlódásairól, mint nagy regényében a Feltámadásban is, de számos kisebb terjedelmű elbeszélésében is. A halál is mindig jelen van. Szorongatóbb képe az emberi elmúlásnak aligha akad, mint amilyen az Ivan Iljics halála című nagyon szomorú elbeszélése.

Nincsenek megjegyzések: