A világ legelhagyottabb kontinensének meghódítása 95 évvel ezelőtt történt. A történet két felfedezőről szól, akik életüket kockáztatták azért, hogy a világ legdélibb pontján övék legyen az első lábnyom.
A Déli-sark legmagasabb pontja az 5140 m-es Vinson Massif. Hegységeiből és magasföldjeiről a Föld leghosszabb gleccserei ereszkednek alá, és itt található a Föld legdélebbi aktív vulkánja is, a 3795 m magas Erebus.
A Mount Erebus alatt egy emlékmű áll, amelyen ezek a szavak emlékeztetnek az 1911-12-es antarktiszi nyárra: „Küzdeni, kutatni, megtalálni és fel nem adni.” Az Antarktisz, Déli-sarkvidék elnevezése a görög antarktikosz szóból ered, jelentése az Arktisszal (Északi-sarkkal) szemben.
Jelenleg a Déli-sark fölött az Antarktisz, az ötödik legnagyobb kontinens terül el, azonban ez nem volt mindig így, a korábbi földtörténeti korokban a földkéreg lemezeinek vándorlása miatt a Déli-sark máshová esett. A Déli-sarknál a föld (a szikla) tengerszint közeli magasságú, azonban a jégsapka rajta átlagosan 3 kilométer vastag, ezért a jelenlegi felszíne nagy magasságban (2835 m) van.
A sarki jégtábla durván 2500 méter/év sebességgel mozog, így a Déli-sark pontos pozícióját, a jég felületéhez és a ráépített épületekhez képest időről-időre fokozatosan módosítják. Ennek megfelelően a Déli-sark helyét jelző táblát és cöveket is minden évben áthelyezik.
A közel 14 millió km2 kiterjedésű jégvilág a nagyon keskeny tundrasávot leszámítva csaknem teljesen élettelen. Az alapkőzetet átlagosan 2 km vastag jégtakaró fedi, s az erős szelek, a hihetetlenül alacsony hőmérséklet, az aszály és a hosszú sötét periódusok szinte lehetetlenné teszik a szárazföldi élőlények megtelepedését.
A földrészről mindössze két magasabb rendű növény került elő, szárazföldi emlősök, hüllők, kétéltűek és édesvízi halak pedig nem élnek a kontinensen. A partokon is csak néhány madárfaj (pingvinek, sirályfélék, halfarkasok) és kétszárnyú rovar fordul elő.
Amundsen és Scott küzdelme.
1911. végén a brit Robert Falcon Scott tengerészkapitány és a norvég Roald Amundsen útnak indult, hogy meghódítsák a Déli-sarkot. A két csapat egymástól 800 km-re ütötte fel az alaptáborát, és míg Amundsen kutyaszánnal próbálkozott, Scott kutyák nélkül, puszta emberi erővel akarta elérni a célt.
Amundsen csapata négy szánnal indult útnak október 19-én, és december 14-én, az Axel Heiberg-gleccser megmászása után el is érték a Déli-sarkot. Scott öt fős csapata 1912. január 17-én érte el a sarkot, de túl későn.
A norvég zászló már egy hónapja ott lengedezett a szélben, így a britek dicsőség nélkül voltak kénytelen elhagyni a sarkot. Sajnos ezzel nem értek véget a megpróbáltatások – a visszafelé vezető úton szörnyű hóviharba keveredtek és mindannyian ott lelték halálukat.
1912. november 12-én találták meg Scott kapitány földi maradványait.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése