Egy ember egyszer azt álmodta, hogy Istennel a part mentén indul el sétálni. Életének jelenetei vonultak el közben szeme előtt, és minden jelenethez nyomok kapcsolódtak a fövényen. Néha két nyomot fedezett fel, néha csak egyet. Azt is megfigyelte, hogy nagyobb nyomorúságok idején csak egy nyom volt látható.
Ezért megkérdezte az Urat:
„Azt figyelem, hogy életem legnyomorultabb időszakaiban csak egy nyom látszik. Pedig azt ígérted nekem, hogy állandóan mellettem leszel. Nem értem, hogy miért hagytál engem magamra ott, ahol a legnagyobb szükség lett volna Rád."
Isten így felelt:
„Barátom, azokban a napokban, amelyekben a legtöbbet szenvedtél, és rám a legnagyobb szükséged volt, és ahol csak egy nyom volt látható a fövényben, ott én vittelek téged."
Ezért megkérdezte az Urat:
„Azt figyelem, hogy életem legnyomorultabb időszakaiban csak egy nyom látszik. Pedig azt ígérted nekem, hogy állandóan mellettem leszel. Nem értem, hogy miért hagytál engem magamra ott, ahol a legnagyobb szükség lett volna Rád."
Isten így felelt:
„Barátom, azokban a napokban, amelyekben a legtöbbet szenvedtél, és rám a legnagyobb szükséged volt, és ahol csak egy nyom volt látható a fövényben, ott én vittelek téged."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése