Halottak napja

Halottak napján az elhunytakért imádkozunk, hogy könnyebben a mennyországba juthassanak. A leggyakoribb hagyomány a gyertyagyújtás, amely Jézussal függ össze.
Születésével ugyanis fényt hozott a világba. Halálával jelképezi az örök életet, vagyis az örök világosságot, amely a halottaknak fényeskedik.

Halottak napja keresztény ünnep. A katolikusok november 2-án tartják, Mindenszentek napját követően, a bizánci szertartásban a Pünkösd előtti szombaton.

Az ünnep már az ókori Rómában is létezett feralia néven. A Katolikus Egyházban először 998-ban ünnepelték. Szent Odiló clunyi apát kezdeményezése volt, hogy a Mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben a clunyi bencések hatására, a 14. században vált hivatalossá.
Az ünnepet azért látták szükségesnek, mert a keresztény gondolkodás szerint a kisebb bűnökért a lélek a purgatóriumban bűnhődik és üdvözülését meggyorsíthatja, ha az élők könyörögnek érte.
A Halottak napján gyakran mondott imádság a Halottak olvasója, amely öt tizedből áll, Jézus öt sebének emlékezetére.


Az emberek régen semmit nem dolgoztak ezen a napon. Tiltva volt a házimunka, és a vízzel való tevékenység. Úgy tartották, ha víz csobog a házban, a halott is vízben ázik. Ez csak egyike a számtalan magyar szokásnak, amelyekről a hagyományőrzők - és magam is - úgy tartják, érdemesebb lenne letörölni róluk a port, mint halloween néven átvenni valami újat.
Halottak napján terített asztal várta a hazajáró lelkeket. Ha a túlvilágiak nem fogyasztották el a nekik szánt ételt, másnap elosztogatták a város koldusai között. Ez egyike azoknak a szokásoknak, amelyek kapcsolódtak az egyházi ünnephez, amely régebben egy hétig tartott, és Halottak heteként emlegették.