Egy varjú nótát írt a dalosversenyre. Rezgett faháncs-bogáncs, amikor elzengte: - Elszáll a nyár, kár! Lucskos ősz vár már. Ha túl nagy a sár, felszállok a fár. Nem okozott bajt a sor végén az űr, ezt a dalt hozta ki győztesnek a zsűr.
Embernek lenni fáj, és ettől a fájdalomtól csak harc árán szabadulhatunk.
A harc azonban mindig csak magunkkal folyik.
Ebben a harcban mindig belebotlunk valakibe, belekapaszkodunk, keresünk valami állandót, biztosat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése