Solymászat és Emese álma

A Kárpát-medence állatföldrajzi szempontból módfelett izgalmas hely. Különleges találkozási pont, ahol keleti és nyugati elterjedésű fajok egyaránt megtalálhatóak, sokuk élettere itt ér véget. A kerecsensólyom, az eurázsiai sztyeppzóna karakterfaja is ezen a vidéken fejezte be útján nyugat felé... Valószínűleg Emese és zsákmányállatai miatt. A kerecsen az a gyors röptű ragadozómadár, amivel elterjedésének teljes területén (a mongol vidékektől hazánkig) hosszú idő óta szívesen vadásznak, és már honfoglaló őseink is használták solymászatra. Földön és levegőben egyaránt ügyesen manőverezik, s ha szükséges 120 - 150 km/h óra sebességre is felgyorsul. Adottságainál fogva keresett ragadozó lett, a középkortól az európai udvartartásokban is megtalálható volt, a nevelt és tartott madarakat hazánkból szállították a megrendelőknek.
A solymászok ismerték a fészkelő sólyompárokat és bizonyos számú fiókát mindig kiszedtek solymászati célra Felnevelték majd betanították őket a vadászatra. Az arab országokban a vonuló madarakat fogták be s tartották hasonló módon, rosszabb esetben lelőtték őket, amolyan férfias virtus gyanánt.

Emese álma
Jelentősége nem csak ügyességének köszönhető, fontos szimbólum és totemállat; az egyetlen ragadozómadár, ami szerepet kapott ősi hitvilágunkban.

Honfoglalás kori leletek, (pl. tarsolyok) mesélnek időtlen mítoszáról. Turul néven is olvashatunk róla, megtestesíti az erőt és kitartást, a küzdelmet és az örökös megújulást. Mint totemállat, más eurázsiai népeknél is ismert. Magyarországon elsősorban Emese álma révén került be a köztudatba, mely nevezhető az Árpád-ház eredetmondájának is.

Emesére turul szállt álmában, így lett áldott, és Álmos édesanyja, aki pedig Árpád vezér édesapja lett. A hagyományok mesélnek még arról, hogy egyes szertartásokon is szerephez jutottak a kerecsensólymok. A fiatal, betanított madarak első nagy próbatételére a téli napforduló ünnepén került sor. A fény újjászületése napján a kerecseneket a magasba röptették, majd a táltos áldását adta a madarakra és az ünneplőkre. Kis híján eltűnt
A több évszázados negatív hatások és az ipari forradalommal megjelenő új mezőgazdasági és erdészeti szokások, a növényvédőszerek intenzív használata, a magasfeszültségű vezetékek térhódítása és az állományt ért más negatív hatások eredményeként, az 1970-es évek közepére a fészkelő párok száma 30 alá csökkent. Az évtized végén megkezdett fészekőrzéseknek és egyéb védelmi intézkedéseknek köszönhetően azonban jelentősen emelkedett a kirepült fiókák száma.

Az MME megalakulása (1974) után létrejött Ragadozómadár-védelmi Szakosztály vette kézbe a madár védelmét. Felvette a kapcsolatot más hazai és nemzetközi természetvédelmi szervekkel és a határőrséggel, így a közös fellépés és a madárvédelmi programokhoz eljutó források és adományok, önkéntes munkák révén mára közel 130 pár költ országban. Az állományt azonban továbbra is érik negatív hatások.


A laikusok is megfigyelhetik
A solymászat népszerűbb, mint valaha; egyesületek, szakosztályok alakulnak, hazánkban ugyan nem, de a világ számos pontján tenyésztik a kerecseneket, Ázsiában pedig a vad madarak illegális befogása, és következésképpen a csempészet is ,,népszerű" maradt, utóbbiból elsősorban az arab országok profitálnak. Az Egyesült Arab Emirátusokból származó adatok szerint az arab solymászok évente közel 7000 madarat fognak - fognának el, ennyire lenne igény.
Hasonlóan nagy problémát jelentenek a légvezetékeknél bekövetkező halálos áramütések, ahol nem csak kerecsenek, de sok más védett madárfaj is áldozatul esik. Legutóbb épp Rómeót, az egyik jeladóval felszerelt kerecsent találták meg egy orosz távvezeték alatt, áramütéstől elpusztulva.

Jelenleg az Európai Unió támogatásával 2006-ban indult, magyar-szlovák kerecsensólyom-védelmi LIFE program keretében folyik a kárpát-medencei kerecsenek megőrzésére irányuló program.

forrás: mayablogja