A sokarcú Richelieu (Philippe de Champaigne festménye, 1637)Miután François Ravaillac; egy fanatikus katolikus szerzetes, 1610-ben meggyilkolta IV. Henrik királyt, a kiskorú XIII. Lajos helyett – egy ideig az özvegy királyné, Medici Mária, régensként kormányozta az országot. Tette ezt annak ellenére, hogy IV. Henrik végrendeletben kötötte ki, hogy halála esetén a kiskorú király helyett az országot egy régensi tanács, és ne egyedül a királyné kormányozza. A végrendelet eme rendelkezését Medici Mária a párizsi Parlement-nal (az akkori legfelsőbb bíróság) megsemmisíttette. Armand Jean kapcsolatot keresett a királynéval, hogy kegyeibe férkőzhessen.
XIII. Lajos
A karrierjét végül Concino Concini, Medici Mária olasz kegyence, a legnagyobb hatalommal rendelkező miniszter egyengette, aki Richelieut 1616-ban államminiszterré nevezte ki, és megtette a külügyek irányítójává. Néhány évvel később a majdani XIII. Lajos nagykorú lett és az anyakirálynőt száműzték egy kisebb franciaországi birtokra.
Medici Mária
1614-ben XIII. Lajost királlyá koronázták, de az állam ügyeit a háttérből továbbra is az anyakirálynő irányította. A főnemesek nem nézték jó szemmel az „olaszok” ténykedéseit, és összeesküvést szőttek. 1617-ben sikerült elérniük a királynál, hogy adjon ki letartóztatási parancsot Concini ellen. Mivel „ellenállást” tanúsított, az őrség vezetője háromszor közvetlen közelről fejbelőtte, majd leszúrta, az őrség többi tagja pedig megrúgdosta földi maradványait. Concinit titokban temették el, ám sírjának helye kitudódott, a nép kiásta holttestét, kiherélte, darabokra szaggatta, egy részét elégette, a többit a kutyáknak adta. Concini feleségét az állam pénzének öncélú felhasználása (és boszorkányság?) vádjával kivégezték, vagyonát (és egyben volt férje vagyonát is) az állam elkobozta. Így, miután XIII. Lajos megszabadult a valódi hatalom birtokosától, az anyakirálynő védencétől ténylegesen is átvehette országa irányítását. A hatalomváltás Richelieut is kegyvesztetté tette, a király parancsára 1618-ban Avignonba száműzték, ahol írásnak szentelte az idejét.
1619-ben Medici Mária megszökött a Blois-i várbörtönből, és egy főnemesi lázadás élére állt. Ekkor fia, a király és az anyakirálynő fő tanácsosa, Luynes grófja, a korábbi összeesküvők vezére, Richelieut kérte fel közvetítésre. A békéltetés sikerült, az Angoulême-i szerződés értelmében Lajos visszaadta az anyakirálynő teljes szabadságát, és helyet biztosított neki a koronatanácsban. Cserébe az anyakirálynő vállalta, hogy nem tör fia hatalmára.
Luynes gróf 1621-ben meghalt, és ezzel megnyílt az út Richelieu számára a hatalom csúcsai felé. 1622-ben a király bíborosi kalapot kért Rómától Richelieunek, mely kérést XV. Gergely pápa készségesen teljesítette. A hugenották lázongásai miatt a királynak kapóra jött az újdonsült bíboros tapasztalata és tájékozottsága. 1624-ben a minisztertanács tagjává nevezték ki, de ő nem elégedett meg ezzel, intrikákkal próbálta kiütni a főminiszteri tisztségből Károlyt, Vieuville hercegét. Még abban az évben, augusztusban, Vieuvillet korrupciós vádakkal letartóztatták, és Richelieu lett a király főminisztere.
síremléke
Palais Royal A Palais Royal-t Richelieu bíboros építtette, aki 1624-től Franciaország miniszterelnöke volt. Halála után a palota az államé lett. Ebben az épületben nőtt fel a későbbi Napkirály, XIV. Lajos. A 18. században Orléans hercegei költöztek a palotába, akik a szerencsejáték és prostitúció fellegvárává tették azt. Lajos Fülöp pénzszerzés céljából üzleteket építtetett a palota köré, majd ezeket borsos áron bérbe adta.Ma a Palais Royal a Kultuszminisztérium székhelye. Központi udvarában 250 fekete-fehér csíkos oszlopcsonk áll, az árkádok alatt pedig szakboltok sorakoznak, melyek érmét, ólomkatonát, antik tárgyakat kínálnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése