Karácsonyi népszokások - karácsony böjtje

A karácsony böjtje, amely a hamvazószerda és a nagypéntek mellett a legszigorúbb, de örömmel vállalt böjti nap. Jézus születése előtt péntek. Ilyenkor reggelire csupán kenyeret és olajba áztatott savanyú káposztát ettek a jó katolikusok. Mások csak kenyéren és vízen böjtöltek. A böjti ebédre üres bableves és mákos guba vagy mákos tészta készült.
Katolikus vidékeken a karácsony böjtjét megelőző tizenhárom nap estéjén került sor a Szentcsalád-járásra. A betlehemi történet egyik jelenetét megelevenítő szokás, a szálláskeresés újabb keletű.

A második világháború végéig Palócföldön több helyen is élő népszokás volt az ostyahordás, melyre közvetlenül karácsony böjtje előtt került sor. Az iskolamestertől indult ostyahordó gyermekek szebbnél szebb versekkel köszöntötték a házak lakóit. Szövegeik egyrészt a születést hirdették, másrészt jókívánságokat tartalmaztak. A Teremtő fiának születése és halála ezekben gyakran összemosódott; az idő síkjai pedig kiegyenlítődtek, így ismét a születés, az újjáéledés örömét élhették meg.

Az Ipoly mente egyes falvaiban a XX. század közepéig karácsony böjtjét megelőzően még jártak a betlehemesek. A legnépszerűbb karácsonyi misztériumjáték szereplői Jézus születésének szegényes körülményeire emlékeztettek. A dramatikus játék énekeiben, szövegeiben is felbukkan néhány csodálatosan szép jelkép.

Az ipolyfödémesiek egyik éneke például így hangzott:
"Gyerünk, mennyünk Betlehembe,
A kisdedhez örvendezve.
Kivirágzott Jerse ága,
Jézus a virága."

A fa, illetve a vessző mint varázseszköz szerepel a pásztorok karácsonyi vigíliájához kötődő aprószentek-hordásban. A házról házra járó kanász, juhász és tehénpásztor egykor fűzfavesszővel (aprószentek-vessző)

ajándékozta meg a gazdákat (gazdasszonyokat): egészséget, boldogságot, áldásos szaporodást-gyarapodást kívántak mindenkinek, s örömmel hirdették, hogy megélték Krisztus Jézus születése napját.
Karácsony böjtjén sötétedés után a kántáló gyerekek jártak a házakhoz. Oldalukon vászontarisznya, kezükben csörgősbot volt.

Karácsonyi dalokat (Mennyből az angyal, Csordapásztorok stb.) énekeltek, s ezért mákos gubát, aszalt szilvát, almát vagy diót kaptak. A karácsonyi kántálást az egyes helyeken különféleképpen nevezték: a néprajzi irodalomban még előfordul a kóringyálás, mendikálás, pásztlizás megnevezés is.
Az Ipoly menti Paláston a gyerekek "rengetni" mentek karácsony böjtjén. A Hont megyei, református lakosságú Perőcsényben "katlankodni" jártak, igaz, nem karácsony böjtjén, hanem szilveszterkor. Ennek lényege azonban azonos célú volt, hisz az újesztendőt nevezték kiskarácsonynak is.