2008. december 21., vasárnap

Romhányi József: Sanyarú sors


Sanyarú sors, Te szabtad rám gúnyámat,
céltábláját, az emberek gúnyának.
Engem senki nem cirógat, becézget,
mert a bőröm egy kicsit recézett.
Hogy irigylem a nercet, a hódokat !
Nekik kijár elismerés, hódolat.
Hányszor kértem a bennfentes rókától,
hogy legyen az én ügyemben prókátor.
Könyörögtem : Szólj a szűcsnek, bátyuska
protezsálj be prémesállat státusba.
Vagy vegyen be legalábbis bélésnek,
De hiába! nem enged a kérésnek.
Értékemért agyon sose csapnának,
nem kellek én se muffnak, se sapkának...
Így kesergett sündörögve, bújkálva,
míg egy fakír nem került az útjába.
Az felkapta, s gyönyörködve vizsgálta :
- Jössz a szögeságyamra, Te kispárna.!

Nincsenek megjegyzések: