A keresztény vallás meghatározó eleme az Isten dicsőítése. Ennek gyakorlása céljából sok hívőt vezetett a mindennapok világától félreeső helyre, távol a világi hívságok csábításától. A Pindosz-hegység barlangjaiban, meredek kaptatóin már a XII. századtól megtalálhatóak voltak az aszkézis hívei.
A Nagy Kolostor, a Megalo Meteóron megalapítója, az Áthosz hegységből származó Szent Athanasziosz barát csak 1350 körül telepedett le ide. A legenda szerint a mai kolostor helyére angyal, illetve sas emelte fel magával. Tanítványa Joaszaph, a szerb király fia, harminc-negyven évvel később tovább bővítette a kolostort.
A XV. és XVI. században, amikor a törökök meghódították Thesszáliát, sok új közösség alakult. A XVII. és XVIII. században a Meteóron-közösségek lassan hanyatlásnak indultak, s több közülük feloszlott. Csak a XIX. században figyelt fel a kolostorokra néhány kíváncsi utazó, akiket egyre több látogató követett.
A szédítő magasságban, mély szurdokok fölé emelkedő kolostorok anyaga kő, vörös cseréptetővel, fakarzatokkal. A szerzetesek számára szűk cellákat, templomokat és a közös étkezések céljára refektóriumot rendeztek be.
A sziklákba ciszternákat vájtak, hogy felfogják az esővizet. Ajiosz Varlaamban a refektóriumot 1960-ban restaurálták, s múzeummá alakították át. A Meteóron-kolostorban megmaradtak az igen egyszerű konyha durván megmunkált fazekai és merőkanalai. Mindkét kolostor templomát freskók díszítik a pokol és a mártírok szenvedéseinek riasztó jeleneteivel: lefejezések, leszúrások, keresztre feszítések, égetések és megkorbácsolások egész sorát láthatjuk itt. Az elhagyott Ajiosz Nikolaosz-i kolostort a XVI. századi krétai művész, Theophanész freskóival díszítették. 
A kolostorok többségében csak néhány férfi szerzetes él, de van néhány amelyeket apácák laknak. Egyiküket, az Ajiosz Sztephanoszt a szakadékot átívelő hídon közelíthetjük meg. Más kolostorokhoz hasonlóan az Ajiosz Sztephánoszról is lélegzetelállító látvány tárul elénk.
A Nagy Kolostor, a Megalo Meteóron megalapítója, az Áthosz hegységből származó Szent Athanasziosz barát csak 1350 körül telepedett le ide. A legenda szerint a mai kolostor helyére angyal, illetve sas emelte fel magával. Tanítványa Joaszaph, a szerb király fia, harminc-negyven évvel később tovább bővítette a kolostort.
A XV. és XVI. században, amikor a törökök meghódították Thesszáliát, sok új közösség alakult. A XVII. és XVIII. században a Meteóron-közösségek lassan hanyatlásnak indultak, s több közülük feloszlott. Csak a XIX. században figyelt fel a kolostorokra néhány kíváncsi utazó, akiket egyre több látogató követett.
A szédítő magasságban, mély szurdokok fölé emelkedő kolostorok anyaga kő, vörös cseréptetővel, fakarzatokkal. A szerzetesek számára szűk cellákat, templomokat és a közös étkezések céljára refektóriumot rendeztek be.
A sziklákba ciszternákat vájtak, hogy felfogják az esővizet. Ajiosz Varlaamban a refektóriumot 1960-ban restaurálták, s múzeummá alakították át. A Meteóron-kolostorban megmaradtak az igen egyszerű konyha durván megmunkált fazekai és merőkanalai. Mindkét kolostor templomát freskók díszítik a pokol és a mártírok szenvedéseinek riasztó jeleneteivel: lefejezések, leszúrások, keresztre feszítések, égetések és megkorbácsolások egész sorát láthatjuk itt. Az elhagyott Ajiosz Nikolaosz-i kolostort a XVI. századi krétai művész, Theophanész freskóival díszítették. A kolostorok többségében csak néhány férfi szerzetes él, de van néhány amelyeket apácák laknak. Egyiküket, az Ajiosz Sztephanoszt a szakadékot átívelő hídon közelíthetjük meg. Más kolostorokhoz hasonlóan az Ajiosz Sztephánoszról is lélegzetelállító látvány tárul elénk.
forrás: www.vilag100csodaja.extra.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése