Katona JózsefA darab ősbemutatója Katona barátjának, Udvarhelyi Miklósnak köszönhető, aki a kassai színtársulat 1833. február 15-ei előadására Bánk bánt jutalomjátékául választotta.
Ő írta le először a "Remek" szót a darabról az előadás színlapján. A kassai társulat több csoportja különböző városokban játszotta a drámát minden évben; a darabnak lassan híre ment; s a könyv iránt is jócskán megnőtt a kereslet.
Bánk monológja az első szakasz végén:
BÁNK BÁN (eléjön a rejtek-ajtóból meztelen fegyverrel; magán kívül sok ideig tipeg-topog).
Hogy e tetem fagyos, hogy e szemek
Vakok, hogy e fülek dugúlva nem
Valának! – Egy királyné és – Melinda -
Oh, oh!
(Hidegülve.) Megént lehelhetek, megént,
És érzem azt, hogy élek. A homály
Eloszla – megvirradt – felébredék.
Irtóztató kilátás a jövő
Nappalra! – Vond ki lelkem, most magad
Azon setét ködből, mely eltakarta
Előled a világot s emberi
Vak bízodalomba szőtt! – És ilyen asszony
Őriz meg, oh magyar hazám? Hah, egy
Fertelmes asszony, kit, hogy ördögi
Érzésiben ne lephessen meg a
Jobb ember, érthetetlenül beszéli
Kétféleképpen gondolatjait. -
De hát Melinda! oh! hát a haza!
Itten Melindám, ottan a hazám -
A pártütés kiáltoz, a szerelmem
Tartóztat. – Énrám bíz a szúnnyadó
Gondatlan – énrám tevé le a
Szegény paraszt elfáradt csontjait:
Nem vélik ők a zendülést, mivel
Bánk a király személye – esküszöm
Meg is fogok felelni ennek, és
Habár tulajdon síromon fog is
A békességetek virágzani. -
Szedd rendbe, lélek, magadat és szakaszd
Szét mindazon tündéri láncokat,
Melyekkel a királyi székhez és
A hitvesedhez, gyermekidhez, oly
Igen keményen meg valál kötözve!
Úgy állj meg itt, pusztán, mint akkor, a-
Midőn az alkotó szavára a
Reszketve engedő chaos magából
Kibocsátja. – Két fátyolt szakasztok el:
Hazámról és becsületemről. A
Bocsánatot hörgés közt is mosolygom,
Ha ölettetésem ezekért lészen! – Egy
Mennykőcsapás ugyan letépheti
Rólam halandóságom köntösét: de
Jóhíremet ki nem törölheti.
/Bánk bán, I. szakasz vége/
Ő írta le először a "Remek" szót a darabról az előadás színlapján. A kassai társulat több csoportja különböző városokban játszotta a drámát minden évben; a darabnak lassan híre ment; s a könyv iránt is jócskán megnőtt a kereslet.
Bánk monológja az első szakasz végén:
BÁNK BÁN (eléjön a rejtek-ajtóból meztelen fegyverrel; magán kívül sok ideig tipeg-topog).
Hogy e tetem fagyos, hogy e szemek
Vakok, hogy e fülek dugúlva nem
Valának! – Egy királyné és – Melinda -
Oh, oh!
(Hidegülve.) Megént lehelhetek, megént,
És érzem azt, hogy élek. A homály
Eloszla – megvirradt – felébredék.
Irtóztató kilátás a jövő
Nappalra! – Vond ki lelkem, most magad
Azon setét ködből, mely eltakarta
Előled a világot s emberi
Vak bízodalomba szőtt! – És ilyen asszony
Őriz meg, oh magyar hazám? Hah, egy
Fertelmes asszony, kit, hogy ördögi
Érzésiben ne lephessen meg a
Jobb ember, érthetetlenül beszéli
Kétféleképpen gondolatjait. -
De hát Melinda! oh! hát a haza!
Itten Melindám, ottan a hazám -
A pártütés kiáltoz, a szerelmem
Tartóztat. – Énrám bíz a szúnnyadó
Gondatlan – énrám tevé le a
Szegény paraszt elfáradt csontjait:
Nem vélik ők a zendülést, mivel
Bánk a király személye – esküszöm
Meg is fogok felelni ennek, és
Habár tulajdon síromon fog is
A békességetek virágzani. -
Szedd rendbe, lélek, magadat és szakaszd
Szét mindazon tündéri láncokat,
Melyekkel a királyi székhez és
A hitvesedhez, gyermekidhez, oly
Igen keményen meg valál kötözve!
Úgy állj meg itt, pusztán, mint akkor, a-
Midőn az alkotó szavára a
Reszketve engedő chaos magából
Kibocsátja. – Két fátyolt szakasztok el:
Hazámról és becsületemről. A
Bocsánatot hörgés közt is mosolygom,
Ha ölettetésem ezekért lészen! – Egy
Mennykőcsapás ugyan letépheti
Rólam halandóságom köntösét: de
Jóhíremet ki nem törölheti.
/Bánk bán, I. szakasz vége/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése