Feszl Frigyes a magyar romantikus (mór és magyaros elemeket vegyítő) építészet legeredetibb alakja volt. 1839-41-ben a müncheni akadémián tanult, majd Olaszországban, Franciaországban és Németországban járt tanulmányúton.
1845 táján telepedett le végleg Pesten, ahol ezután több épületet tervezett Gerster Károllyal és Kauser Lipóttal közösen, többek között a vízivárosi, Fő utcai kapucinus rendházat és templomot. Tervei szerint épült az Alagút krisztinavárosi kapuzata.
Az Országház tervezésére kiírt pályázaton első lett, de tervei nem valósultak meg. Pályaműve szakított az akkor még általános klasszicizmussal, zárt tömegű épületét móros elemekkel és ívekkel gazdagította.
Élete fő műve a pesti Vigadó, aminek a tervei csak küzdelmes tárgyalások után valósultak meg 1859-64 között. Az épületet 1865 januárjában avatták fel. Ez a hazai romantika legegyénibb, de egyetemesen is jelentős műve. Könnyed homlokzatát erőteljes saroklezárások közé helyzete, újszerű tektonikáját a gazdag és mozgalmas díszítés is hangsúlyozza.
Az épülettel szembeni értetlenség mélyen érintette Feszlt, (T. Hansen bécsi építész kikristályosodott csárdásnak nevezte), mind jobban visszavonult és magába zárkózott. Az is bántotta, hogy a Vigadóhoz építendő toldaléképület tervezését másra bízták. A fővárosi törvényhatóság tagja, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet alapító tagja volt, részt vett a Mátyás-templom építőbizottságában.
1867-ben ő tervezte a Koronázási Dombot a mai Roosevelt-téren. Idős korában a neoreneszánsz stílust alkalmazta, de akkor már kevés feladatot kapott.
Élete során tanulmányozta a népi építészetet is, így előfutárává lett a népi forma megújulásának. Budapesten hunyt el 1884. július 25-én.
1845 táján telepedett le végleg Pesten, ahol ezután több épületet tervezett Gerster Károllyal és Kauser Lipóttal közösen, többek között a vízivárosi, Fő utcai kapucinus rendházat és templomot. Tervei szerint épült az Alagút krisztinavárosi kapuzata.
Az Országház tervezésére kiírt pályázaton első lett, de tervei nem valósultak meg. Pályaműve szakított az akkor még általános klasszicizmussal, zárt tömegű épületét móros elemekkel és ívekkel gazdagította.
Élete fő műve a pesti Vigadó, aminek a tervei csak küzdelmes tárgyalások után valósultak meg 1859-64 között. Az épületet 1865 januárjában avatták fel. Ez a hazai romantika legegyénibb, de egyetemesen is jelentős műve. Könnyed homlokzatát erőteljes saroklezárások közé helyzete, újszerű tektonikáját a gazdag és mozgalmas díszítés is hangsúlyozza.
Az épülettel szembeni értetlenség mélyen érintette Feszlt, (T. Hansen bécsi építész kikristályosodott csárdásnak nevezte), mind jobban visszavonult és magába zárkózott. Az is bántotta, hogy a Vigadóhoz építendő toldaléképület tervezését másra bízták. A fővárosi törvényhatóság tagja, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet alapító tagja volt, részt vett a Mátyás-templom építőbizottságában.
1867-ben ő tervezte a Koronázási Dombot a mai Roosevelt-téren. Idős korában a neoreneszánsz stílust alkalmazta, de akkor már kevés feladatot kapott.
Élete során tanulmányozta a népi építészetet is, így előfutárává lett a népi forma megújulásának. Budapesten hunyt el 1884. július 25-én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése