Németújvári gróf Batthyány Lajos (Pozsony, 1807. február 10. – Pest, 1849. október 6.): államférfi, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke.
Édesapja gróf Batthyány József, édesanyja Skerlecz Borbála volt.
1830-ban a főrendiház tagja lett, e minőségében jelen volt a koronázási országgyűlésen, majd később az 1832–1836-ikin már jelentős szerepet töltött be, mint az ellenzék vezére. Már a harmincas évek elején azok közt volt, akik a lónemesítést, majd általában az állattenyésztést a lóversenyek rendezésével kezdeményezték, és ezzel a magyar gazdasági egyesület alapjait lerakták.
Széchenyi István gróf példájára felkarolta a selyemhernyótenyésztést is, e célból saját birtokán több mint 50 000 eperfát ültetett. Ez idő tájt alakult meg az ő közreműködésével a Vas vármegyei szombathelyi gazdasági egyesület, 1843-ban pedig az ő elnöksége alatt a cukorgyár-egylet.
1834 decemberében feleségül vette Zichi és Vásonkeői Zichy Antónia grófnőt, Zichy Károly gróf és Batthyány Antónia grófnő leányát. Az esküvőt Pozsonyban tartották. 1842-ben megszületett leányuk, Ilona (1842–1929), 1846-ban fiuk, Elemér (1846–1932).
Az 1840 és 1844-iki országgyűlésen a főrendi szabadelvű ellenzék vezéralakja volt. Részt vett az ipar színvonalának emelésére létesített országos magyar Védegylet szervezésében is (1844), itt került először közvetlen kapcsolatba Kossuth Lajossal, aki az egyesület igazgatója volt. Kossuth neki köszönheti 1847-es országgyűlési követté történő megválasztását.
A király 1848-ban az első magyar minisztérium megalakításával bízta meg, ő az 1848. március 23-i ülésen olvasta fel miniszterei jegyzékét (Batthyány-kormány).
Lamberg Ferenc Fülöp 1848. szeptember 28-i felkoncolása után Bécsbe utazott, és miniszteri megbízatását visszaadta a császárnak. Lemondott egyszersmind országgyűlési követi tisztéről is, és visszavonult a magánéletbe. E perctől azonban, immár közpolgárként követte a honvédelmi bizottmány parancsát, és közkatonaként fegyvert fogott, belépett Vidos József seregébe, amely Theodorovich tábornok csapatai ellen indult Vas vármegyében. Itt azonban leesett lováról, karja súlyosan megsérült.
Felgyógyulása után újra országgyűlési követté választották. 1848. december 31-én ő tette azt az indítványt az országgyűlésben, hogy indítsanak küldöttséget Windisch-Grätz tábornagyhoz, és ha lehet, Olmützbe is a császárhoz, hogy békét kérjenek. Ő maga is e küldöttség tagja volt, amelynek azonban nem sikerült remélt célját elérnie. Néhány napig fogva tartották, majd szabadon engedték. Visszautazott Pestre, ahol 1849. január 6-án ismét elfogták, s a budai laktanyába zárták. A magyar seregek közeledtével Pozsonyba, Laibachba, Olmützbe, s a főváros visszafoglalása után ismét Pestre hozták, ahol felségsértés miatt kötél általi halálra ítélték.
Ezt az ítéletet később – a nyakán önmaga által vágott seb miatt – golyó által való kivégzésre módosították, s október 6-án a pesti Újépület (Neugebäude) udvarán kivégezték.
Édesapja gróf Batthyány József, édesanyja Skerlecz Borbála volt.
1830-ban a főrendiház tagja lett, e minőségében jelen volt a koronázási országgyűlésen, majd később az 1832–1836-ikin már jelentős szerepet töltött be, mint az ellenzék vezére. Már a harmincas évek elején azok közt volt, akik a lónemesítést, majd általában az állattenyésztést a lóversenyek rendezésével kezdeményezték, és ezzel a magyar gazdasági egyesület alapjait lerakták.
Széchenyi István gróf példájára felkarolta a selyemhernyótenyésztést is, e célból saját birtokán több mint 50 000 eperfát ültetett. Ez idő tájt alakult meg az ő közreműködésével a Vas vármegyei szombathelyi gazdasági egyesület, 1843-ban pedig az ő elnöksége alatt a cukorgyár-egylet.
1834 decemberében feleségül vette Zichi és Vásonkeői Zichy Antónia grófnőt, Zichy Károly gróf és Batthyány Antónia grófnő leányát. Az esküvőt Pozsonyban tartották. 1842-ben megszületett leányuk, Ilona (1842–1929), 1846-ban fiuk, Elemér (1846–1932).
Az 1840 és 1844-iki országgyűlésen a főrendi szabadelvű ellenzék vezéralakja volt. Részt vett az ipar színvonalának emelésére létesített országos magyar Védegylet szervezésében is (1844), itt került először közvetlen kapcsolatba Kossuth Lajossal, aki az egyesület igazgatója volt. Kossuth neki köszönheti 1847-es országgyűlési követté történő megválasztását.
A király 1848-ban az első magyar minisztérium megalakításával bízta meg, ő az 1848. március 23-i ülésen olvasta fel miniszterei jegyzékét (Batthyány-kormány).
Lamberg Ferenc Fülöp 1848. szeptember 28-i felkoncolása után Bécsbe utazott, és miniszteri megbízatását visszaadta a császárnak. Lemondott egyszersmind országgyűlési követi tisztéről is, és visszavonult a magánéletbe. E perctől azonban, immár közpolgárként követte a honvédelmi bizottmány parancsát, és közkatonaként fegyvert fogott, belépett Vidos József seregébe, amely Theodorovich tábornok csapatai ellen indult Vas vármegyében. Itt azonban leesett lováról, karja súlyosan megsérült.Felgyógyulása után újra országgyűlési követté választották. 1848. december 31-én ő tette azt az indítványt az országgyűlésben, hogy indítsanak küldöttséget Windisch-Grätz tábornagyhoz, és ha lehet, Olmützbe is a császárhoz, hogy békét kérjenek. Ő maga is e küldöttség tagja volt, amelynek azonban nem sikerült remélt célját elérnie. Néhány napig fogva tartották, majd szabadon engedték. Visszautazott Pestre, ahol 1849. január 6-án ismét elfogták, s a budai laktanyába zárták. A magyar seregek közeledtével Pozsonyba, Laibachba, Olmützbe, s a főváros visszafoglalása után ismét Pestre hozták, ahol felségsértés miatt kötél általi halálra ítélték.
Ezt az ítéletet később – a nyakán önmaga által vágott seb miatt – golyó által való kivégzésre módosították, s október 6-án a pesti Újépület (Neugebäude) udvarán kivégezték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése