Egy szürke kis veréb boldogságban úszott, mikor meghallotta, ma jobb, mint egy túzok. Az állatok, mint a veréb, erre-arra felfülelnek, s ha az egész nem felel meg, kicsipkedik az igazság nekik tetsző felét.
Embernek lenni fáj, és ettől a fájdalomtól csak harc árán szabadulhatunk.
A harc azonban mindig csak magunkkal folyik.
Ebben a harcban mindig belebotlunk valakibe, belekapaszkodunk, keresünk valami állandót, biztosat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése