Tatiosz: Az Ezüstszál Tanítása

Bizonyára hallottál már arról, hogy a
szívek összetartoznak. Ha nem így volna,
nem kutatnál szakadatlanul a másik szív után.
Folyvást keresed, miként ő is téged.
Tudod, hogy létezik, földre érkezésed pillanatában,
sőt annál előbb is tudomásod volt róla.
Ugyanolyan ártatlan, mint te,
s nélküled ugyanolyan védtelen,
amilyen te vagy nélküle.

Amikor megszülettél, az Ajándékozótól
kaptál egy érzékeny szívet. Font hozzá
egy ezüstszálat is. Innenső végét a te szívedhez,
túlsó felét ahhoz a másik szívhez kapcsolta,
végül összekötötte őket.
A két kicsi szívből egy nagy szív lett.
Bármilyen távol vagytok egymástól,
ez az ezüstszál nem szakadhat el soha.
A Szeretet Palotájában az emberi szívek
azonban gyakran összetörnek.
Ám miután a nagy szív ismét két kicsi szívre
hullik szét, akkor is összetartoznak,
mert találkozásuk szent találkozás.
A kicsi magányos szívek olyanok,
mint a születő csillagok:
pislákoló fényükkel még nem tudnak ragyogni.
Te tündökölni jöttél.
A szeretet tudása mellett
magaddal hoztad a csillagidőt.
Te akartad úgy, hogy a Szeretet Palotájában
is a csillagidő törvényei szerint élj.
Ragyogni jöttél, bár tudtad,
a csillagszikrák sugárzása csupán
egyetlen pillanatig tart:
az egyik fény átadja helyét a másik fénynek.

...