1828. február 8-án született Nantes-ban, ahol apja, Pierre Verne a város tekintélyes ügyvédje volt. Anyja, Sophie Allotte de la Fuye arisztokrata családból származott, ahol nemzedékről nemzedékre öröklődött a tengerész- és a katonai hivatás, tengerésztiszt lett Verne legkedvesebb testvére, Paul is.
Az ifjú Jules gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, legjobban a matematika, a földrajz és az irodalom érdekelte. 11 éves korában romantikus kalandvágyának engedve megszökött otthonról, s hajósinasnak szegődött egy Indiába tartó vitorlásra. Szerencséjére apja még időben leszedte a hajóról, s némi pedagógiai célzatú verés után megígérte szüleinek, hogy ezentúl csak képzeletben utazik.
Az érettségit követően apja kívánságára Párizsba ment jogot tanulni, 1851-ben diplomát is szerzett. Már az egyetemi évek alatt kapcsolatba került irodalmi körökkel, megismerkedett Hugóval és Dumas-val, s a színház világa is egyre jobban vonzotta.
Az egyetem elvégzése után az ügyvédi hivatás helyett a színházat választotta: 1852-től a Théatre-Lyrique titkára volt, s egymás után írta a könnyed és sikeres bulvárdarabokat, operetteket, számos sanzon is bizonyította költői vénáját. 1857-ben, szülei kiházasítási szándékainak ellenállva, feleségül vett egy kétgyermekes özvegyet s hozományából tőzsdeügynöki állást vásárolt.
A munka mellett tovább írt, ám figyelmét ekkor már a kor tudományos-technikai újdonságai, felfedezései kötötték le. Hatalmas könyvtára és dokumentációja volt, számtalan cédulára jegyezte fel és tudományágak szerint rendezte sorba ismereteit.
1862-ben megismerkedett Jules Hetzel kiadóval, akivel szerződést kötöttek: eszerint az író évenként két regényt ír, melyeket a kiadó Rendkívüli utazások sorozatában jelentet meg. A mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolat első "terméke" az 1863-ban megjelent Öt hét léghajón című regény volt, mely példátlan sikert aratott, egy éven belül 11 nyelvre is lefordították. Ezt követte a Hatteras kapitány és az Utazás a Holdba.
Tőzsdei munkáját feladva Verne végleg az írás mellett kötelezte el magát: olvasott, jegyzetelt és írt, valóságos írói üzem volt a háza.
1886-ban elmebeteg unokaöccse két lövéssel megsebesítette Verne lábát, s ettől az időtől kezdve egészsége egyre romlott. Szülei, majd szeretett öccse halála után kedélyállapota elkomorult, eluralkodott rajta a pesszimizmus. Mindehhez hozzájárult, hogy szemét hályog gyötörte, utolsó éveiben már alig látott, Michel fia segített neki az írásban és művei gondozásában.
Az idős író 1905. március 24-én halt meg Amiens-ben.
Egy UNESCO-statisztika szerint a Biblia és Marx-Engels művei után Verne regényei jelentek meg a legnagyobb példányszámban a világon. Magyarországon is nemzedékek nőttek fel Verne Gyulán, az ifjú és kevésbé ifjú olvasók hosszú évtizedeken keresztül rongyosra forgatták a Nyolcvan nap alatt a Föld körül, a Nemo kapitány, a Sándor Mátyás, a Sztrogoff Mihály, az Utazás a Föld középpontja felé, A rejtelmes sziget, a Grant kapitány gyermekei, az Utazás a Holdba, a Hódító Robur, A tizenötéves kapitány, a Kétévi vakáció köteteit.
Az ifjú Jules gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, legjobban a matematika, a földrajz és az irodalom érdekelte. 11 éves korában romantikus kalandvágyának engedve megszökött otthonról, s hajósinasnak szegődött egy Indiába tartó vitorlásra. Szerencséjére apja még időben leszedte a hajóról, s némi pedagógiai célzatú verés után megígérte szüleinek, hogy ezentúl csak képzeletben utazik.
Az érettségit követően apja kívánságára Párizsba ment jogot tanulni, 1851-ben diplomát is szerzett. Már az egyetemi évek alatt kapcsolatba került irodalmi körökkel, megismerkedett Hugóval és Dumas-val, s a színház világa is egyre jobban vonzotta.
Az egyetem elvégzése után az ügyvédi hivatás helyett a színházat választotta: 1852-től a Théatre-Lyrique titkára volt, s egymás után írta a könnyed és sikeres bulvárdarabokat, operetteket, számos sanzon is bizonyította költői vénáját. 1857-ben, szülei kiházasítási szándékainak ellenállva, feleségül vett egy kétgyermekes özvegyet s hozományából tőzsdeügynöki állást vásárolt.
A munka mellett tovább írt, ám figyelmét ekkor már a kor tudományos-technikai újdonságai, felfedezései kötötték le. Hatalmas könyvtára és dokumentációja volt, számtalan cédulára jegyezte fel és tudományágak szerint rendezte sorba ismereteit.
1862-ben megismerkedett Jules Hetzel kiadóval, akivel szerződést kötöttek: eszerint az író évenként két regényt ír, melyeket a kiadó Rendkívüli utazások sorozatában jelentet meg. A mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolat első "terméke" az 1863-ban megjelent Öt hét léghajón című regény volt, mely példátlan sikert aratott, egy éven belül 11 nyelvre is lefordították. Ezt követte a Hatteras kapitány és az Utazás a Holdba.
Tőzsdei munkáját feladva Verne végleg az írás mellett kötelezte el magát: olvasott, jegyzetelt és írt, valóságos írói üzem volt a háza.
1886-ban elmebeteg unokaöccse két lövéssel megsebesítette Verne lábát, s ettől az időtől kezdve egészsége egyre romlott. Szülei, majd szeretett öccse halála után kedélyállapota elkomorult, eluralkodott rajta a pesszimizmus. Mindehhez hozzájárult, hogy szemét hályog gyötörte, utolsó éveiben már alig látott, Michel fia segített neki az írásban és művei gondozásában.
Az idős író 1905. március 24-én halt meg Amiens-ben.
Egy UNESCO-statisztika szerint a Biblia és Marx-Engels művei után Verne regényei jelentek meg a legnagyobb példányszámban a világon. Magyarországon is nemzedékek nőttek fel Verne Gyulán, az ifjú és kevésbé ifjú olvasók hosszú évtizedeken keresztül rongyosra forgatták a Nyolcvan nap alatt a Föld körül, a Nemo kapitány, a Sándor Mátyás, a Sztrogoff Mihály, az Utazás a Föld középpontja felé, A rejtelmes sziget, a Grant kapitány gyermekei, az Utazás a Holdba, a Hódító Robur, A tizenötéves kapitány, a Kétévi vakáció köteteit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése