2009. március 17., kedd

122 éve pusztult el Kincsem, a csodakanca

Kincsem (Kisbér, 1874. március 7. – Tápiószentmárton, 1887. március 17.) többszörös díjnyertes magyarországi versenyló, a legyőzhetetlen „csodakanca”.


Apja egy Cambuscan nevű import angol telivér volt, amelyet 1871-ben vásárolt meg Francis Cavaliero a kisbéri ménes számára. Anyja Water Nymph, az ozorai Esterházy-ménes kancája volt, amelyet 1873-ban vittek Kisbérre fedeztetni.
Kincsem karrierje kétéves korában, 1876-ban kezdődött. Trénere az Angliából Magyarországra, Gödre települt Hesp Róbert volt. Akkor még nem sejtették, hogy már a neve is telitalálat, hiszen valóban kincset ért tulajdonosának, sőt az egész nemzetnek is.

Legkedvesebb társa egy fekete-fehér nőstény macska volt, amely nélkül Kincsem egyetlen versenyére sem volt hajlandó elindulni. Legendák keringtek arról, hogy milyen kétségbeesetten kereste Kincsem egész istállószemélyzete a boulogne-i kikötőben elkóborolt macskát. Kincsem kissé „bogaras” és kényes jószág volt, különösen a vízre volt érzékeny. Ismertté vált a történet, miként sikerült a baden-badeni versenypálya közelében megfelelő vizet találni, mivel a már egy napja szomjazó Kincsem rá sem hederített az addig felkínált ivóvízre.


Élete során vonaton beutazta fél Európát. Legnagyobb sikereit Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Angliában és Franciaországban érte el.

Háromévesen győzött az osztrák derbin, Pozsonyban, Baden-Badenben és a budapesti Magyar St. Leger futamain is.
Négyévesen Bécsben kezdte a versenyszezont, 1878. április 22-én. Addig 27 versenyen indult vereség nélkül.
Ötévesen tizenkétszer állt starthoz, többek között Berlinben, Frankfurtban és sokadszorra Baden-Badenben.
Kincsemet hatévesen is futtatni szerették volna, de a felkészülések során kiderült, hogy lábai nem egészségesek, ízületei elkoptak.
Új korszak kezdődött a számára: ezúttal tenyészkancaként bizonyíthatott. Tápiószentmártonba szállították, ahol öt csikót ellett. Ebből három a híres mén, Buccaneer utódja, kettő pedig egy Doncaster nevű méntől született.

Kincsem első ivadéka, Budagyöngye 1882-ben jött világra. Ez a kanca is később sok győzelmet tudhatott a magáénak. Következő csikója Buccaneertől, Ollyan Nincs (szintén kanca), sok sikert ért el a versenypályákon. 1884-ben Kincsem rövid „szünetet tartott”, de a következő évben világra jött Talpra Magyar. A csődör eredményes fedezőmén lett. 1886-ban meglátta a napvilágot Kincsőr Doncastertől. A fiatal csődört be akarták nevezni a német derbire, de korai pusztulása miatt nem érhetett el eredményeket. A csodakanca utolsó utódja Kincs volt, amelyet 1887-ben ellett. Kincs lánya, Napfény később eredményes versenyzővé vált.

Utolsó ellése után Kincsem egészsége meggyengült, gyomor és bélgörcsök kínozták. 1887. március 17-én, tizenharmadik születésnapján egy súlyos kólikaroham következtében múlt ki a magyarok legendás telivérje.


Kincsem terebélyes családfát hagyott hátra, melyen magyar és nemzetközi nagydíjak és futamok győzteseit találjuk. A kancák részére rendszeresített legnagyobb angol tenyészversenyt, az Oakst 1974-ben – Kincsem születésének centenáriumán – Polygamy, Kincsem tizenharmadik anyaági leszármazottja nyerte.

Nincsenek megjegyzések: