1882. március 28-án Paul Beiersdorf megkapja a korszerű sebtapasz szabadalmi okiratát
Ezt megelőzően a vérző sebet primitív módszerekkel: trágyával, ecettel, penésszel, pókhálóval vagy gyantával "gyógyították".
A német feltaláló "guttapercha alapra felkent tapasza", vízhatlan, gumihoz hasonló anyaggal átitatott alapszövet volt, s erre kenték rá azután a lényegében kaucsukból és gyantából álló masszát.
Beiersdorf 1901-ben mutatta be találmányának továbbfejlesztett változatát - fehér tapaszát - az ún. "leokoplast"-ot. Ez hideg állapotban is szilárdan és tartósan megtapadt, de nem sértette a bőrt.
A korszerű műanyagipar később újabb, még hatásosabb sebtapaszokat fejlesztett ki. Ezeket túlérzékeny bőrű betegeknél is használhatják, s emellett hőállóak, azaz fagypont alatti hőmérsékleten csakúgy alkalmazhatóak, mint 60 Celsius fok felett. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése