Szigligeti Ede (Nagyvárad, 1814. március 8. – Budapest, 1878. január 19.) magyar színműíró.
Eredeti neve Szathmáry József volt, melyet 1834-ben változtatott meg, amikor tagja lett a budai színháznak.
Szülei Papnak szánták, maga orvos akart lenni, végül mérnökségben állapodtak meg s már dolgozott is két évig egy mérnök mellett, midőn 1834. Pestre jött, hogy elméleti tanfolyamot hallgasson.
Szigorú apja ellenére 1834. augusztus 15-én színésznek csapott fel. Apja erre megtiltotta, hogy az ő nevét viselje s ő ekkor választotta Döbrentei ötletéből, Kisfaludy Sándor egyik regéje után a Szigligeti nevet.
Siralomház-jelenet a Szökött katona című népszínműből
Az 1837-ben megnyílt nemzeti színház falai között bontakozott ki egész tehetsége, nem mint színésznek, hanem mint drámaköltőnek, s ettől fogva életét valóban a magyar színügynek és első műintézetünknek szentelte.
Liliomfi
Már a 40-es évek elejétől uralkodott a színpadon, s évtizedeken át, egész haláláig ő maradt első színköltőnk; az akadémia drámai jutalmait 16-szor, a nemzeti színházét 3-szor elnyerte. E sikerein kívül élte nevezetesebb eseményei még, hogy a nemzeti színháznak előbb rendezője, utóbb titkára, majd dramaturgja, végül pedig drámai igazgatója lett; amellett tanára volt a színiiskolának. Élete végén keserítették a sajtóban felhangzó támadások.
Szívbajban hunyt el.
Szívbajban hunyt el.
Majdnem félszázadig tartó drámaírói pályáján több mint 100 eredeti darabot irt, melyekben a meseszövés rendkívül változatos leleményű, a technika egészen modern volt s mindig hatásos; a jellemrajzban és előadásban gyöngébb volt mint a cselekmény fölépítésében és jelenetezésében, a költői ihletet gyakran a technikai ügyesség és a hatás eszközeivel való számító bánás pótolja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése