i.e. 44. március 15-én Julius Caesar összeesküvés áldozata lesz
Caius Julius Caesar (vagy Gaius Julius Caesar; Kr. e. 100. július 13. – Kr. e. 44. március 15.) római hadvezér és politikus. Fontos szerepet játszott a köztársaság felszámolásában és a császárság intézményének létrehozásában. Elfoglalta Galliát, és elsőként vezetett hadjáratot Britanniába – mindkettőt saját kezdeményezésre.
Minden idők egyik legnagyobb hadvezére (stratégája) volt és nagyszerű politikus is (mindkettő alatt leginkább az értendő, hogy fantasztikusan tudott bánni az emberekkel). Jelentősége az ókor történetében Nagy Sándoréval vetekedik.
Kiépülő egyeduralma a királyságot (egyszemélyi uralmat) átoknak tekintő Rómában hamar komoly ellenérzésekkel találkozott. Polgárháború bontakozott ki ellene, amit megnyert, és az így létrejött birodalom vitathatatlan urává lett. Mélyreható reformokba kezdett.
Élethossziglani diktátorrá nyilvánította magát, és erőteljesen központosította a köztársaság kései éveiben szétzilálódott közigazgatási rendszert. Mondhatni mindent sikerült megnyernie, csak polgártársait nem: Róma nem tolerálta őt.
Az egyre hangosabb zúgolódást és a diktatúrát látva Marcus Brutus és több szenátor összeesküdött, és meggyilkolták Caesart, abban a reményben, hogy sikerül megmenteniük a köztársaságot. A merénylet után azonban polgárháború tört ki Caesar hívei (Octavianus, Marcus Antonius, Lepidus) és a köztársaságiak (Brutus, Cassius, Cicero és még sokan mások) között.
Minden idők egyik legnagyobb hadvezére (stratégája) volt és nagyszerű politikus is (mindkettő alatt leginkább az értendő, hogy fantasztikusan tudott bánni az emberekkel). Jelentősége az ókor történetében Nagy Sándoréval vetekedik.
Kiépülő egyeduralma a királyságot (egyszemélyi uralmat) átoknak tekintő Rómában hamar komoly ellenérzésekkel találkozott. Polgárháború bontakozott ki ellene, amit megnyert, és az így létrejött birodalom vitathatatlan urává lett. Mélyreható reformokba kezdett.
Élethossziglani diktátorrá nyilvánította magát, és erőteljesen központosította a köztársaság kései éveiben szétzilálódott közigazgatási rendszert. Mondhatni mindent sikerült megnyernie, csak polgártársait nem: Róma nem tolerálta őt.
Az egyre hangosabb zúgolódást és a diktatúrát látva Marcus Brutus és több szenátor összeesküdött, és meggyilkolták Caesart, abban a reményben, hogy sikerül megmenteniük a köztársaságot. A merénylet után azonban polgárháború tört ki Caesar hívei (Octavianus, Marcus Antonius, Lepidus) és a köztársaságiak (Brutus, Cassius, Cicero és még sokan mások) között.
Vincenzo Camuccini: Cézár halála (1798)
...Az összeesküvők március Idusára, a hónap 15. napjára időzítettek. Ekkorra volt egybehívva a szenátus, s elhatározták, hogy mihelyt Caesar a gyűlésterembe lép, megölik. A jóslat előre jelezte, hogy e nap rá nézve végzetes lesz, de ő nem tett óvintézkedést.
Felesége, Calpurnia rémes álmot látott, s az áldozati állatokból rossz omeneket hirdettek a papok. Caesar az utolsó pillanatban ingadozott s ki akarta menteni távolmaradását; de Decimus Brutus kinevette aggodalmát.
Viszont Junius Brutust bátorította Porcia, aki előtt férje nem tudta eltitkolni az összeesküvést. Midőn Caesar a gyűlés helyéül kijelölt Pompeius-szinház felé közeledett, többen figyelmeztették a veszedelemre, sőt egy ember írást adott át neki s kérve-kérte, hogy olvassa el. De ő felbontatlanul hagyta. Ebben volt az összeesküvők terve és névsora...
Amint a csarnokba lépett, ellenségei közrefogták. Treboniusra bízták a nehéz feladatot, hogy Antoniust tartsa vissza az ajtóban. Amint Caesar helyet foglalt aranyos székén, Tillius Cimber könyörögve lépett eléje, hogy kegyelmezzen meg száműzött testvérének. Togáját mindkét kezével erősen húzta, mialatt Casca csapást mért Caesar nyakára, de a tőr lecsúszott, s csak mellén karcolt jelentéktelen sebet.
Caesar, úgy látszik, azt hitte, hogy a kettőt személyes gyűlölet ingerli ellene, s hogy megvédelmezheti magát. Kirántotta Cimber kezéből togáját s Casca ellen fordult; minthogy pedig más fegyver nem volt a kezében, író-stílusával védekezett. E pillanatban mély szúrás érte oldalát s több sebet kapott. Körültekintett mindenfelé, fogait csikorgatta és hörgött, mint az arenában megsebzett vadállat. Az egész rendkívül gyorsan történt, s az általa kinevezett szenátorok közül senki sem sietett segítségére. Megtámadói között észrevette Marcus Junius Brutust is, s fölkiáltva: "Te is fiam, Brutus?", togáját arcára húzta s többé nem védte magát. A gyilkosok többször szúrtak még testébe, s a nagy diktátor halva rogyott Pompeius szobrának lábaihoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése