240 éve született Dayka Gábor

Dayka Gábor (Miskolc, 1769. március 21. – Ungvár, 1796. október 20.) költő, pap, tanár

Szegény családból származott, apja szabómester volt, de nagyon korán meghalt. Iskoláit Miskolcon kezdte, ahol tanárai felfigyeltek a jóeszű gyerekre és felvették az egri papneveldébe, ahonnan Kassára, majd Pestre került.
Kiváló nyelvérzéke volt, latinul, görögül, németül, olaszul is írt verseket, franciából fordított, tudott szlovákul és héberül, értett angolul.
Megismerkedett a felvilágosodás eszméivel és 1790-ben egy Ovidius fordítása nyomán barátságot kötött Kazinczy Ferenccel.

Kazinczy Ferenc

1791-ben, nem sokkal pappá szentelése előtt kilépett a rendből, miután egy prédikációja miatt összeütközésbe került feletteseivel, akik eretnekséggel vádolták a vallási türelmet hirdető költőt. Szikszóra ment egyik barátjához, majd Lőcsén helyezkedett el a katolikus gimnázium tanáraként.
A városban ismerkedett meg Reich Zsuzsannával, akit feleségül vett, de házassága nem hozott neki boldogságot. A pár 1795-ben Ungvárra költözött, ahol Dayka 1796-ban tüdőbajban meghalt. Műveit barátja és tisztelője, Kazinczy gyűjtötte össze és rendezte sajtó alá; verseskötete 1813-ban jelent meg.

A Tavasz
1792

Nyájasbb artzúlattal arany szekerére fel-űlvén
Innepi fényt ereget Phoebus az ékes egen.
A fagyos Északnak zúgó fúvallati szűnnek
A bádjadt Zephyrek lengedezési között.
Harmatban feredett keblét a róza ki-fejti;
A vőlgy illatozó Májusi gyöngynek örűl.
A le-folyó kövitsen lassú patakotska tsörög-le,
S tsendes habjaival pázitos hantot öblít.
Fel-veszi télben el-hányt ékét a bánatos erdő,
Zöld árnyéka kies szenderedésre vezet.
Itt epedő hangonn a sérűlt fülmile gyász-dalt
Zengedez: ott a bús gerlitze jajnak ered.
Ím kezeit Pómóna gyümőlts-fáinkra ki-nyújtá,
A feselő bimbó ritka gyümőltsre mutat,
Hajnal hasad: gyapjas nyájával el-hagyja tanyáját
A daloló Pásztor, s friss legelőre siet.

.