2009. március 1., vasárnap

89 éve Horthy Miklóst kormányzóvá választják



1920. március 1-én Horthy Miklóst az Országgyűlés a Magyar Királyság kormányzójává választja.


Vitéz nagybányai Horthy Miklós (Kenderes, 1868. június 18. – Estoril, Portugália, 1957. február 9.) az Osztrák–Magyar Haditengerészet tengerésztisztje, 1909–1914 között Ferenc József szárnysegédje, ellentengernagyként a flotta utolsó főparancsnoka volt. Az uralkodó a világháború végén altengernaggyá léptette elő.
Az első világháborút követő proletárdiktatúra összeomlása után megszilárdította az államhatalmat.
1920. március 1-jétől 1944. október 15-éig ő volt a Magyar Királyság kormányzója.

Portugáliai emigrációban halt meg.


1993: magánember-miniszterekkel temetik újra Horthy Miklóst

Horthy Miklós újratemetésének előestéjén „a zuhogó eső ellenére több mint ezer ember” vett részt a Vérmezőn a Demokratikus Charta rendezvényén. A szervezők szerint ez nem ellen-újratemetés, csupán végső búcsú a Horthy-korszaktól.

A kormányból Boross Péter, Für Lajos, Surján László, Balsai István, Szabó Tamás, Kiss Gyula, Nagy Ferenc József, Kádár Béla. A parlamentből Lezsák Sándor és Nahimi Péter az MDF alelnökei, Kónya Imre, Csurka István, Torgyán József, Vörös Vince, Gáspár Miklós, Zacsek Gyula, Miklós Árpád, Szilasy György, Király B. Izabella, Horváth Béla, Dénes János „és még sokan mások”.
Antall József miniszterelnököt családtagjai, felesége és fia képviselték.


Horthy Miklós, felesége és fia földi maradványai a temetés előtti éjszaka érkeztek Portugáliából Magyarországra, és a kenderesi családi kápolnában helyezték örök nyugalomra.

A temetésről szóló tudósításnál érdekesebb, hogy mit feleltek a temetésen magánemberként megjelent vezető politikusok a Magyar Hírlap újságíróinak arra a kérdésére: miért tartották fontosnak, hogy eljöjjenek?

Lezsák Sándor:
„Azért, mert Horthy Miklós sohasem szolgált idegen érdekeket.”

Für Lajos:
„Azért jöttem el, hogy megadjam a végtisztességet Horthy Miklósnak, mivel mint magyar állampolgár, mint történész s mint politikus is tartozom neki.”

Boross Péter (aki szerint az sem lett volna baj, ha közéleti minőségében jelenik meg):
„Horthyban főként férfias bátorságát és rendíthetetlen magyarságát becsüli, és ezért lerója előtte tiszteletét.”

Surján László:
„Erre az eseményre tüntetőleg eljönni nem lehetett, csak tüntetőleg távol maradni tőle.”

Nincsenek megjegyzések: