Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc„Az úr engem eszközül használa, hogy fölébresszem a magyarok kebelében a szabadságnak szerelmét…”
Ez a küldetéstudat végigkísérte életében. A Rákóczi családban a Habsburgok elleni harcnak régi hagyománya volt. Ezt látta édesanyjától, Zrínyi Ilonától és nevelőapjától, Thököly Imrétől is. Ezt a tudatot erősítette az is, hogy ősei között négy erdélyi fejedelem volt.
A Thököly felkelés leverése után a 12 éves Rákóczit elválasztották anyjától. Gyámja az a Kollonich Lipót bíboros lett, akinek híres-hírhedt mondása volt, hogy Magyarországon előbb rabbá, azután koldussá, végül katolikussá kell tenni. II. Rákóczi Ferencet a jezsuiták tanították, a császár feltétlen hívévé akarták nevelni.
Rákóczi már 1700-ban kereste a kapcsolatot a francia királlyal, vele akart szövetkezni a Habsburgok ellen, akik a Buda visszafoglalása (1686) után megszállták Magyarországot. Rákóczit elárulták, és 1701-ben letartóztatták. Abba a börtönbe került, ahol korábban nagyapja, Zrínyi Péter is raboskodott kivégzése előtt. Felesége (a hessenrheinfelsi herceg lánya, Sarolta Amália) segítségével még abban az évben sikerült megszöknie, és Gottfried Lehmann kapitány kíséretében Lengyelországba menekült.
Amikor a tiszaháti felkelők küldöttei Brezánban felkeresték, elhatározta, hogy a felkelők élére áll. Írást küldött Magyarországra: „Minden magyar, hazaszerető és édes országunk régi dicsőséges és szabadságát óhajtó, egyházi és világi, nemes és nemtelen…igaz magyaroknak!’
Zászlóin pedig ez a felirat állt: „Pro patria et libertate” (A hazáért és a szabadságért).
Magyarországra 1703. június 16-án érkezett. A rosszul felfegyverzett, fegyelmezetlen kuruc csapatokból hadsereget szervezett, hogy erősítse hadseregét. Eltörölte a katonáknak álló jobbágyok földesúri szolgálatát.
A főurak közül Bercsényi Miklós, régi, bizalmas barátja támogatta a legeredményesebben, 1704-ben kiáltványt intézett „a világ valamennyi fejedelméhez és népéhez”, melyben megmagyarázta a felkelés okát és célját: „Ismét felszakadnak a híres magyar nemzet sebei…”Még ez év őszén erdélyi fejedelemmé választották.
1705-ben országgyűlést hívott össze Szécsénybe. Ott mondotta: a harc célja a nemzet teljes szabadságának helyreállítása, s a szabad vallásgyakorlat biztosítása. Az összegyűlt karok és rendek II. Rákóczi Ferencet vezérlő fejedelmükké választották, s elfogadták az erdélyi-magyar konföderáció alapokmányát. A rendkívül nehéz anyagi helyzet miatt 1707-ben az ónodi országgyűlésen megszavaztatta, hogy a nemesek is, a papok is fizessenek adót. Ezen az országgyűlésen jelentették ki a Habsburg-háztól való elszakadást: ,,Országunkat király nélkül lenni jelentjük" - Rákóczit pedig megerősítették Magyarország vezérlő fejedelme tisztében. Az adófizetés miatt Rákóczit elhagyták a nemesi hívei.
A kép azt a jelenetet ábrázolja, amikor Károlyi és Bercsényi felkoncolja a két turóci követet, Rakovszky Menyhértet és Okolicsányi Kristófot.
Az 1708-as sárospataki országgyűlésen már kevesen jelentek meg. Itt hozták meg a jobbágykatonák örökös szabadságáról szóló törvényt - későn. Pedig hatalmas előrelépés lehetett volna, hiszen II. Rákóczi Ferenc előtt - Bocskai István kivételével - senki sem nyúlt úgy a hűbéri viszonyokhoz, hogy abból a jobbágyoknak felemelkedés, szabadság szülessék. Rákóczi Ferenc 1711 februárjában Lengyelországba ment, hogy szövetségeseket találjon. Ott kapta a hírt, hogy május 1-én Nagymajténynál a kuruc sereg ,,földbe szúrta a zászlót" - véget ért a szabadságharc.
Rákóczi soha többé nem látta viszont szeretett hazáját. A szabadságharcot lezáró szatmári béke három hét gondolkodási időt adott a fejedelemnek: ha leteszi a hűségesküt, várait kivéve valamennyi birtokát visszakapja. (Magyarország leggazdagabb főura volt!) Rákóczi azonban élesen különválasztotta az országot és a saját személyét érintő kérdéseket.
Egyetlen dologhoz ragaszkodott: az Erdély fejedelme címhez. ,,...soha nem lehetek olyan gyönge, hogy a rendek kívánsága ellenére, becsületemet és esküvésemet megtagadva lemondjak, és ezzel méltatlannak bizonyuljak a fejedelemségre, mely minden bizalmát belém vetette, és szabad, törvényes választással ruházta rám méltóságomat" - írta már 1706-ban XIV.Lajos francia királynak.
Először Varsóban az orosz cárral, I. (Nagy) Péterrel, majd Franciaországban tárgyalt - eredménytelenül.
1720-ban Törökországban telepedett le, bujdosótársaival együtt.
Rákóczi rodostói házának mása Kassán, eredeti a fejedelem által készített bútorokkal, a ház elé 2006-ban állítottak szobrot.
Tizenöt évet élt még idegen földön, mindig reménykedve abban, hogy egyszer viszontláthatja hazáját. Az emigrációban, a Párizs melletti Grosbois-ban, a kamalduli szerzeteseknél írta meg Vallomásait latin, és emlékiratait francia nyelven. Ezek a művek XVIII. századi irodalmunk legbecsesebb írásművei közé tartoznak.
Rákóczi emlékiratainak 1739-ben, Hágában megjelent első kiadása
Petőfi Sándor így idézte fel Rákóczi alakját:
S ha majd eljön győzedelmünk napja,
A szabadság dicső ünnepe,
Így kiállt föl millióknak ajka:
Aki kezdte, az végezte be!
(Rákóczi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése