2009. június 6., szombat

Dsida Jenő: A gyöngék imája


Jó Uram, aki egyenként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, fűre, szétmálló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,
selyem szőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.


De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz,
csak gyönge, nagyon gyönge.


.

3 megjegyzés:

mammka írta...

Ez annyira szép vers!!!!Köszönöm!!!!Leírom magamnak....

Babóca írta...

Dsida Jenő csodálatos költő, méltatlan, hogy ennyire nem ismerjük.

mammka írta...

Nagyon szeretem Dsida Jenőt!!!!!!