2009. szeptember 5., szombat

67 éve halt meg Móricz Zsigmond



Gimnáziumba Debrecenbe és Sárospatakra, majd Kisújszállásra járt. A debreceni református teológiáról átiratkozott a jogra, majd újságírásba fogott.
Pesten rövid ideig bölcsészetet tanult, 1909-ben a Hét krajcár című novellával aratta első nagy sikerét. Adyhoz szoros barátság fűzte. (Sárarany, Fáklya, Úri muri)
1917-ben megjelent Szegény emberek című elbeszélése a magyar irodalom egyik legszebb háborúellenes alkotása.
1918-19-ben a Vörösmarty Akadémia alelnöke, a Néplap egyik szerkesztője volt, s ezért később kizárták a Petőfi és a Kisfaludy Társaságból, írásait csak a Nyugat közölte.
Megjelent az Erdély trilógia, majd 1929-től a Nyugat prózai rovatának főszerkesztője lett. 1939-ben átvette a Kelet Népe szerkesztését, a népi írókat segítette. Légy jó mindhalálig (1921); Rokonok (1932); A boldog ember (1935); Rózsa Sándor a lovát ugratja (1941); Árvácska (1941); Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét (1942).


Móricz Zsigmond sírja a Kerepesi úti temetőben

Nincsenek megjegyzések: