A Magyar Állami Operaház (Andrássy út 22.) Budapest egyik legjelentősebb 19. századi műemléke.
Neoreneszánsz stílusban épült Ybl Miklós tervei alapján. A gazdagon díszített belső terek kialakításában neves magyar művészek működtek közre, többek között Than Mór, Lotz Károly és Székely Bertalan. 
Az Operaház ünnepélyes megnyitására 1884. szeptember 27-én került sor Ferenc József császár jelenlétében. Mivel Erkel Ferenc nem készült el István király című operájával, a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányát és a Lohengrin első felvonását adták elő Erkel vezényletével.
Mivel az Operaház a főváros legreprezentatívabb szórakozóhelyének készült, a bizottság, Podmaniczky Frigyessel és Ybl Miklóssal az élen különös gondossággal dolgoztak ki a díszítések terveit. A vázlatok elbírálásában az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat is részt vett. A téma kigondolója ismeretlen, de valószínűleg sokmindenben Podmaniczky szava döntött, hiszen feljegyzéseiben is utal arra, hogy a mitológiai tematikát ő határozta el. Az alapötlet valószínűleg a párizsi és a bécsi operaházak mintájára született.
Az operaház belső díszítéseinek kivitelezésére Scholtz Róbertet kérték fel, aki ötven éven át a budapesti dekorációs festészet meghatározó alakja volt. A 200-250 mestert foglalkoztató műhelye végezte szinte minden 19. századi épületünk díszítését az 50-es évek végétől.
A homlokzat legfeltűnőbb eleme a két, Stróbl Alajos által, carrarai márványból faragott egyiptomi szfinx az oldalbejáratok mellett: karmaik között maszkot és babérkoszorút őriznek. A főbejárat mellett Liszt Ferenc és Erkel Ferenc nagyméretű szobra áll. Ezeket szintén Stróbl faragta. A két szobor felett, a kiugró terasz sarkain, két-két szárnyas bronz puttó tart világítótesteket.
A kupola főműve: a Zene megdicsőülése
A nézőtér nagycsillárját Mainzban készítették, ára 12 000 forint volt. 1884 nyarán szerelték fel a nézőtér mennyezetének közepén található füstelvezető szellőzőkürtőbe. Két acél sodronykötél tart. Kézi csörlők segítségével a földszintig leengedhető, ez teszi lehetővé karbantartását. Teljes leengedéséhez majdnem 25 perc szükséges, felemelése viszont kétszer annyi időbe telik, mert ügyelni kell, hogy a csillár ne forduljon el tengelye körül. Amennyiben menetközben ez bekövetkezne, akkor ismét le kellene engedni és a visszaforgatás után az emelést elölről kellene kezdeni.
A nagycsillár
Eredetileg 500 gázláng égett rajta, amelyeket elektromos indukciós módon gyújtottak meg. Az előadások alatt nem lehetett teljesen kioltani a légszeszvilágítás tulajdonságai miatt, ezért a nézők félhomályban nézték az előadást. A nagy hőkibocsátás miatt a maitól három méterrel lejjebb lógott. 1895-ben bevezették az elektromos világítást. Az addigi lámpatesteket és csillárokat átszerelték, elektromos hálózatot építettek, hálózati berendezéseket telepítettek. 1980-ig javításokat és átalakításokat csak az évtizedek alatt megváltozott feszültség miatt kezdeményeztek, de az 1980 és 1984 közötti rekonstrukció alatt a csillárt teljesen szétszerelték és felújították.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése