sztregovai és kiskelecsényi Madách Imre (Alsósztregova, 1823. január 21. – Alsósztregova, 1864. október 5.) magyar költő, író, ügyvéd, politikus.
Madách Imre családja már a XVII. században is a nemesi világ legkulturáltabb rétegéhez tartozott.
Madách Gáspár tisztelt tudós-poéta az 1600-as években, az ő nagybátyja Rimay János volt, a Balassi Bálint utáni nemzedék legjelesebb magyar költője.
A Madách fiúk azonban korán árvaságra jutottak, és nevelésüket anyjuk irányította. Ez az anya, Anna asszony, a Majthényi bárók gőgös és rideg világából származott; kemény akaratú, zsarnoki modorú, sok mindenben régimódi, de a műveltséget tisztelő és fiaira ráerőszakoló családanya volt.
Madách Imre szenvedett anyja keménységétől, és sohase tudott szabadulni befolyásától, még akkor sem, amikor anyja akarata ellenére nősült. Tudta, hogy anyjának köszönheti korán szerzett nagy műveltségét, és hogy átvészelte gyermekkori betegségeit. Mert kisfiúkorától fogva beteg gyermek volt: szívbaj, tüdőbaj és köszvény kínozta a korai évektől mindvégig, szívbetegsége is ölte meg végül negyvenegy éves korában.
Zichy Mihály: Az ember tragédiája /illusztráció/
Ez a negyvenegy év 1823-tól 1864-ig terjedt, tehát ifjú fővel a reformkort élte át, huszonöt-huszonhat éves korában a forradalom és a szabadságharc történetét, s attól fogva a nemzeti elnyomatás éveit. A szabadságharcban betegsége miatt nem vett részt, de Világos után Kossuth egyik titkárát rejtegette, s ezért egy évig börtönben kellett ülnie.
Egy ideig magányosan, visszavonultan élt, 1861-ben azonban képviselő lett, s bátran harcolt a 48-ban kivívott jogokért.
Lírai versei kevésbé ismertek, pedig haladó felfogás, őszinte hazafiság és gondolatgazdagság tükröződik bennük, s némelyikben feltárulnak magányos életének tragikus élményei is.
Az ember tragédiája kéziratának egyik lapja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése