Az Orient expressz (teljes néven Velence–Simplon–Orient expressz rövidítve: VSOE) Nyugat-Európát Kelet-Európával összekötő vasútvonalakon közlekedő luxusvonat volt a 19–20. században. Ma is közlekedik Strasbourg és Bécs között.
.A "vonatok királya, a királyok vonata" 1883-tól közlekedett a több mint háromezer km-es útvonalon.
A mozdonyt olykor vasútmániás uralkodók vezették, máskor rablóbandák támadtak rá, néha pedig napokig állt hóban elakadva. Megannyi legenda, amely ma is tovább él.
Az orient szó keletet jelent, tehát az Orient expresszt keleti expressznek is nevezhetnénk. A Párizs és Konstantinápoly (a mai Isztambul) közötti vasúti összeköttetés megteremtésében nagy szerepet játszott a nyugat-európai országok érdeklődése Kelet iránt, valamint az Európát kelet-nyugati irányban átszelő vasútvonal kiépítésének sokak által régóta dédelgetett vágya.
A legenda valóra váltása egy belga bankárnak, Georges Nagelmackers-nek adatott meg: ő volt az, aki 1972-ben - amerikai mintára - létrehozta az első európai étkező- és hálókocsi társaságot, a Compagnie Internationale des Wagons-Lits-t.
A vasúti kocsik ugyancsak az amerikai modellt vették mértékül: Nagelmackers az akkori legkorszerűbb, forgóvázas kocsikat szerezte be, amelyeket azután minden elképzelhető kényelemmel és pompával felszerelt.
Munkálkodásának eredményeként a háló- és étkezőkocsik messze meghaladták az amerikai példa eleganciáját és kényelmét. A vasúttársaság renoméját emelte az a tény, hogy a belga király - aki a vonatvállalat főrészvényese is volt - áldását adta az oroszlános királyi jelkép használatára, amely a kocsik oldalát díszítette.
Igazi luxusvonat volt az Orient expressz, amelyre csak első osztályú jegyet lehetett váltani!
A szerelvény általában öt kocsiból állt: a mozdony után poggyászkocsit tettek, ezt követte két háló- és egy étkezőkocsi, majd ismét poggyászkocsi zárta a sort.
Az első világháborúig használt favázas és faburkolatos kocsikból ma is látható egy Magyarországon.
A mozdonyt olykor vasútmániás uralkodók vezették, máskor rablóbandák támadtak rá, néha pedig napokig állt hóban elakadva. Megannyi legenda, amely ma is tovább él.
Az orient szó keletet jelent, tehát az Orient expresszt keleti expressznek is nevezhetnénk. A Párizs és Konstantinápoly (a mai Isztambul) közötti vasúti összeköttetés megteremtésében nagy szerepet játszott a nyugat-európai országok érdeklődése Kelet iránt, valamint az Európát kelet-nyugati irányban átszelő vasútvonal kiépítésének sokak által régóta dédelgetett vágya.
A legenda valóra váltása egy belga bankárnak, Georges Nagelmackers-nek adatott meg: ő volt az, aki 1972-ben - amerikai mintára - létrehozta az első európai étkező- és hálókocsi társaságot, a Compagnie Internationale des Wagons-Lits-t.
A vasúti kocsik ugyancsak az amerikai modellt vették mértékül: Nagelmackers az akkori legkorszerűbb, forgóvázas kocsikat szerezte be, amelyeket azután minden elképzelhető kényelemmel és pompával felszerelt.
Munkálkodásának eredményeként a háló- és étkezőkocsik messze meghaladták az amerikai példa eleganciáját és kényelmét. A vasúttársaság renoméját emelte az a tény, hogy a belga király - aki a vonatvállalat főrészvényese is volt - áldását adta az oroszlános királyi jelkép használatára, amely a kocsik oldalát díszítette.
Igazi luxusvonat volt az Orient expressz, amelyre csak első osztályú jegyet lehetett váltani!
A szerelvény általában öt kocsiból állt: a mozdony után poggyászkocsit tettek, ezt követte két háló- és egy étkezőkocsi, majd ismét poggyászkocsi zárta a sort.
Az első világháborúig használt favázas és faburkolatos kocsikból ma is látható egy Magyarországon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése