2009. október 10., szombat

Márai Sándor: A négy évszak (részlet)


“Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk.

Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten. Hiszek benne? Néha azt hiszem, csaknem frivolitás és túlbuzgalom hinni benne. Több és más Ő annál, semhogy hitem vagy tagadásom eldöntené kettőnk viszonyát.”

2 megjegyzés:

mammka írta...

Micsoda megfogalmazása a Titoknak!!!!Köszönöm!!!Ezt melyik könyvében olvastad? A füveskönyvben,vagy a naplóban?És KÖSZÖNÖM!!!!!

Babóca írta...

"A négy évszak" című kötetéből való. Ez a Füveskönyv előtt született.