2009. október 25., vasárnap

Tóth Árpád: Szeretnék átölelni...



Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
Örülni lassú, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt.


...

2 megjegyzés:

mammka írta...

Szívemből szólt ez a vers......
Olyan művelt vagy!!!!
Ezek csak úgy jönnek elő az emlékezetedből?

Babóca írta...

Nagyon szeretem a verseket. :)