A Szent István-bazilika vagy Lipótvárosi plébániatemplom Magyarország egyik legjelentősebb egyházi épülete, Budapest egyik legnagyobb idegenforgalmi nevezetessége. A Szent István-kultusz fő helyszíne: a bazilika névadója az államalapító király, I. (Szent) István, akinek épségben maradt jobb kezét, a Szent Jobbot ereklyeként itt őrzik.
A mai Bazilika helyén a 18. században Hecc színház (Hetz-Theater) állt. Az akkoriban kialakult új városrész, a Lipótváros egyik gazdag polgára, Zitterbarth János hamarosan kis, ideiglenes templomot építtetett ide. 1817-ben mintegy ezer hívővel megalakult a lipótvárosi plébánia, s ezzel felmerült az igény arra, hogy Lipótvárosnak saját, komoly plébániatemploma legyen. Ekkor megindult a gyűjtés, és több terv is készült a jövőbeni templomról.
Pátzay Pál Szűz Mária-szobra
1845-ben végül Hild József kapott megbízást a tervek elkészítésére.
Az alapkőletételre 1851. október 4-én került sor. Hild 1867-ben bekövetkezett haláláig vezette a munkálatokat, s csak ezt követően derült ki, hogy az építőanyag minőségében és a kivitelezésben is voltak hibák: 1868. január 22-én a már felfalazott kupola – a féloldalas terhelés és a pillérek egyenlőtlen süllyedése miatt – beomlott. A törmelék eltakarítása és a rosszul felhúzott épületrészek visszabontása 1871-ig tartott.
A szentély a baldachinos főoltárral
Az építési tervek átdolgozására és a munkálatok vezetésére Ybl Miklóst kérték fel, aki neoreneszánsz stílusban dolgozta át a terveket és 1891-es haláláig ellátta a művezetői feladatokat. A díszítőmunkálatok és az épületbelső végleges kialakítása 1905-re készült el Kauser József vezetésével.
Az elkészült templomot 1905. november 9-én szentelték fel, a zárókő elhelyezésére pedig az uralkodó, I. Ferenc József jelenlétében került sor 1906. december 8-án.
A Szent István-bazilika Budapest második, Magyarország harmadik legmagasabb épülete a maga 96 méterével.
Hossza 87,4 méter, szélessége 55 méter. Mintegy 8 ezer személyt képes befogadni.
Benczúr Gyula oltárképe
A Hild József által elkészített eredeti, klasszicista tervek szerint a bazilika a mainál zártabb, tömörebb épület lett volna, amelynek nyugati főhomlokzatát korinthoszi oszlopos portikusz, oldalait pedig négy-négy hatalmas pillér zárta volna le. A bazilika Ybl újragondolása nyomán nyerte el ma ismert formáját, amely az eredetihez képest főleg a homlokzati rész kialakításában mutat jelentős eltérést. Az óriási, félkörös fülkével széthúzott homlokzati tornyok közötti, tágas előtéren keresztül lehet bejutni az épületbe.
Lotz Károly mozaikja a kupola mennyezetén
A két toronnyal közrezárt, nyugatra néző főhomlokzaton korinthoszi oszlopfős pilaszterek tartják a timpanont, amelyben Fessler Leó szoborcsoportja látható, A magyar szentek és Szent Lipót hódolata a Madonna és a kis Jézus előtt címmel. A timpanon alatti párkányon olvasható a Szentírásból vett krisztusi mondat: Ego sum via, veritas et vita (’Én vagyok az út, az igazság, az élet’).
A timpanon a kupola körkilátójával
A toronyfülkék és a kupola külső szobrai Fessler Leó, Brestyánszky Béla és Mayer Ede alkotásai. A torony falfülkéiben Szent Ambrus, Szent Ágoston, Szent Gergely és Szent Jeromos, míg a kupolatamburon a négy evangélista szobra látható.A keleti oldalon, a sekrestye- és a Szent Jobb-kápolna félkörívét koronázó mellvéden a tizenkét apostol, fölöttük pedig Krisztus alakja látható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése